FIGYELEM: Ez a rész nincs megszerkesztve, teljesen random írtam, ugyanis most kifogom adni magamból azt, amiről eddig nem beszéltem, vagyis, a mentális egészségemről.
A nevem Nagy Boglárka, tizenhét éves vagyok és szorongással küzdök. Igen, kimondtam. A szorongásom miatt nem tudok olyan mindennapi tetteket végrehajtani, mint kérni valamit egy pékségben vagy egyedül tömegközlekedésen utazni. De, a szorongás nem csak abból áll, hogy nem mersz az osztályod előtt prezentálni, ez annál összetettebb és sok "tünete" van, mint például izzadás, remegés és izomfeszültség, de mivel mindannyian mások vagyunk, ezért nekem szinte teljesen mások voltak a "tüneteim". Én például, amikor a szorongásom a tetőfokára hágott, iszonyatosan rosszul aludtam. Öt/négy órákat aludtam hétköznaponta a reggel hat órai ébresztőm miatt, ami ahhoz vezetett, hogy hétvégente majdnem délig aludtam. (Nagyon beleugrottam a közepébe, ezért mosg inkább folytatom az elejével.)
Ezt a könyvet 2017 nyarán kezdtem. Az volt életem egyik legjobb időszaka, hiszen elfogadtam magam olyannak, amilyen vagyok és szorongásnak még csak nyoma sem volt.
Aztán 2017 őszén minden megváltozott. Egyik napról a másikra lehangolt lettem és a legkisebb dolgokat is túlaggódtam. Nem mertem kilépni az utcára vagy kérni valamit a boltan.
Ebben az időben hagytam el a "mérgező" barátaimat, akik egyfolytában kihasználtak és próbáltak megalázni. Igaz, nagyon jót tett, hogy otthagytam őket, de még mindig szorongtam és még mindig nem tudtam miért vagy hogy mitől.
Hónapokig könyörögtem anyának, hogy vigyen el pszichológushoz, mert én ezt nem fogom tudni egyedül végigcsinálni. Januárban mentem először és be kell, hogy valljam, életem egyik legjobb élménye volt. A tudat, hogy végre van valaki, aki meghallgat és tud segíteni, megnyugtatott. Megláttam a fényt az alagút végén.
És, hogy pontosan miért is írtam le ilyen személyes dolgokat? Mert erről beszélni kell. Szóvá kell tennünk a mentális egészséget, hiszen ugyanolyan fontos, mint a fizikális egészség, a különbség annyi, hogy a mentális betegségeket nem lehet látni. Engem személyszerint nagyon zavar, hogy senki nem beszél erről Magyarországon, hiszen Európában Magyarország a harmadik olyan ország, ahol évente a legtöbben követnek el öngyilkosságot. Beszéljük többet a mentális egészségről/betegségekről.
Igen, tudom, hogy sok a szóismétlés meg, hogy iszonyatosan van tördelve, de így akartam. Nem akartam szerkeztgetni vagy szépíteni rajta.
