Avaritia POV
- Hová is viszel pontosan Szergej? - Kérdezi mellettem Jim, mire szélesen elmosolyodok.
- Először is. Nincs itt más, nyugodtan hívj Avaritianak, nem szeretem a Szergejt. Másodszor pedig egy olyan helyre, ahol még a saját világodban sem jártál! - Nem is nézek a férfire, ahogy válaszolok, csak haladok tovább a fémes folyosón.
- Burger Kingbe? - Pislog rám, mire felhúzom a szemöldököm, majd megrázom a fejem.
- Nem erre gondoltam, de ha nagyon akarsz, oda is mehetünk majd! - Vonom meg a vállam, megint az utat figyelve.
- Akkor a NASA bázisára? - Kérdez, amivel eléri, hogy fejbe vágjam magam.
- Te direkt játszod az agyamentet, igaz? - Nézek rá kicsit morcosan, mire elvigyorodik, tudatva velem, hogy jól gondolom. - Mindegy! Itt is vagyunk! Tiéd a megtiszteltetés! - Nyújtok át neki egy arany kulcsot, ahogy elérünk egy ajtóig. Ő beleteszi a zárba, majd elforgatja. Az ajtó mögött megjelenik a kódzár.
- Mit rejtettél, te el ennyire? - Pislog rám.
- Juss be és megtudod! - Kuncogom. Legalább letesztelem a biztonsági rendszerem.
- Megvan a zár! - Neveti, ahogy az ajtó kinyílik, mire eltátom a számat.
- Azt hittem legalább öt perc kelleni fog, hogy kinyisd! Újra kell gondolnom a Világbank biztonsági rendszerét! - Morgom hangosan, miközben igyekszem kizárni a fejemből a folyamatosan röhögő Anjat.
Csak tudnám miért tartja viccesnek, hogy leszerepelt a biztonsági rendszerem. Persze tudom, hogy imád nevetni, de ilyenkor kifejezetten idegesítő tud lenni. Még gondolkodni is alig lehet a kisasszony mindent elnyomó kacajai mellett.
- Benn vagyok! A kódon kívül ügyes rendszer! Még a gyémántom se kellett használnom, pedig a negyedik ajtónál nagy volt a kísértés, hogy kitörjem, de tartóztattam magam. - Hallom Jim vidám hangját, mire kuncogok és bemegyek a terembe. Régen jártam már itt. Az aranyak halmai viszont valamiért hidegen hagynak. Izgalmasabb megszerezni, mint megőrizni.
- Örülök, hogy tetszett! Üdvözöllek a Világbank szívében. Mellesleg, miért van nálad gyémánt? - Kérdezem kíváncsian.
- Melyik jó betörőnél nincs? - Vigyorog rám. - Nem hittem, hogy csak úgy behozol. Le akartalak itatni, de így egyszerűbb volt! - Magyarázza, mire hitetlenkedve nézek rá és csípőre teszem a kezem.
- Meg se lepődök, hogy be akartál törni, de ugye tudod, hogy orosz vagyok! Jól bírom a piát. Kizárt, hogy leitass! - Mondom magabiztosan.
- Én meg egy másik világból jöttem és ott jobban bírtam a piát, mint bárki! - Tromfol le, én pedig kuncogni kezdek.
- Na, jó! Az már majdnem megegyezik! Mellesleg mit csináltál volna, ha nem sikerül leitatni? - Kérdezem kíváncsian, mire megint elvigyorodik és előhúz egy kis botot a táskájából, megnyom rajta egy gombot és a botból egy baseball ütő lesz.
- Maradt volna a régi baseball ütőtrükk!
- Te le akartál azzal ütni? - Pislogok rá, de hamar elnevetem magam. - Nekem is szerezhetnél egy olyat. Nagyon hasznos ketyere lehet! - Rázom meg a fejem. - Na, te korona mániákus! Szeretnél pár nagyon különlegeset látni? Most azt csinálunk, amit akarunk! - Nevetem elindulva a kincsek halmai között.
