That boy/Finn Wolfhard(befejezett)

39.

-Jaedent nem csókoltad vissza!-mondja kötöszködően
-Igen mert tudtam legbellül,hogy meg próbál vagy meg fog csókolni!-mondom kicsit erélyesebb hangnemben
-Akkor miért nem akadályoztad meg?-kérdezi az én hangnememet viszonozva
-Nem tudom,de Finn én jóba akartam veled maradni!És talán egy vagy két hét után újra jártam volna veled!De most nem,itt van Malcolm persze ha egyáltalán a történtek után még járna velem!-mondom dühösen és az ablak felé fordulok
-Én már a bálon történtek utáni egy órában is jártam volna veled!-mondja dühösen és egyben csalódottan,majd előre megy a többiekhez
-Igen-mondja Malcolm és meg fogja a kezemet.Össze kulcsolom vele a kezemet és felé fordulok.Egy gyors csókot nyomok a szájára majd vissza fordulok az üveghez.Malcolm fel állt mellőlem és vissza ment a többiekhez.A fülhalgatóm egyik felét be dugtam a fülembe és úgy hallgattam rajta a számokat.Sokáig hallgattam zenét,de jött egy szám aminél nem bírtam vissza tartani a sírást.Nem akartam sírni,de csak úgy jött.Ez a szám pedíg az volt amit Finn adott nekem kottába.Sírásom teljesen indokolatlan volt.Még is úgy éreztem ez a dal más mint a többi.Pedíg sok olyan szám van a telefonomon amin lehet sírni,de ez csak most váltotta ki belőlem ezt a reakciót.Valaki le ült mellém és el vette a fülhalgatóm másik felét.Nem fordultam felé,de jól tudtam ki az.A könnyeim csak folytak az arcomon és bőröm úgy érzékelte a sís vízet mindha sósav marná végig.Meg éreztem,hogy ez a szám nem csak belőlem váltotta ki ezt a reakciót.A mellettem ülő személy is el kezdett sírni.Amint vége lett a számnak el kezdtük mindketten könnyeinket törölgetni.Egymásra néztünk és el nevettük magunkat
-Te is sírtál?-kérdeztem szinte egyszerre Finnel
-Igen-válaszoltunk ugyan úgy
-Sajnálom Beca,csak nehéz mással látnom téged.-mondta tarkólyát vakargatva Finn
-Nekem meg furcsa-mondom nevetve,mire ő is nevetni kezd
-Hiányozni fogsz!-mondta és szorosan meg ölelt
-Te is!-mondom egy utolsó könnyet le törölve arcomról