Robotokkal körülvéve

2

-Maradjatok mögöttem-suttogta Purple. 

-Még mit nem!-háborodott fel Comet, és félre lökve minket, besétált. 

-Comet! Állj már meg!-mentem utánna. 

-Mögöttem... ne előttem...-morogta Purple Guy, és jött utánnunk. Körbe néztünk, de senkit sem láttunk.

-Hmm... ez a konyha-állapította  meg Comet. 

-Igen. És nem lenne jó, ha itt maradnánk. Láttam egy csíkos lábacskát-húzta el a száját az ibolya. 

-Nop! Nem szeretem Puppet-et! Menjünk el.... innen...-kerekedett el a szemem. Az egyik doboz torony tetején, ott állt Puppet. És minket figyelt... nagyon. 

-Emlékszel, mikor mesélted, hogy te nem visítottál, hanem  nőiesen ordítottál, mikor rád ugrott?-hátrált Comet. 

-Kussolsz, vagy megetetlek a fogpiszkálóval-röhögtem, majd elkezdtem az ajtó felé rohanni.  

-Fussatok!-kiáltotta Purple Guy, míg ő hadakozott Puppet-el. 
-És te?-fordultam vissza. 

-Menjetek már!-kiáltotta. Kirohantunk az ajtón, az iroda felé, de megálltam. 

-Segítsünk neki!

-Miért?-kérdezte Comet. 

-Mert ott maradt, hogy mi túléljük. Megint megmentett minket...

-Igen, úgyhogy menjünk már!-sürgetett. 

-Én vissza megyek!-jelentettem ki, és fölkaptam egy poroltót. Nem tudom, hogy mit akartam vele, de megindultam a konyha felé.  
-Hagyj már te kis szutyok!-hadakozott Puppet-el Purple Guy. Oldalról lelöktem a robotot róla, és elkezdtem ütlegelni. Eléggé élveztem, mivel ha a való életben ilyet csinálnék minimum kapnk egy beutalót az elmegyógyintézetbe.  
-Szerintem  elég-lépett mellém. 
-Kár hogy otthon nem lehet ilyet csinálni-húztam el a szám. 

-Hát... van egy olyan sejtésem, hogy akkor a fél ország már nem lenne-tűnődött Comet. 

-És ezzel mi legyen?-néztem rá Puppet-re. 

-Megoldom. Most viszont menjünk vissza az őr helyre.