Isabell leült az anyja mellé az ágyra, látta hogy milyen egyenletesen lélegzik annak ellenére hogy rengeteg vért vesztett. Könnyes szemmel mérte végig miközben azok a takaróra hullottak.
- Minden rendben lesz - suttogta neki szipogva miközben a kezét fogta, de elképzelni se tudta hogy ezek után egyátalán renben lesz-e valami. Gondolataiból sebesen érkező léptek és halk beszéd zökkentette ki. Gyorsan letörölte a könnyeket az arcáról és próbált nyugalmat erőltetni magára kevesebb sikerrel. Pont kész lett mire kinyílt az ajtó. Nikol és egy ismeretlen férfival állt a küszöbön.
- ....ő lenne az és már sok vért vesztett - magyarázta tovább az ismeretlennek miközben közeledtek feléjük - ő pedig a hölgy lánya, Isabell Graystrairs.- mutatta be a lányt az ágy mellett álló már anyját vizsgáló idegennek.
- Jó napot - köszönt a lány, de észre vette ahogy felnézett rá hogy szeme helyén két rubin piros kő helyezkedett el ami enyhén világított, bőr színe enyhe kék árnyalatot kapott. Ezeket kivéve teljesen emberileg hatott.
- Jó napot Miss Graystairs - köszönt vissza a lánynak.
- Isabell bemutatom neked Caystars fivért, nagyon jól gyógyít, biztos vagyok benne hogy anyukád hamar jobban lesz..... -
- Tudják nehéz így megvizsgálni bárkit is ha nincs teljes csend - vágott a szavába Caystar fivér - ugyhogy megkérném önöket, hogy fáradjanak ki és ott várakozzanak - mondta miközben elővett valamit, amit Isabell leginkább egy varázspálcához hasonlított volna, és elkezdett rajzolni az anyja bőrére. Eközben ők elindultak kifelé.
Miután a fivér kész lett, a megrajzolt minta beivódott és eltünt az anyja bőrén majd pár pillanattal később látta hogy a minta körvonalai fel ragyogtak és az édesanyjának kinyílik a szeme, de utána már nem látott semmit mert be záródott előtte az ajtó.
- Gyere hagyjuk dolgozni, addig bemutatlak az Akadémia vezetőinek akik egyben a szüleim is - mondta a lánynak, de mivel látta, hogy nem indult meg ezért a csuklójánál fogva kezdte kis híján húzni maga után. Isabell még egy utolsó pillantást vetett az ajtóra, majd aztán megadta magát és hagyta, hogy Nikol elvezesse a szüleihez. A fiú az egész utat végig beszélte olyan idegen vezetés gyanánt, megmutatta a szobákat, az étkezőt, a konyhát majd végül egy nagy ajtó emelkedett, Nikol kinyitotta, a lány belépett és egy hatalmas teremben találta magát, körbe polcok ráadásul emeletesek voltak, rajtuk könyvek sorrakoztak, közepén egy hatalmas asztal állt amit angyalszárnyak tartottak, - ez a könyvtár és ők ott a szüleim - mutatott az asztal mögött álló két személyre akik már őket figyelték.
Oda sietett hozzájuk de Isabell egyhelyben maradt.
- Szia anya, apa, be szeretnék nektek mutatni valakit - mondta és intett a lánynak hogy jöjjön közelebb. A lány engedelmeskedett.
- Ő itt Isabell Graystrairs - folytatta - nem rég ismertem meg.
- Örülök hogy megismerhetlek, Charlotte Carswood vagyok, Nikol édesanyja - mondta a nő és kezet fogtak egymással - Ő pedig a férjem egyben Nikol édesapja, Stephen Carswood - folytatta tovább mire a férfi is kezet fogott a lánnyal.
- Mi járatban erre? - kérdezte a férfi mire a lány részletesen elmondta, hogy mi történt vele meg az anyjával, hogy hogyan találkozott a fiúval és hogy mentette meg aztán végül hogy fogalma se volt róla hogy ő fantomvadász. Hosszú csend következett. A két szülő döbbenten hallgatta végig a történetet majd a végén egyhén tátott szájjal bámultak a lányra.
