Shot In The Dark

Egy szokatlan nap

Este 11 óra volt, amikor megcsörrent a telefon. John felvette.

A társa, Matt volt az a rendőr-őrsről...
Az egyik szigorúan őrzött bűnöző megszökött az őrségváltás alatt.
Ő nagyon is közveszélyes, ezért minél előbb el kéne kapniuk.

John bement az őrsre, hogy beszéljen a kapitánnyal.
A kapitány irodájába vezető úton észrevette, hogy a munkások végre megjavították a törött tükröt a falon, amit egy rab már hetekkel azelőtt betört.
Amint elsétált mellettük, feltűnt neki, hogy nem látja magát bennük.

'Mi a fene ütött ezekbe a szerencsétlenekbe, akik nem tudják megkülönbözetetni egy két oldalú tükör két felét?' gondolta.
Ezekután megláttam Mattet, amint az asztalánál ül, szóval irányt váltva felé indult, hogy inkább vele beszéljen a kapitány helyett.
Amikor közelebb ért hozzá, meglepetésére, látta, hogy legjobb barátjának szemei pirosak voltak, mintha sírt volna előzőleg és ő mintha kicsit remegett is volna.

'Hey, mi történt?' kérdezte John, de Matt egyátalán nem reagált.

'Meg fogjuk találni és meg fogjuk ölni...Ezt nem fogja megúszni megtorlás nélkül...' hallottam a kapitány hangját, ígyhát felé fordultam. Matthez sétált és amolyan különös, szomorú csillogással a szemeiben nézett rá...

'Valaki látta őt a Whitmore és az Oak Street sarkán! Sietnünk kell, hogy megállítsuk!' mondta hangosan az egyik rendőr.

'Akkor jobb, ha felkészülünk...' mondta Matt egy elhatározott, gyilkos pillantással az arcán ahogy felvette a pisztolyát az asztalról, majd sietősen elhagyta a szobát.

Nem emlékszem, hogyan jutottam el a helyszínre, de amikor megérkeztem, nem volt ismerős arc a láthatáron.
Ezekután megszólalt a mobilom, szóval kivettem a zsebemből, és megérintettem a kis zöld kört rajta, reménykedve, hogy Matt az. Ám amikor a hívó fél beszélni kezdett, a vér megfagyott az ereimben egy pillanatra. Nem Matt hangja volt...

'Hey nyomozó! Micsoda negtiszteltetés, hogy ismét Önnel beszélhetek! Azt hiszem, azt sem tudja ki vagyok, de ne aggódjon! Azt hiszem hamarosan mindent meg fog érteni...' mondta mély, reszelős hangján, majd ezután egy nő sikolyát hallottam a háttérből.
A szívem egy pillanatra megállt a fájdalomtól, a hang túl ismerős volt...

'John, kérlek segíts!' sikította a nő remegő, rémült hangján. A feleségem volt az, aki segítségért könyörgött.

'Ahogy hallhattad Elizabeth itt van velem, ahogy a gyönyörű kis Jane is...Hány éves is ő? Tíz körül, ahogy én tippelem...' mondta.

'Ha bántod őket, ha csak egy ujjal is hozzájuk érsz, esküszöm, hogy megöllek!' mondtam neki dühösen.

'Akkor gyere ide és mentsd meg őket Nemes Herceg! Rengeteg dolog van, amiről nekünk beszélnünk kéne...De ne merj akárkit is magaddal hozni, különben a lányod vérével fogom kifesteni a falat a nappalidban!' mondta halálosan komolyan, majd bontotta a vonalat.
Pillanatokig a fekete képernyőt bámultam döbbenetemben, majd amilyen gyorsan csak tudtam, haza siettem.
Már majdnem elértem a házunkat, amikor ismét megszólalt a mobilom. Felvettem, miközben a ház felé futottam.

'Épp időben, mégis túl késő!' mondta ugyanaz a férfi, mint korábban.
Abban a pillanatban amikor a mobilomat a zsebembe csúsztattam és elértem az ajtót, egy lövést hallottam bentről.
Berohantam a házba, remegve és halálra rémülve attól, hogy mi is vár rám odabent...

Ám legnagyobb döbbenetemre a ház üres volt...Majdnem üres...A konyhában egy nagy sötétvörös vértócsát találtam...
Sok vér volt, ám embert nem találtam, sem élőt, sem holtat...
Még soha életemben nem voltam ennyire megrémülve...
És még soha nem akartam annyira megölni valakit, mint ezt a pszihopatát...

Aztán valahogy, nem emlékszem hogy, ismét az őrsön voltam, ami ezúttal üres volt...
Szóval leültem az asztalomhoz, ami szintén üres volt, ígyhát átültem Matt asztalához és megnyomtam a gombot, amelyik bekapcsolja a gép monitorját, de amit találtam, az teljesen lesokkolt.
Megcsörrent a mobilom, én pedig felvettem.

'Én megmondtam neked, hogy már túl késő...' mondta.

'Ez nem változtat semmin...' válaszoltam.

'Szóval, tudod, hogy ki vagyok?' kérdezte a férfi.

'Igen, tudom...' mondtam.

Soha nem éreztem magam ennyire üresnek és megtörtnek mint most, hogy tudom az igazságot...

A hívó az a férfi volt, akit kábé egy hónappal ezelőtt tartóztattam le, ám tegnap este megszökött...
És ez volt az, ahol a dolgok halálosan érdekessé váltak...

Matt gépén két dolgot találtam: egy jelentést a házamban történt bűntényről és egy nekrológot...Ami az enyém volt...

Az emlékeim az estéről, amikor meghaltam, kezdtek visszatérni...Berohantam a házba, hogy megmentsem a családomat, amikor a férfi lelőtt engem...
Mostmár emlékszem, hogy a szívem megállt egy pillanatra döbbentemben, vagy talán ez volt az a pillanat, amikor ráébredtem, hogy valójában már nem is dobogott, amikor szembe találtam magam a saját holttestemmel, amint a konyha padlóján vérzett...

Valamint arra is rájöttem, miért volt üres az őrs: a temetésem napja volt.