Hullámok közt

1. fejezet

  Fáradtan keltem ki az ágyból hétfő reggel.Kinyomtam a már 5 perce ordító ébresztőmet ,aztán becsoszogtam a fürdőbe és letusoltam.Ezután fogat mostam majd megfésülködtem.Csak ezt követően vettem észre az oriási karikákat a szemeim alatt.Borzasztóan néztem ki!Nem is csoda hiszen éjjel 3-kor aludtam el.Gyorsan megmostam hideg vízzel az arcomat,majd visszamentem a szobámba.Tíz percembe tellett mire kiválasztottam valamit a szekrényemből.Végül egy kék feliratos pólót és egy fekete szaggatott farmert vettem fel.A sminkemet sose vittem túlzásba,így csak szempillaspirált használtam és egy kis tusvonalat húztam a szemhéjamra ,így késznek nyilvánítottam magamat!
Felkaptam a sulis táskámat és lesiettem a lépcsőn.A konyhában anyu már a kávéját szürcsölgette.
-Jó reggelt!-köszöntem neki,mire felkapta a fejét az újságból és mosolyogva visszaköszönt.
-Jó reggelt kincsem.A pirítósod és a kávéd ott az asztalon.Én indulok is ,ma korábban kell bemennem az irodába.Egyél és indulj te is ,ne késs el!
-Oké.Nem fogok nyugi.-azzal nyomtam egy puszit az arcára.-Jó munkát.
-Köszi.Neked jó sulit!
-Mintha az tudna jó is lenni!-motyogtam az orrom alatt ,de ezt már nem hallotta meg,mert épp akkor lépett ki az ajtón.

***
Ahogy elhagytam a házunkat,meglepődve tapasztaltam,hogy süt a nap és tiszta az ég,ami Londonban elég ritka jelenség.Minden reggel gyalog mentem suliba,nem volt messze,általában egy 10 perces séta elegendő volt,hogy nyugisan beérjek.Kivéve persze azokat a reggeleket,amikor késésben voltam és rohanva 5 perc alatt is bennt voltam.
Ma szerencsére nem ilyen reggelem volt,szóval amíg gyalogoltam kiélveztem a napsütést.
Rövidesen beértem a suliba. Odabattyogtam a szekrényemhez,ahonnan kivettem a cuccaimat,majd felmentem a másodikra ,ahol az első órám lesz.Alig értem fel a lépcsőn,a barátnőm már vigyorogva jött felém majd barátságos ölelésben részesített.Ezután Lucast is megláttam felénk jönni.
-Szia!-köszöntem Ellienek mosolyogva.-Mire ez a hétfő reggeli jókedv?
-Csak simán jó kedvem van.Már csak egy hónap van a suliból.-mondta lelkesen.
-Igen tudom.-és én is elgondolkodtam.4 hét és jön a nyári szünet.Végre egy kis nyugalom.
-Szia hercegnő!-köszöntött Lucas ,majd belepuszilt a hajamba és játékosan elmosolyodott.Félreértés ne essék,Lucassal tényleg csak és kizárólag barátok vagyunk már évek óta, ahogy Ellievel.
-Szia Lucas!-köszöntem vissza neki majd én is elmosolyodtam.Istenem mi lenne velem nélkülük!
-Hogy telt a hétvégéd?-kerdezték egyszerre,aminek tiszteletére lepacsiztak.
-Semmi extra.Átlagosan...olvastam,sorozatot néztem és aludtam.Nektek?
-Hétvégén volt a tesóm szülinapja ,így anyuval sokat sütöggettünk ,szóval jó volt.-válaszolta Ellie.
-Én egész hétvégén X-boxoztam és ettem.-mondta Lucas,mire mindhármunkból kitört egy halk nevetés.
Ekkor becsengettek és mindhárman elindultunk a 243-as terembe.A hétfő reggeli első óránk mindig együtt volt szóval nem unatkoztam.Bementünk és elfoglaltuk a helyeinket.Általában mindig Ellie és Lucas közötti padban  ülök.Ez ma sem volt másképp.
A matektanár rövidesen meg is érkezett és belekezdett a "gyönyörű" matek egyenletek és függvények tablára kaparásába.Próbáltam figyelni és jegyzetelni,amíg egy papírgalacsin nem érkezett az asztalomra.Lucasra néztem aki a visszafojtott röhögéstől fulladozva nézett rám.Kinyitottam a galacsint és amikor elolvastam a tartalmát kíváncsian néztem mi áll benne.
  Nézd meg Elliet:DL.
Ekkor jobb oldalamra fordultam és majdnem kitört belőlem a hangos röhögés.Ellie tátott szájjal aludt a padján ,ráadásul még a nyála is kifolyt.Az elfojtott nevetésem hangja egy prüszkölő torokbajos tyúkéhoz hasonlíthatott.Gyorsan megörökítettem a pillanatot,hogy szülinapján kapjon egy kis meglepetést az idővonalára.Ezután Lucassal valahogy lenyugodtunk és épp kezdtünk volna tovább jegyzetelni,amikor Ellie halkan horkolni kezdett.Ez volt az a pont,ahol már nem bírtuk tovább és kitört belőlünk a hangos röhögés.
-Amy és Lucas !Mi olyan vicces?Nem hinném,hogy a függvények levezetése ennyire tréfás lenne!Ha még egyszer megzavarják az órát kirakom mindkettejüket!Megértették?!-ordította a tanár.
-Megértettük Mr. Adams!Elnézést.-mondtuk egyszerre.
A tanár ismét magyarátni kezdett és úgy döntöttem mostmár tényleg odafigyelek,de ekkor Ellie kezdte bökdösni az oldalam.
-Mi volt ez az ordibálás?-kérdezte egy ásítás kíséretében.
-Semmi különös.Szünetben elmesélem!-válaszoltam vigyorogva.