Barátság, vagy több? [SZÜNETELTETVE]

10. rész- Egy ötlet, ismét

Reggel meghallottam a hangos ébresztőmet:

"Bultoreune... FIREEEEEEEEEEEE~"

Omg. Elfelejtettem átállítani. De könnyebb így felkelni.
Kinyitottam a még álmos szemeimet, és meghallottam hasam korgását, amitől egy kicsit meg is lepődtem. Irány a konyha. Csak fel kéne kelnem. Lehúztam magamról a jó meleg takarómat és megéreztem a hűvös levegőt a bőrömön. Felültem az ágyon, lábaimat a mamuszomba csúsztattam és elindultam a konyha felé. Menet közben kitaláltam, hogy gofrit fogok csinálni. Elővettem a hozzávalókat, majd mindet beletettem egy tálba, ezután összekevertem. Ekkor lépéseket hallottam mögülem.

-Jó reggelt. - köszönt az álmos konyhaszörny.

-Jó reggelt neked is.

-Mit csinálsz Törpe?

-Gofrit csinálok "Óriás". - kuncogtam.

-Oh az finom. - mosolygott már szájában érezve a finom gofri ízt.

-Ki mondta, hogy Te is kapsz? - hecceltem.

-Tudom, hogy úgysem bírod megenni mindet. Minden alkalommal akármilyen kaját csinálsz legalább a fele megmarad így nem kell izgulnom. - azta de megmagyarázta - Mikor lesz kész? - türelmetlenkedett.

-Most sütöm kb. 1 perc és kész az első.

-Ne segítsek? - ajánlotta. De inkább megcsinálom egyedül minthogy kigyulladjon a konyhánk.

-Nem kell köszi ülj csak ott ahol vagy.

-Jól van. - kivettem egy kis adagot egy kanállal a tésztából és beletettem az előmelegített gofrisütőbe, majd rácsuktam a tetejét. Vártam egy kicsit, ezután amikor már gőzölgött megnéztem elkészült-e már. Amikor ropogósra sült kivettem egy tányérra és odaraktam Nam elé.

-*Nesze a kajád hogy akadna a torkodon.* - suttogtam majd elnevettem magamat. - Akarom mondani jó étvágyat őfelsége Anasztázia hercegnő. - erre mégjobban elnevettem magamat.

-Elég lesz Törpe. Inkább máskor csak add ide. - mosolyodott el ő is, ezután tovább sütöttem a többi tésztát. Mikor kész lettem, meglepődve néztem, hogy biztosan készítettem vagy 10-et amiből csak 5 maradt.

-NAMJOOOOON. Megetted a reggelimet.

-De hagytam neked még. - mondta ártatlanul még mindig tömött szájjal. Megráztam a fejemet és nyúltam a tejszínhabért hogy rakhassak egy kicsit a frissen gőzölgő gofrimra, de...

-Ezt mostmár tényleg nem hiszem el Kim Namjoon! Ne mondd, hogy az egész tejszínhabot kiürítetted. - lettem egyre idegesebb.

-Akkor nem mondom. - jaj ez a nagy gyerek. De remélem csokipuding van még...
Na ne. Ez is elfogyott. -Ha a csoki pudingot keresed azt tegnap megettem. Bocsi Avi. - 😑kiabálta a nappaliból ahol a kanapén feküdt. Akkor eszem ízesítés nélkül...
Leültem az étkezőben egy székre és elkezdtem falatozni. Nem akarom magamat fényezni, de ez nem lett rossz. Még így tejszínhab nélkül is. Igaza volt Rapmonnak, csak 5-öt hagyott, de így is csak 2-őt ettem meg. A többit elviszem Lorelinékhez. Amint befejeztem megkérem Rapmont, hogy... Várjunk. Majd én megcsinálom. Összeszedtem a mosatlan tányérokat és edényeket, majd elmostam azokat. Amint végeztem felszaladtam a szobámba, hogy átöltözhessek. Ahogy bementem az ajtómon a nyitott ablakon még mindig jött be a hideg levegő amitől libabőrös lettem. Gyorsan becsuktam és a szekrényemhez mentem. Kinyitottam az ajtaját és színes anyagok sokasága tárult elém. Kiválasztottam egy fekete haspólót és egy sima sötétkék farmert. Ledobtam őket a nagy kék színű franciaágyamra és átöltöztem. Hamar elkészültem, majd felvettem még egy kék színű karkötőt és egy fekete nyakláncot. Lesétáltam a lépcsőn és szóltam Nam-nak, hogy Jiminékhez megyek, mire ő is csatlakozott hozzám, így együtt mentünk hozzájuk.