Szemem a csillagos égre emelem
Kezemet egy bögre melegíti.
Lélegzem.
Mint az égen a hullócsillagok,
Fejemben emlékek suhannak.
Boldog vagyok.
Egy felhő jön (borul az ég),
Mint egy sötét gondolat,
Rossz emlék.
Lassan, mint egy sötét lepel,
Elrejti a csillagokat előlem.
Türelem!
Kapzsi volt: a Holdat is eltakarta.
A sötétben egyedül maradtam,
Így akarta.
Belekortyolok a teámba,
Csak állok az ablak előtt
Várakozva.
Nem csüggedek, hisz tudom
Hogy az ég úgyis kitisztul.
Akarom.
Lám, most hirtelen feltűnt
Egy fényes csillag az égen,
Kiderűlt.
És én még mindig csak állok,
Fejemben szép emlékekkel,
És teázok.
2016.12.18.Nagymegyer
KAMU SEDANG MEMBACA
Múzsa ajka homlokomon
PuisiHihetetlen, de hamarabb kezdtem el verseket írni, mint novellákat, s bár az utóbbi jobban tetszik, valamint nem annyira hangulatfüggő, mint az első, nem panaszkodhatom ezekre a költeményekre. Ez gyűjtemény több év termékét tartalmazza. Ha jól emlék...