- Mindig is ki akartam próbálni milyen aranyban úszni! - Gondolkodik el hangosan.
- Azt nem ebben a teremben kell! - Nevetem, ahogy elindulok egy oldalajtóhoz. Itt hang alapú zár van. Gyorsan elhadarom a kis mondókámat, mire kinyílik az ajtó.
- Gondolom nem mondod el mit mondtál! - Lép mögém a férfi.
- Eltaláltad! Készülj fel, lefogadom, hogy ennél több aranyat nem láttál még egy helyen! - Mondom megnyomva egy gombot, mire a teremben felkapcsolnak a lámpák, amiknek a fényét a tömérdek aranytallér visszaveri.
- Meggyőző! - Biccent egyet, mire hátba verem, amivel elérem, hogy hassal zuhanjon az alattunk elterülő tengerbe.
- Vegyél mély levegőt! - Kiáltom utána, majd magam előtt összefont karral nézem, ahogy feljön a pénzhalmok tetejére. - Hogy tetszik Dagobert széfje, Jim? - Kérdezem, mire hangos nevetés tölti be a helyet.
- Ki kell próbálnod! Ez királyi! Most már tudom milyen lehetett a világ leggazdagabb kacsájának! - Neveti hátradőlve a pénzhalomra.
- Vigyázz, jövök! - Kiáltom, ahogy nekifutok és elrugaszkodom, egyenesen belevetve magam a pénzhalomba. Nyugodtan kászálódok ki a tallérok tetejére és elégedetten hátra dőlök. - Sokkal kellemesebb, mint a folyékony változata!
- Te olyanban is voltál? - Lepődik meg Jim, mire grimaszolni kezdek.
- Jah, bele is haltam! - Hunyom le a szeme, ahogy fejem alatt összekulcsolt kezekkel fekszem a pénzen.
- Akkor, hogy élsz? - Teszi fel a logikus kérdést.
- Anja! - Mondom ki, mire felemelkedik a pálcám az övemből és pörögni kezd. - Nyugodj le kislány, vendégem van! - Rázom meg a fejem, elérve, hogy bűntetésem visszamenjen a helyére.
- Meg akartam már kérdezi egy ideje, az mi? - Fordul felém a férfi.
- A fegyverem! Mindannyiunknak van, de erre gondolom már rájöttél! Nagyon jó megfigyelő vagy! - Válaszolom, nem is foglalkozva vele, hogy nem biztos, hogy szabadna ilyenekről tudnia.
- És miért beszélsz vele? - Tudakolja.
- Mert kedvem van! - Ahogy ezt kimondom megkordul a gyomrom. - Mit szólsz egy ebédhez? Utána meg körbevezetlek a többi termen is. Viszont előre szólok figyelek, hogy ne lopj el semmit! - Mosolygok felé, ahogy csettintek egyet, hogy a lift megjelenjen.
- Én, ellopni bármit? Ugyan már, de az ebédben benne vagyok! - Kuncogja.
- Te olyan vagy, aki képes lenne az orrom előtt is lopni, úgyhogy elővigyázatos vagyok. Ezért is hoztalak be, legalább így tudni fogom, ha elviszel valamit. Így nevezhetem a lopásod hitelnek és akkor jössz nekem a kamattal is! - Nevetem belekapaszkodva a gépbe.
- Igazi gazdász vagy Avaritia! - Neveti ő is, ahogy elkapja a szerkezetet.
- Még csodálod! - Csettintek megint, hogy felhúzzon minket a gép.
------------------------------------------------------
Köszönöm az olvasást és remélem tetszett a rész 😃
DU LIEST GERADE
Újonc a Túlvilágon - BEFEJEZETT
FantasyA Véletlen Végítélet sorozat ötödik könyve. A történet természetesen magában is olvasható. A többi könyv nélkül. Ebben a könyvben Jim lesz a főszereplőnk, aki ilyen-olyan módokon megpróbál Inferno és a bűnök agyára menni. Hogy aztán mi fog ebből a t...