Hiányzol! /보고싶다! (BTS FF)

-3-

-Tessék? * Kérdeztem vissza az előbb hallodtakat Minahtól.
-Nem akarom mégegyszer elmondani!* Állt fel s a sminkes cuccokat kezdte el pakolgatni.
-Ennyire rosz róla beszélni? * Álltam mellé és segítettem neki összepakolni.
-Nem megfelelő az alkalom! * Nyúlt a púder felé, amit én is elakartam venni és a dobozba tenni. Mikor hozzá ért a kezemhez ,zavartan kapta el onann az övét.
-Este, 20:00 a kollégium udvarán? * Dobtam bele a dobozba a púdert.
-Ahjj...lusta vagyok....* Zárta le a dobozt a rajta lévő kis kapocsal.
-Ne legyél már! * Húztam oldalra a számat.
-Nah jó de , ha nem leszel ott, másnap megfojtalak!* Emelte fel fenyegetően az ujját.
-Rendben!* Toltam el az ujját az arcomból.

Igen beszélgetésünk során kicsit, nagyon is közelebb kerültünk egymáshoz s mintha már 100 éve ismernénk egymást, úgy viselkedtünk.

-Kookie gyere! Megyünk! * Kiáltott Jimin.
-Minahval megyek!* Kiáltottam vissza s a melleten lévő Minah csak értetlenül nézet rám.
-Biztos?* Szállt be a kiabálásba Yoongi. ( Még, jó hogy nem szeretek kiabálni)
-Biztos!* Fordultam Minah felé.
-Akkor majd jössz! * Szólalt meg Yonghan s már el is indultak.
-Mi az ,hogy velem jössz? * Ütött eléggé erősen vállba Minah.
-Tudod, hogy...* Majdnem kimondta azt, hogy szeri van de nem tehetem meg! Mit hinne rólam. Bár, ha össze jönnék vele talán még többet mondana unokatesójáról.

-Szeri van!* Mosolyogtam rá, majd a sminkesdobozt a kezembe vettem a másik kezemet pedig Minah nyakába akasztottam és úgy húztam Minaht a kocsija felé.
-Mi az ,hogy szeri van?* Nézet fel rám s közben megfogta azt a  kezemnek véget , amit a nyakába akasztottam.
-Szeretlek...barátilag!* Vontam fel a szemöldökömet és hatalmas mosollyal az arcomon néztem  le rá.
-Nem gyors ez? * Ráncolta össze homlokát.
-Hát...nem érdekel annyira! * Ráztam meg a fejemet.
-Engemet igen!* Engedte el a kezem végét és a kabát zsebéből kirántotta a kocsikulcsot , majd kinyitotta a kocsit.
-Berakom ide!* Tettem be a hátsó ülésre a sminkesdobozt.
-Jól van.* Pattant be a volán mögé.
-De én tényleg szeretlek!* Ültem mellé, majd bekötöttem a biztonsági övemet.
-Elhiszem!* Mosolygot rám édesen, majd elindultunk a kollégium felé.

Miután megérkeztünk Minahtól külön váltam. Ő ment az ő részlegére én pedig a szobámba tartottam.
Az órám már 19:00-ot mutatott. Villám sebességgel rohantam a fürdőbe. Mindent gyorsan csináltam. Tudniillik, hogy nekem minden fél óráig tart. Féltem, hogy nem végzek nyolcra és Minahtól is féltem, hogy agyon üt ,ha cserben merem hagyni.

Már régen kint álltam a megbeszélt helyen. Nyolc óra múlt tizenegy perce.(Megjegyeztendő pillanat ,hogy nem késtem el) Utoljára körülnéztem, mikor megakadt a szemem a hintán. Lassan sétáltam a hinta felé.

-Szia!* Ültem le a másik hintára és próbáltam édesen rá mosolyogni de nem ment. Minah nem volt jókedvű. Ajkai lefelé álltak. Tekintete pedig üres.
-Mi a gond?* Hajoltam lentebb a hintán ülve, hogy valamivel feltudjam kelteni a figyelmét és rám nézzen. Nem szólalt meg. Kezét a hinta láncáról a zsebébe tette, majd lassan felemelte tekintetét.
-Semmi!* Rázta meg a fejét, majd egy hamis mosolyt csillogtatott az arcán.
-Nem úgy nézel ki! Gyere mutatok valamit!* Álltam fel és a kezemet nyújtottam felé. Felnézet rám, majd megfogta a kezemet.
-Hova viszel?* Rángatta a kezemet, miközben én húztam magam után.
-Az én titkos helyemre.* Fordultam meg egy pillantás erejéig.
-Auuu...valami belement a lábamba!* Állt meg Minah ,majd megtámaszkodott a raajtam s a kezével kivett egy tüskét a vékony szandálja talpából.
-Nagyon fájt? * Próbáltam nem szemét lenni vele, mert őszintén nem érdekelt, hogy belement valami a talpába. Tőlem az egész lábát elveszítheti. Muszáj vagyok kedves lenni vele, mert ha bunkó vagyok akkor nem fogom őt sohasem magamba bolondítani.
-Hát egy kicsit! * Dobta el a tüskét és a kezét a nyakamba akasztotta és azt hitte, hogy majd rajtam támaszkodva fogom hurcolni. Hát biztos ,hogy nem! Felvettem az ölembe, amit egy kisebb sikításal díjazott.  Biztosan megleptem.
-Jungkook! Ennyire azért nem fáj!* Tette apró, hideg kezeit a nyakamhoz.
-Nem baj! Ez gyorsabb!* Vontam fel a szemöldökömet.
-Uram atyám.  De szép! * Tátott el a száját Minah.

