A tanárom vagy!

Prológus

- Harry, ébren vagy?- hallottam meg anyám hangját az ajtón túl. A napfény besütött függönyön keresztül így a fejemre húzva a takarót válaszoltam.

- Igen - hangom rekedtesnek bizonyult. Szemeim ragadtak, az arcomra pedig a oda ragadt nyálam volt. Biztos jól aludtam.

- Nem sokára készülődj.

A telefonomra pillantottam ami az ágyam szélén volt. 06:37 percet mutatott. Van még időm.

A suli parkolójában leparkoltam. Kiléptem a havas útra. A hideg szél az arcomba fújta a hópelyheket. A kabátomat összébb húztam magamon, majd el is indultam a suli felé. Telefonomat elő véve néztem meg az órát. Távolba nem messze tőlem láttam két srácot és egy lányt. Félreérthetetlen dolgokat csináltak a lánnyal. Majd dúr egy pofon a lánynak. Ezt nem hagyhattam annyiban. Gyors léptekkel hamar oda értem. Karjánál fogva lenyomták a földre, majd belé rúgtak. Itt volt az a pillanat, amikor el durrant az agyam.

- Nem egy lánnyal kéne kikezdeni -  hangom erőteljes volt. És határozott. Már-már veszélyes. Így is van egy kis "hírnevem" a túl sok verekedések miatt. De nem izgatott.

- Te csak ne mond meg, hogy mit tegyünk!- amint fel pillantottak rám, rögtön elengedték a lányt. Szemükben félelem játszott. Ez tetszik.

- Mit szólnátok egy kis játékhoz?- mentem hozzájuk közelebb. A lányra pillantottam, aki könnyektől áztatott arcát és fel repedt szájához nyomta a zsebit. Fel nézett rám az alig 160 centijével az én 180 centimhez. Eleresztettem felé egy gyenge mosolyt majd eltátogtam egy "Menj" szót. Bólintott miközben könnyei még mindig ott csorogtak végig az arcán. Miután elhagyta a területet és befutott a suliba, neki rontottam a két srácnak. A düh vezérelt. A két srác eszembe juttatta anyámat, ahogy apa minden nap megverte. Ezt a dühöt most kellőképpen levezettem rajtuk.

- Harry, elég már!- húzott el az egyik "legjobb barátom" . Közel sem állt a legjobb baráthoz. Ő mégis mindig annak nyilvánította magát. Olyan szemekkel nézhettem rá, hogy egy pillanatra az ő határozottsága is megingott. Bizonyára a szemeim vérben forogtak. Gyakran szokott elő jönni, mikor ideges vagyok.

A két srácra néztem. Szemüknél a csont bedagadt biztos, hogy holnap monokli lesz a helyén. Orrukból folyt a vér. Szájukból is.

Kirántottam Mark kezéből a vállamat, majd szó nélkül elsétáltam a parkolóig. Nem megyek be órákra. Ahhoz nem vezettem le eléggé a feszültségemet.

Haza érve minden villany le volt kapcsolva. Már biztos elment anyu a munkába. Beparkoltam a garázsba, majd se szó se beszéd indultam be a szobámba. A két gitáromra tévedt a tekintetem. Az egyik klasszikus a másik meg a basszus gitár. A hangfalaimra tévedt a tekintetem. Bedugtam a basszus gitárt a hangfalaimra majd rögtön zenélésbe kezdtem. Átadtam magam a zene világának. A zene segít. Hogy is van? Zene be világ ki? Nálam is mindig így van.

Csöngetést hallottam. Kinéztem az ablakomon, ahol egy nagy fehér költöztető autó parkolt a szembe szomszédunknál. Már éveken át ott állt. Elhagyva. Kihúztam a gitárt majd le az ajtóhoz mentem. Kinyitottam az ajtót.

Egy szemüveges férfi állt ott. Kék tekintetével végigmért egy párszor mielőtt bemutatkozott volna.

- Ne haragudj, hogy megzavartalak. Louis Tomlinson vagyok, az új szomszéd.