A Rosszfiú

5.

Nehéz elmagyarázni, mit éreztem a bulin. Vagy amikor megöleltem. Rájöttem arra, hogy azért utáltam ennyire, mert az elejétől szerettem. Azt utálom benne, hogy szeretem. Elmondtam Em-nek, aki nem hitt a fülének. Állítja, hogy Jake az eggyészakás kalandok híve, az alkohol számára csak elősegíti az egészet. Meglepődött.
Másnap reggel apám otthon volt, úgyhogy a reggeli rántotta elfogyasztása közben kapott az alkalmon, hogy a fiúkról kérdezzen.
-És... Izé... Van valaki... Egy fiú... Aki neked... I... Izé... Bejön? - kérdi zavartan.
Neki mindent elmondok. Ezt is el szerettem volna. Vettem egy nagy levegőt, és életemben először, helyesen döntöttem. Legalábbis most helyesnek tűnik.
-Nem. Nincs senki. - mondom. Hogyan is adagolnám be apámnak, hogy a suli szűzoltó rosszfiúja lett a puszipajtásom. Csengettek. Azt hittem a postás az.
Mikor kinyitom az ajtót a döbbenettől mozdulni sem bírok.
-Szia Emma. - köszön a helyes fiú. Jake.
-Ezt nem hiszem el- pánikolok be hirtelen, mivel ráeszméltem, hogy épp most mondtam apámnak, hogy le sem szarom egyik fiút sem a suliból, erre megjelenik az ajtóban a díszpéldány. Az, aki a karjaiban hozott haza. Fogom magam és kirángatom, majd becsukom az ajtót. Itt állok, éhesen, reggel, a küszöbön, Jakkel.
-Hát... Általában örülni szoktak nekem... - kezdi, de közbeszólok.
-Nem tudom, melyik kontinensen, de szerintem eltévesztetted a házszámot, ha olyat akartál keresni, aki örül neked. - azt hittem nem esik le neki. De kurvára leesett neki.
- Azért jöttem, hogy elvigyelek suliba - mosolyog, majd közelebb jön. Túl közel.
-Akkor várj egy percet - lépek el tőle.
Befutottam a házba, megfogtam a tatyóm, szóltam apámnak, hogy megyek, és kifutottam.
-Ilyen könnyen megengeded? - kérdi hitetlenkedve, de hallom a hangján, hogy mindjárt elneveti magát.
-Figyelj, te akarsz elvinni, nekem nincs kedvem sétálni, úgyhogy...-nevetek fel, mire ő is.
Az autóban ülve beszélgettünk, mikor elindult a Bascet Case amit nagyon szeretek, és elkezdtem énekelni, mire ő is. Nevetve, hamisan, de együtt megküzdöttünk ezzel a számmal.
A suliban mindenki hitetlenkedve nézte, ahogy Jake és én egy kocsiból jövünk ki. Minden szempár rám irányult. Egyszer csak idejött élem a szőke Amanda nevű lány, akitől Em próbált óvni.
-IDEFIGYELJ TE CAFKA! HIÁBA NEM VAGYUNK MOST EGYÜTT, HIÁBA BASZ MEG MINDEN LÁNYT, HIÁBA CSALT MEG ENGEM, Ő KIBASZOTTUL AZ ENYÉM!!!-kiabál hisztérikusan a lány.
-Amanda, most állj le, köztük vége. - jön oda Jake, majd megfogja a kezem, és elvisz. A suli melleti parkba vitt.
-Mit keresünk itt, Jake? - kérdezem az órámra pillantva, miszerint 10 perc múlva órán kéne lennünk.
-Kérdezném kell valami. Muszáj.- vesz egy nagy levegőt. - Emma, én még nem éreztem ilyet lány iránt. Nem alszom, eszem, és gondolkodni sem tudok, mert csak te jársz a fejemben. Beléd szerettem. - mondja. Nekem egy könnycsepp gördült ki a szeméből. Szeret. Belém szeretett.
-Én is szeretlek, Jake - futok oda hozzá, majd megcsókolom.
-leszel a barátnőm? - kér meg a csók után.
-Igen! - csókolom meg újra.