Amikor a szeretet nem elég (Levi x Erwin)

Amikor a szeretet nem elég

Ajánlom szeretettel ciel_and_seastian - nak: azt hiszem, az ő munkái után kedveltem meg ezt a párost. Sajnálom, hogy cserébe csak egy ilyen depresszív novellát tudok nyújtani, de azért remélem, tetszeni fog.

Jó szórakozást mindenkinek! 

Talpig véres, mellette egy titán gőzölgő maradványai, a lába előtt a barátai holtteste. Később ez lett az élete: vér és hullák mindenütt.

Mikor meglátta Isabel levágott fejét, aztán azt, ahogy a titán kiköpi Farlant testét, elragadta a vad őrjöngés - hosszú percekig nem is tudott magáról. A külvilág megszűnt létezni, csak ő és a dög maradtak és valamelyiküknek pusztulnia kellett. Egyre többször és többször hasított bele az óriásba, mély vágásokat hasítva belé - jóllehet, azt tanították, elég egy vágás a tarkójukon és vége. Nem érezte elegendőnek - azt akarta, hogy szenvedjen, hogy fájjon neki - már ha éreznek ezek a dögök bármit is, a teste legmélyéig bele akart taposni, belevájni, az se lett volna elég ahhoz, hogy átélje azt a fájdalmat, ami őt kínozta.

Most pedig vége - itt áll, tocsog a vérben és nem maradt semmije. Mint minden barom, ő is csak most jött rá, mit vesztett, mennyire fontos volt neki ez a két ember; már nem számított, ha néha a terhére is voltak, ha időnként Isabel idegesítette - ezek már nem voltak fontosak, csak az, hogy a barátai voltak, mellette álltak. És elvesztette őket.

- Te vagy az egyedüli túlélő? Szánalmas.

A hang nem tűnt sértőnek, vagy gúnyosnak, mégis elég volt ahhoz, hogy ismét elveszítse a fejét és nekiugorjon Erwin Smith-nek. Meg akarta ölni. Mást már úgyse tehetett volna Isabelékért, ezt még talán véghezviheti.

De Erwin győzött. Megint és ismételten és csupán pár mondatával újfent földbe döngölte.

Lobovnak vége.

Hát minden hiába volt? A semmiért halt meg Isabel és Farlan?

Most hogyan tovább? Kezdjek megint mindent elölről? Honnan? Hová? Miért?

A segítség onnan jött, ahonnan a legkevésbé várta. Erwintől.

- Minden meghozott döntésed hatással van a következő döntésedre. Folytatjuk a felderítő utat.Levi, te is jössz.

Elment. Nem várt választ, csak lóra ült és indult tovább. Ahogy akkor ott a földön térdelt és elraktározta a férfi szavait, amik később a legfőbb életszemléletévé váltak, rájött, hogy csupán két választása van: vagy marad és követi a barátait a halálba, vagy Erwin után megy és teszi tovább a dolgát.

Az utóbbi mellett döntött.

Küzdök, bár nem tudom nyerhetek-e. Meghoztam a döntésem, és remélem, nem bánom meg. Csak azt tudom, hogy ő lát valamit, amit én nem. Legyen hát. Követni foglak, Erwin Smith, amíg csak élek - és tudom, hogy ezt soha nem fogom megbánni.

.................

Mikor változott meg minden? Mikor kezdte úgy érezni, hogy ez már nem puszta hadnagy - parancsnok, még kevésbé mentor-felkarolt, és semmi esetre sem csak baráti viszony? Több annál.

Nem tudta felismerni, mert sose érzett így senki iránt, ezért nem is volt képes normálisan kezelni ezeket az érzéseket. A szőnyeg alá seperte és nem törődött vele. Így is maradt volna mindez, talán örökre, ha - sajnos vagy szerencsére -, az érzései nem találnak viszonzásra és egy nap Erwin magához nem kéreti.

Szokásos unott nyugalmával fürkészte a másik arcát, próbálva rájönni, mit akarhat tőle.

- Beszélnünk kell - Csak ennyit mondott, mégse szólt semmit, csak nézte őt, elgondolkodva, miközben magában mérlegelt valamit.