-De én akkor sem szeretnék menni!!!-üvöltöttem most már torkom szakadtából.
-Nem érted hogy ez egy tanulásilehetõség és legalább Amerikát is megismerheted!-próbált meggyõzni anya
-Én akkor sem megyek. Ott van Regi meg Oli, õk is jó tanulók miért nem kapták meg õk?
-Mert te érdemled meg a legjobban... És apád is mindigazt akarta, hogy a lányának ösztöndíja legyen!-halkult el anya, mert tudta nekem mennyire fáj az emlék róla
7 évvel ezelõtt
-Boldog szülinapot Dorka!!-jelentette be az egyik nap anya-Arra gondoltunk apáddal, hogy a 10. szülinapod alkalmából elmehetnénk az Aquaworld-be.-nagyon megörültem és már pakoltam is.
Összepakoltunk, beültünk a kocsiba és már indultunk is. a Megyery hídon mentünk át (néztem is, hogy milyen gyorsan száguldanaka motorok, de nem foglalkoztam vele) amikor hangos dudálásra kaptam föl a fejem. Innen márcsak arra emlékeztem, hogy akövetkezõ pillanatban lefejeltem az anyósülést és elájultam.
...................................
Nem tudom mennyi idõ telt el, de amikor kinyitottam a szemem anyát láttam magam elõtt. Megkönnyebbültnek látszott. Akkor jöttem rá, hogy a korházban fekszem, és az elõ kérdés ami kijött a számon:
- Hol van apa?
-Édesem-simított végig a karomon könnyes szemmel.- apukád meghalt.
Tudom, hogy egy kicsit szomorúta sikerült, de majd vidám lesz!!
xoxo
Liza, Emma és Adél
