Robotokkal körülvéve

1

/Sajt szemszöge/

-Többet, nem Fnafozunk elalvás előtt!-suttogtam rémülten. 
-Nyugii. Csak egy játék volt okés? Amúgy is. Majd le karatézod Freddy-t, ha ide tolja a pofikáját-nevetett Comet. 

-Kösz. Nincs kedvem hozzá. Na de jó éjt!-kapcsoltam le a lámpát. 
 
/Time skip/

Hol vagyok? Fáj a hátam. És... valami hidegen fekszem. Kinyitom a szemem és... már nem a puha ágyikomban alszok. Melettem Comet alszik békésen. 
-Comet! Pszt! Kellj föl!-böködtem. 

-Na ezt kurva gyorsan hagyd abba-morgott. 

-De nyisd már ki a szemed!-böktem meg mégegyszer, mire ő is meg bökött. Én meg felvisítottam. 

-Upsz...-kaptam a szám elé a kezem. 
-Hol vagyunk?-pattant fel a legjobb barátnőm. 

-Nem otthon-tápászkodtam fel én is. Egy irodában voltunk. Egy csomó monitor, pószterek, popcorn, meg két szék. Hmm... nagyon ismerős ez a hely.
-Nah. Végre talán aludhatok kicsit...-sétált be az ajtón egy lila fiú. Csak a szeme volt más színű, de az is fekete. 

-Ki a szar vagy te?-kérdezte Comet. 

-Inkább ti kik vagytok? Nem tűntök gyilkos robotoknak...-hajolt közelebb hozzánk. 

-Nem vagyunk azok. Én Sajt vagyok, Ő meg Comet-mutatkoztam be. 
-Értem. Nost, én Purple Guy vagyok. De nyugodtan szólítsatok csak Purple-nek vagy....  Springtrap-nek-vigyorodott el. 

-Ne.... Van még üres animatronic?-hátráltam. 

-Miért ne lenne-ragadta meg a karom. 

-Hagy!-téptem ki kezem a szorításából, és ész nélkül elkezdtem rohanni kifelé. Comet meg utánnam. 
-Hova futsz? Tudtommal nem jó, hogyha elhagyjuk az éjjeli őr irodáját! És ha ez tényleg a fnaf, akkor most itt fogunk meghalni-lihegte. 
-Vííí! Légyszi... neh.... ne ugorjatok a képünkbe, hanem segítsetek mert egy gyerek gyilkos robottá akar változtatni minket-terültem el Freddy előtt. Egy jó ideig semmi élet jelet nem adtak magukról az animatronicok, de aztán megmozdult a csirke. 

/Comet Szemszöge/

-Drága pici csirekecske-mirekecske!-próbálta PurpleGay nyugtatni a mellettemozgolódó Chikát.

A hangra a többi lény is fészkelődni kezdett.

-Freddykécském-drágácskám, Binnie-Bonnie, drága Foxy!- kezdte PurpleGay becézgetni a mellettünk ébredező játékokat, én pedig kezdtem érteni a neve második felének miértjét.

Sajt azonban nagyon megijedt és menekülni kezdett, bár egy zárt házban nem értettem hová, de azért rohantam én is vele. Hangokat hallottunk a hátunk mögül, de nem érdekelt minket, futottunk tovább, illetve csak futottunk volna, mert a barátnőm megbotlott egy küszöbben és előre esett engem pedig magával rántott. A lépések a hátunk mögött egyre hangosodta, mi pedig csak mozdulatlanul feküdtünk, remélve, hogy a játékok akik mögöttünk futottak nem vesznek észre minket. Azonban sajnos nem volt ilyen szerencsénk. A semmiből hirtelen Ballora jelent meg mögöttünk. Már majdnem ránk vetette magát, amikor PurpleGaybeért minket és inkább nem írom le, hogy mit csinált a robot balerinával. A lényeg az, hogy megmentett minket.

-Lányok, kérlek kíméljetek meg engem, ezektől a lányos kirohanásoktól!-mondta a megmentőnk, miután mindkettőnket felsegített a földről.

-Értettem anya!-vágta rá Sajt, minta csak azt mondaná "Szép az idő!"

-Ez nem vicces! Tudjátok mennyi veszélynek vagytok kitéve egy ilyen helyen?-aggodalmaskodott tovább PurpleGay, amiért persze egy nagy adag kiröhögést kapott tőlünk cserébe.

-Nevessetek csak! Majd ha én nem leszek ott és nem tudlak titeket megvédeni már nem lesztek ilyen vidámak!-oktatott minket már-már hisztérikus hangnemben, azonban tőlünk ismét csak egy adag kiröhögést kapott.

Látszott rajta, hogy még mondana valamit, talán arról, hogy mennyire gyerekesek vagyunk, a végén inkább mégis úgy döntött, hogy ránk hagyja és arról kezdett el mesélni, hogy az ebédre evett chilis babja vagy elől, vagy hátul, de ki fog jönni. Ez már annyira nem érdekelt minket.

Már majdnem visszaértünk ahhoz a ponthoz, ahol találkoztunk PurpleGuy-jel, amikor észrevettük, hogy az egyik folyosói szobában felkapcsolódott a villany. Egyetértettünk abban, hogy meg kell néznünk, hogy mi az.