That boy/Finn Wolfhard(befejezett)

1.

Ma költözök el anyától  nagyon hiányozni fog ,de be kell látnom így mind kettőnknek jobb lesz.
Anya ki kísért a repülő térre ahol most kevesen voltak mivel hajnali három van.
-Nagyon vigyázz magadra kicsim és a mostoha testvéredre is,hiányozni fogsz!
-Te is anya ,ígérem vigyázok magamra meg persze Veronicára is.
A hang szóróba bemondták ,hogy indul a gép ezért szorosan megöleltem anyát és indultam.
A repülő út unalmas volt ,a felét mondjuk végig aludtam.Leszállt a gép ,amint ki szálltunk meg kerestem apát a csomagjaimmal,nem kellett sokat keresni mert nyakába volt Veronika aki egy nagy színes táblát tartott a kezébe amire a nevem volt írva.
Köszöntünk egymásnak és elindultunk haza.
A ház Vancouver kertvárosi részén volt,egy nagy emeletes ház volt jó nagy kerttel és kovácsolt vas kapuval,amikor meg láttam elámultam ,mert eddig csak a filmekben láttam ilyen házat és most benne lakhatok
-Itt lennénk -mutat apa a házra
Bepakoltuk a cuccaim a ház nappalijába.
-Szia ,Madison vagyok apukád felesége-köszön egy mosolygós ,kedves nő
-Rebeca vagyok ,gondolom akkor a mostoha lányod vagyok ugye?-felnevet és helyesel ,hogy igen.
-Rebeca kicsim menj csak nyugodtan fel a szobádba ,Veronica majd meg mutatja melyik lesz az-mondja apa.Veronika felvezet a lépcsőn és egy ajtón nagy betűkkel díszelgett a neve
-Ez az én szobám-mutatott az ajtóra- a szemben lévő pedig a tiéd ,mind kettőnknek van külön fürdője ,anyuék szobályába pedig lent van-meg köszöntem ,hogy meg mutatta és
bementem a szobába,egy nagy francia ágy fogadott a szoba közepén ,felhoztam a dekorációs dolgaimat és úgy kb.2 óra múlva othonossá tettem a szobát.Ki pakoltam a ruháim,és mivel nem voltam fáradt és még csak délután kettő volt így meg beszéltem Veronicával,hogy mutassa meg a várost.Ebéd után el is mentünk,én természetesen gördeszkával(minden hova azzal járok).Egesz végig beszélgettünk ,majd megmutatta a számomra már most a legjobban tetsző helyet.A gördeszka parkot.Viszonylag sokan voltak, legfőképpen fiúk,volt egy magas,feketés nagyon göndör hajú fiú aki nagyon ügyes volt ,amikor oda értünk teljesen az akadályokhoz ,akkor én is elkezdtem menni és trükköket csinálni egyszer volt azzal a fiúval egy kicsit hosszabb szemkontaktusunk ,ekkor láttam meg milyen jól néz ki ,miután elmentünk egymás mellett egy nagy csattanást hallottam magam mögött ,rögtön megfordultam és az a fiú a földön feküdt és röhögött, a barátai körbe vették és felsegítették a földről .
Rá pillantottam Veronicára aki már nagyon unta magát, így oda mentem hozzá és elindultunk haza.
-Mi történt azzal a fiúval aki elesett?
-Hát amikor elmentetek egymás mellett akkor hátra nézett utánad és neki ment egy oszlopnak ,nagyon vicces volt.-röhögött Veronica
-Hogy szoktak becézni Veronica?
-Általában Nicának és téged?
-Beca ,holnap lovas edzésem lesz nincs kedved eljönni?-fel csillant a szeme
-De ,nagyon szeretem a lovakat
A haza vezető úton sokat beszélgettünk ,de én csak arra a fiúra tudtam gondolni