-Azért pár dologra megtanítottál...például, hogy a szavak tettek nélkül szart sem érnek. Hogy az örökké mégsem tart örökké. Hogy az ígéreteket nem tartják be az emberek. Hogy milyen könnyen hátat tud fordítani az akinek elhiszem,hogy fontos vagyok...
Egy pillanatra hagytam, hogy az érzéseim irányítsanak, de újra elő tört a logikus gondolkodásom. Nem tehetem ezt senkivel sem, nem tehetem vele mivel ki rúghatják, nem tehetem Nasával mert érzünk egymás iránt, és legfőképpen magammal, nem lehetek ilyen önfejű, gondolkodnom kell mielőtt cselekszem. Föl emeltem tekintetem rá, és annyit mondtam, hogy ezt fejezze be, mert mindenki sérülhet vele. A mellkasárol el vettem kezem, ami le csúszott ez idő alatt arra a felületre. Mikor ki értem az iskola elé, nem láttam már senkit, ezért tárcsáztam is Nasa számát, remélve, hogy fel veszi. Kicsöngött, egyszer-kétszer-háromszor, majd a hang postára kapcsolt át. -Ajj nem hiszem el... Miért kell így viselkednie? ...... Jobban bele gondolva ezt kérdezhetném én is magamtól... Hisz az imént a tesi tanárral csókolóztam, azelőtt meg mást is.... Tisztára nem vagyok normális.. Épp a kulcsomat halásztam elő, mikor pittyegett a telefonom, ami annyit jelentett, hogy üzenetem jött. Az osztály csopit (amit most hoztak létre😒)megnyitva, léptem be a bejárati ajtón, majd be csapva azt mentem a konyhába.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Làtta az üzenetem, de nem jött privàtba... Elkeseredetten ültem egy ideig a kanapén....
