A tanárom vagy!

1. Fiatal úr

- Ne haragudj, hogy megzavartalak. Louis Tomlinson vagyok, az új szomszéd.

Kezemet nyújtottam - Harry Styles vagyok uram, örvendek.

Mosolyra húzódott a vékony szája - Örültem, Harry. További jó szórakozást! - intett mosolyogva én meg illedelmesen elköszöntem.

Vissza mentem a szobámba, ahol már csak ledőltem az ágyamra. Gondolkodtam a mai napon, mérlegeltem és végül elálmosodtam.

***

- HARRY EDWARD STYLES, AZONNAL GYERE LE! - anyám kiabálása bezengte az egész szobát, valószínű, hogy a fülébe jutott, hogy nem mentem ma be suliba. Rosszabbik esetben azt is megtudta, hogy verekedtem.

A hajamba túrva mentem le anyámhoz, aki már a lépcső alján volt, csípőre tett kezekkel. Szigorú szemekkel nézett rám, de tudtam, hogyan törjem meg nála a jeget. Túl jó szívű ő ahhoz, hogy haragudjon rám.

- Elmagyaráznád, hogy miért hívott fel az igazgató azzal, hogy két iskolatársadnak csúnyán összeverted a képüket?

- Az igazgatónak semmi köze nincs ahhoz, ami iskolán kívül történik - rántottam vállat - És gondolom azt kihagyta, hogy az a két srác kezet emelt egy lányra.

Anya arca ellágyult.

- És megvédted?

- Meg.

- Én kis hősöm - círogatta meg arcomat.

- Üzend meg az igazgatónak, hogy ne üsse bele az orrát olyanba, ami nem az iskolájában történik - mentem el mellette, hogy készítsek magamnak egy szendvicset. Anyu jött utánam.

- Ami azt illeti, ma volt az utolsó napja. A fia fogja átvenni a helyét.

- Remek - forgattam meg a szemem - Pedig már ki tudtam játszani az öreget.

- Ne beszélj így! - korholt le - És hívd fel a testvéreidet, már olyan rég beszéltél velük.

- Majd estére - legyintettem - Hétvégén hazajönnek?

- Nem - anyu szemei szomorúak voltak. Nem is tudta letagadni, hogy hiányzott neki a kiabálás, a nyüzsgés, ami minket körül vett - Téli szünetben jönnek haza.

- Az még három hét - morogtam - Mi a fasznak nem tudják haza tolni a képüket?

- Ne beszélj így, Harry. Biztos sok a tanulnivalójuk.

Megráztam a fejem. Anyu is tudta és én is tudtam, hogy miért nem tartózkodnak ott, ahol felnőttek.

Menekülnek ettől a helytől.

Másnap reggel már bent voltam az igazgató irodájában. Csupán én voltam bent, senki más, az új igazgatónak még el kellett intéznie valamit.

Csakhogy nekem meg  be kellett jönnöm, hogy elkérjem az orvosi papírjaimat. Ezt még az öregnél kellett volna elintéznem tegnap, csak ugye történt egy kis dolog, ami keresztül húzta a terveim.

Unottan játszottam a telefonomon, nagyban le szartam, ha bejön az igazgató. Legalább tudni fogja, hogy nagyban tojok a szavára.

- Elnézést, hogy megvárattalak, csak az új tanárt igazítottam el.

Szőke haja és kissé akcentussal beszélt. Kedvesnek tűnt, de tudom, hogy csak idő kérdése, még kimutatja a foga fehérjét.

Az asztalához ment, majd egy kicsit turkált a szekrényben.

- Harry Styles - olvasta fel a nevem egy kis papíron, ami a lap fölé volt ragasztva - Ez a tiéd, most pedig lódulj, nem akarom, hogy miattam elkéss.

- Viszlát! - intettem, majd egy rágógumit fújva léptem ki az igazgató irodájából.

Látszólag most kezdte a pályát vagy csak nem tudta az illemet, hogy még be sem mutatkozott.

Beléptem a kémia labor ajtaján. Minden szempár nem szegeződött, de hamar visszafordultak a helyükre, mikor egy szúrós nézéssel ajándékoztam őket.

- Na, a mi örök későnk is megérkezett! - Mrs Roberts gúnyos hangjára legszívesebben bemutattam volna a nőnek, de nem tettem.

Ott volt mellette a szomszédom. Ez meg mégis mit keres itt?

- Most, hogy végre hajlandó volt megtisztelni a jelenlétével, magának is bemutatom az új kémia, testnevelés és irodalom tanárját. Legyen vele kedvesebb, mint az itt dolgozókkal!

- Mit parázik már ennyire? - mély hangomra a legtöbb embert kirázta a hideg - Tudok én jól is viselkedni, de azt ki kell érdemelni.

Mr Tomlinson felé fordultam. Nem láttam jelét, hogy helyre tenne, csupán megvolt döbbenve.

- Mr Tomlinson, remélem jobban fog tanítani, mint Mrs Roberts. Nagy reményeket fűzök magához.

Felsóhajtottam, kissé drámaian, majd helyet foglaltam.

A mellettem ülő lányra néztem és csak ekkor vettem észre, hogy ki mellett is foglaltam helyet.

Ő a tegnapi lány, akit megmentettem.

- Én is nagy reményeket fűzök magához, fiatal úr.