Kilences körzet(Stray Kids ff.)-Befejezett

2.

*EunBi szemszöge*

Hamar kipakoltam a cuccaim, majd elindultam felfedezni a házat egyedül is. A falakon rengeteg színes kép díszelgett, majd egy kisebb a folyosó végén. Két kisgyerek építőkockázott rajta: egy kisfiú és egy kislány. A fiú feltételeztem Chan, de a kislányról gőzöm sem volt. Kattant a bejárati ajtó és egy vidám Chan dugta be rajta a fejét.

-Megjöttem-vigyorgott a fiú, mire én is elmosolyodtam.

-Ki ez a kislány?-mutattam a képre a falon.

-Tényleg tudni akarod?-vágott kissé komorabb arcot.

Én válaszul csak bizonytalanul bólintottam. Chan leültetett a konyhába és figyelmeztetett, hogy nem biztos tetszik majd a válasz nekem, de én nem tágítottam és a kíváncsiság úrrá lett rajtam.

-Az a kislány te vagy-kezdett bele- Emlékszel arra a kisfiúra, akivel kiskorodba együtt játszottál?-bólintottam-Ő én voltam.

-Ez kicsit sok nekem-sóhajtottam- Azt hittem, hogy te bent égtél a házban a szüleinkkel együtt.

-Sajnálom, hogy ennyi ideig nem kerestelek-folyt végig egy könnycsepp Chan arcán.

-A lényeg, hogy már itt vagy velem-öleltem át a zokogó fiút-Ne sírj, kérlek.

*Chan szemszöge*

Ajtódörömbölés szakította félbe a zokogásunkat. Nem tudtam kinek lehet valami ennyire sürgős, mígnem S.Coups rontott be egy fegyverrel a kezében. Hirtelen azt sem tudtam mit reagáljak. EunBi ijedt tekintetére lettem figyelmes, majd a felé irányított fegyverre.

-Én figyelmeztettelek téged és a korcs bandádat, de te feszítetted a húrt, így beváltom az ígéretem-célzott S.Coups a lányra.

Tudtam mi fog következni és minden áron meg akartam védeni EunBi-t, és a golyó elé vetettem magam. Hallottam még az ajtó csapódását és EunBi hangját, ahogy a nevemet ordítja, aztán már csak sötétség.

Pár hónappal később...

Boldog vagyok, hogy az a férfi van mellettem, akit szeretek. Chan képes lett volna az életével fizetni értem. Szerencsére túlélte a lövést és nem okozott nagyobb kárt benne, így nemsokára életet adhatok egy kislánynak. Órákat tudnék arról mesélni, hogy hogyan is vallotta be az érzéseit nekem, de a lényeg, hogy már együtt vagyunk, és senki nem választhat szét minket. Érzem, hogy megtaláltam a helyet, ahol boldog lehetek. Ez a hely Chan mellett van a Kilences körzetben. 

Na ennyi is lett volna ez a kis rövid történet *-* Remélem tetszett...Puszi