Barátság, vagy több? [SZÜNETELTETVE]

1. rész- Pokoli suli

Most kezdhetem úgy ezt a történetet mint mindenki.  Egy lány a suliban.  És miért is ne kezdeném így?  De próbálok kitalálni valami újat. Ha helyesírási hibát találtok igyekszem kijavítani. Jó szórakozást!
________________________________________________

Avira vagyok egy 18 éves lány.  Imádok rajzolni,  ezen kívül a tánc és a zene az életem. Na de elég a bemutatkozásból kezgyünk is bele.

Ahogyan minden nap,  így ma is felébreszt a telefonom. Álmosan a tárgy felé fordulok majd próbálom kikapcsolni, de az álomtól leragadt szemhéjam a miatt kevesebb sikerrel. Ma is suli. Jajj de jó. (Irónia😂) Szép lassan kikelek az ágyamból amit ezután megigazítok.  Szekrényem elé állva megprobálom kiválasztani a mai ruhámat.  Egy fekete farmer és egy kék kapucnis pulcsi mellett döntök amit most fel is veszek. Miután elkészültem megyek le a konyhába és elkészítem a reggelimet. Lent anyával futottam össze.

-Szia kicsim.  Hogy aludtál?- Elég kényelmetlen volt a párnám...

-Szia anyu.  Mint egy pocok.

-Csináltam neked tízórait a suliba. Most viszont mennem kell dolgozni.

-Oké,  köszi anya.

Elköszöntem tőle majd elindult dolgozni. Anyával elég jól megvagyunk kettecskén. Habár nem lennék ellene egy kisállatnak.   😊 Mindenesetre a bátyám még alszik. Megyek felkeltem.

Gyorsan felszaladtam a szobámba majd ráugrottam az ágyára.

-Avira mi a fenét csinálsz. - mondta álmosan Namjoon.

-Miért alszol még mindig? Menni kell suliba.  Megyek reggelit csinálni gyere ha kész vagy.

-Nem kértem ébresztést. - mormogott majd elkezdett felkelni az ágyából.

Leszaladtam a lépcsőn majd arra gondoltam hogy készíthetnék gofrit. Gyorsan megcsináltam, odanyomtam Nam kezébe az ő részét és elindultam a suliba nélküle mert túl sokáig készülődik, miközben ettem mert késésben voltam.

Mihelyst odaértem megláttam a világ legviccesebb fiúját. Jimint. Ő a legjobb barátom mióta ide járok. Nagyon rendes velem és mostanában mégis van valami mikor közelében vagyok. Nem értem ezt az érzést. Ideges vagyok közben boldog és hülyeségeket beszélek néha.

-Szia Avira!  Hogy telt a hétvége?

-Öhm...  Szia Jimin.- Majd egy halvány mosolyt tettem felé. Zavarban vagyok. -Igen jó volt.

-Az arcod mást sugall.

-Csak hiányoztál te és a hülyeségeid.

-Szóval hiányoztam.  Te is nekem. - Miután ezt mondta az egész arcom elvörösödött. Nagyon szeretem Jimint és nem hiszem hogy csak barátként. Bizonytalan vagyok ezzel az érzéssel kapcsolatban. Tudom hogy Jimin csak barátként tekint rám. Lehet hogy ez nem is olyan nagy baj,  hiszen csalódtam már emberekben. Nem akarom megint átélni. De az is lehet hogy vele más lenne...

-Avira. Aviraaa!

-Jajj bocsi Jimin. Elmerültem a gondolataimban.

-Azt észrevettem,  de most mennünk kell órára.

-Éssss...milyen óránk is lesz?

-Nagyon el vagy varázsolva.  Csak nem történt valami?

-Hmmm...  Nem tudom.  Szerintem nem.

-Egyébként matek óránk lesz.

-Már megint? - kérdeztem kissé durcisan.

-Gyorsan eltelik és már túl is éljük. Múlt órán is ha jól emlékszem az egészet végig rajzoltad.

-Hihi lehet... - Kuncogtam el magam.

-Akkor menjünk.

Megfogta a kezem és elkezdett a terem felé húzni. Amint beértünk leültünk a középső padsor utolsó előtti padjába. Ahogy Jimin megmondta,  én egész órán rajzolgattam. Majd végre meghallottam a csodás angyalok hangját ami a csengő volt.

__________________________________________