Az illatos virágokat a holdfény világította meg. A frissen vágott fű ilatt...nah jó nem volt frissen vágott fű szag. Egy szimpla rét volt a kollégium közelében. Mindig ide jöttem ki , ha valami bajom volt. Egy átlagos rét, viszont mikor leülsz a pihe puha fűbe, olyan érzés kelt, mintha egy öt csillagos panzióban lennél. Szinte ringat a rét.  Elragad, aztán miután
"ki ismerted,, újabb dolgokat tár fel előtted. Soha nem tudod megismerni.
A világ összes virágjából találsz egyet-ketőtt.
Soha nem lehet meguni.
Főleg, mikor a holdfényben pompázik. Csodásabb, és egyedibb bármely réttől.
Mindig meghallgat. Soha nem ad arra okot, hogy menjél. Szereti, ha foglalkoznak vele. Ha ott vagyok az idő csak úgy repül. Ez az én titkoshelyem. Semmiért nem adnám oda.

-Tudom! Tetszik? * Tettem le Minaht a földre s ezúttal már a saját lábával állt a talajon.
-Csodálatos!* Fordult körbe.
-Tudod mit szeretek benne?* Mosolyogtam Minahra huncutul.
-Mit?* Ráncolta össze homlokát.
-Ezt...* Vállalnál fogva ellöktem a fűbe. Nem jajgatott, nem nyavajgot, és még csúnyát sem mondot rám. Egyszerűen élvezte a puha füvet s annak illatát.
-Ugye milyen jó? * Estem én is bele a fűbe.
-Csodálatos! * Csillantak fel szemei.
-Akkor térjünk a témára. Mi a gond?* Fordultam felé hatalmas boci szemekkel.
-Jungkook ezt te ugysem értenéd!* Csukta le szemeit.
-Dehogy is nem.! Én mindig mindent értek! * Tettem a kezemet az ő kezeire, amik kurva ( Bocsánat a csúnya szóért ) hideg volt.
-Jézus Mária!  De hideg a kezed!  Ad csak ide!* Fogtam meg mindkét kezét és a pólóm  alá raktam.
-Aranyos vagy de...
-De?* Nyílt nagyra a szemem.
-De...hagyjuk!* Rázta meg zavartan a fejét.
-De egyszer majd elmondod nem?* Próbáltam a hatalmas "örömteli,, mosolyommal vidámabbá tenni.
-Majd...* Bújt hozzám édesen. Méghogy ő szerinte elsietjük. Szerintem nem! Hamarabb megtudok dolgokat Ji-eunról.
-De amúgy azok igazak, amit kint a fotózáson mondtál? *Vettem ki a huncut tincsét a szeméből.
-Ha nem hiszed el , akkor ne hidd el!* Furta egyre jobban a fejét a mellkasomban.
-Persze, hogy elhiszem neked, amit mondasz ( Persze ,hogy nem hiszem el az ilyeneket a drága Ji-eunról ) , de ez számomra nagyon kusza!* Hajtottam le Minah fejére az én fejemet.
-Mi kusza? Az , hogy IU mindig tönkre tette az életemet. Tizenkilenc éves vagyok! Mindig fiatalabb nála, és persze tőlem várták el a szüleim ,hogy úgy viselkedjek és öltözködjek, mint az én most huszonhét éves unokanővérem. Mindig ő volt anyámnak a fontosabb! Pedig nem is az ő lánya!  A saját lányát eldobta! Semibevette! Aztán pedig mikor én elmentem táncsuliba, jött utánam. Mindig követett!  Folyton piszkált. És azzal van mostanáig megáldva, hogy , ha ő most nem lenne sztár, akkor én sem jutottam volna el soha idáig. Miközben , ha én akkor nem utasítom el azt  a lehetőséget amit kiadótól kaptam, akkor most ő sem lenne a Fülöp-szigeteken. * Rántotta ki a kezét a pólóm alól, majd a hangját egyre jobban feljebb emelte, majd a mondanivalója után felállt és körbenézet.
-Minah, nem érts félre...
-De te is csak azért vagy velem, hogy információkat szedjél ki belőlem. Képzeld el, hogy az elejétől fogva tudtam!