Takarók alatt fekszem,
Mellettem lázmérő.
Kongó köhögésemből
Mély lett, száraz és dörmögő.
Valahányszor kibújok
a meleg takarók alól,
mint a kocsonya, didergek
harmincnyolc fokos lázamtól.
Bár étvágytalan vagyok,
Kínoz a mardosó éhség.
Szemem le-lecsukódik,
De végül győz az éberség.
Messze házasság köttetik,
De én meleg ágyban vagyok.
Csapatok versengenek,
És cserbenhagyott barátok.
Csak a gyerekek és nők
Sírhatnak? Jó nagy baromság.
Sírás segít, ha embert
Földhöz vág a szomorúság.
Legszívesebben én is
Sírnék most, de nem lehet,
Mert égő szemeimből
Egyetlen könnycsepp se ered.
Így csak fekszem, és várok,
Reménykedem a csodában:
Biztató jövőben és
A holnapi gyógyulásban.
2017.X.22.
Nagymegyer
KAMU SEDANG MEMBACA
Múzsa ajka homlokomon
PuisiHihetetlen, de hamarabb kezdtem el verseket írni, mint novellákat, s bár az utóbbi jobban tetszik, valamint nem annyira hangulatfüggő, mint az első, nem panaszkodhatom ezekre a költeményekre. Ez gyűjtemény több év termékét tartalmazza. Ha jól emlék...