Szóval semmi ilyen nem történt egészen máig? Nem is érzékeltél semmi ehhez hasonlót? - kérdezett vissza a fiú édesanyja.
- Nem, semmi ilyet és eddig nem is láttam sem ilyen lényeket de még ehhez hasonlókat sem. - felelte Isabell miközben vissza gondolt a történtekre és rendesen beleborzongott.
- És hol van most az anyukád? - kérdezte Charlotte.
- A gyengélkedőn - felelte Nikol a lány helyett - már Caystars fivér vizsgálja és amint végzett szól.
- És magánál van? - kérdezősködött tovább Charlotte.
- Mikor kijöttünk akkor vettem észre, hogy magához tért - felelte gyorsan Isabell mielőtt Nikol megint a szavába vág. - Remélem nem bánod ha fel teszünk majd pár kérdést az anyukádnak miután felébredt és jobban lesz - mondta lágyan Stephen a lánynak és az arcát látván bátorítás képpen rá mosolygott.
- Nem baj, én is nagyon kíváncsi vagyok hogy mégis mert nem mondta el anya, hogy mi egy kicsit másabbak vagyunk mint a többiek - mondta és hirtelen megtelt kíváncsisággal ami az arcára is kiült. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó és Caystar fivér lepett be rajta.
- Sok vért vesztett és eléggé le gyengült, de kapott tőlem néhány Mintát, hamarosan jobban lesz de most még pihennie kell - mondta Caystar.
- Köszönjük szépen, hogy szánt ránk egy kis időt - köszönte meg teljes tisztelettel és hálával a hangjában Isabell, szeme csillogott a boldogságtól, hogy tudja, hogy nem sokára jobban lesz az anyja és bemehet hozzá.
A fivér bólintott egyet-egyet mindenki felé majd elhagyta a helységet. Hirtelen csend lett, végül azonban Isabell törte meg kérdésével.
- Mit szeretnének megtudni az édesanyámtól? - kérdezte és elmélkedve nézett Charlotte-ra és Stephen-re.
- Csak néhány alap dologra kérdezünk rá például a neve, honnan jött és hogy mi történt - ismertette azt a pár alap kérdést a lánnyal Stephen amiket ilyenkor ha új fatomvadász érkezik általában meg kérdeznek.
- Áh értem, de én is bent lehetek? - kérdezte, szemével pedig a választ fürkészte a férfi tekintetében, de nem tudott ki olvasni semmit.
- Háááát, igazából jobb lenne ha nem lennél ott, hogy nyugodtan tudjunk beszélni az édesanyáddal, de miután végeztünk utána mindenképp be mehetsz - szólt végül Charlotte a férfi némaságát látva.
- Addig amíg anyukád pihen addig megmutatom a szobádat.... - mondta Nikol de Isabell a szavába vágott
- A szobámat? - kérdezte és mereven bámult a fiúra, az arcán döbbenet és meglepettség keveredett egymással.
- Öm igen, csak nem gondoltad komolyan, hogy vissza szeretnél menni abba a házba ahol rátámadtak, itt vagy a legnagyobb biztonságba egyenlőre - közölte vele majd elindult az ajtó felé, intett a lánynak, hogy kövesse, az még egy másodpercig állt egyhelyben majd gyorsan utána sietett és együtt elhagyták a könyvtárat. Az Akadémia hatalmas volt, a szobák pedig az emeleten voltak, hosszú lépcső vezetett felfelé aztán egy folyosóra érkeztek ahol egymással szemben voltak az ajtók, elindultak rajta végül az egyik ajtónál Nikol olyan hirtelen megállt ugy hogy a lány majdnem neki ütközött. A fiú benyitott az ajtón a lány követte.
- Ez lesz a te szobád - mutatott körbe a helységen. Nem sok minden volt benne, egy ágy, egy kisebb asztal székkel, 2 fotel meg egy szekrény a ruháknak. - most ez lesz az új otthonod - mondta a lánynak egy hatalmas mosoly kíséretében.
Sajnálom hogy sokat kellett várni az új részre de nem sok időm volt irni de remélem tetszett.
Igyekszem a következő résszel. 😊😏😉😀
