Miért szeretem a Doctor Who-t?

Ki/Melyik a kedvenc...

... Doktorod?
Ez nálam alapvetően egy nagy dilemma, ugyanis nekem személy szerint a 10. Doktor volt az első igazán élvezhető Doktor. Neki a személyisége fogott meg leginkább, nagyon emberi érzései volt. Azonban a 11. Doktornak a történetei nagyon jók voltak, több Tennant-részt is hátuk mögé kényszerítettek. Ezt nem úgy kell érteni, hogy a 10. Doktor összes kalandja szar volt, vagy úgy, hogy Matt Smith Doktorának nem volt személyisége, sőt, pont az ellenkezője, mindkét elemet nagyon élveztem mindkettőjüknél. Félreértés ne essék, én azért nem tudok köztük dönteni, mert személyiségileg nagyon hasonlítanak egymásra. Ugyan Tennant érzelgősebb, Matt Smith meg őrültebb, alapvetően ugyanolyan humorral operálnak. Ha most hirtelen kedvencet kéne választani, én a 11. Doktort választanám, mert minél többször újranézem a részeket, nálam annál inkább szimpatizál.

...útitársad?
Amy Pond. Ami benne megfogott, az a Doktorral való különleges kapcsolata, hogy 7 éves korában, mint egy képzeletbeli barátként, "elmentette" az agyában egyetlen találkozás után, aztán 12 év után újra megjelent az időutazó. Személyiségileg is nagyon megfogott, szépen kidolgozott karakter, Karen Gillan pedig remekül játsza el. Talán az új sorozat legjobb évadai az a 2 (és fél) évad, amikor Amy-vel és Rory-val kalandozik. UI.: És akármennyire is érdekesnek hathat, nem, én nem shippeltem Amy-t a Doktorral :D

...ellenfeled?
Alapvetően a sorozat fontos részét teszik ki a Doktoréval ellentétes nézeteket valló ellenfelek. Mint ahogy az első fejezetben említettem, vannak gyakran és ritkán visszatérők, illetve egystory-sak. Az én kedvenceim a ritkán visszatérő Síró Angyalok (Weeping Angels). Lényegük az, hogy quantumállapotban élnek: ha valaki megfigyeli őket, akkor kővé válnak, ezzel egyaránt rejtőzve és védekezve. Azonban ha az áldozat egy pillanatra nem figyel, elfordul, félrenéz vagy pislog, a szobor megmozdul, egyre és egyre közelebb érve, ha pedig megérinti, nem helyben öli meg, hanem visszarepíti az időben és hagyja, hogy ott öregedjen meg, aztán fellakmározza az Idő Energiát, ami utána maradt. Nevüket onnan kapták, hogy mindig takarniuk kell a szemüket, hogy nehogy egymásra nézzenek, mert akkor végleg kőszobrok lesznek. Steven Moffat nagyszerű ötlete alapján debütáltak a 3. évad 10. részében, amikor még nem ő volt a showrunner. Akármelyik Angyalos történetet nézzük, ott mindig Moffat a felelős a forgatókönyvért.

...epizódod?
SPOILER ALERT! Ha még nem láttad a 9. évad végét, akkor ne olvasd a 4. sornál tovább, inkább menj tovább! Habár a 9. évad teljes egészében véve középszerű kategóriába sorolható, a 9x11 Heaven Sent messze a legjobb rész az egész új sorozatból, sőt, más sorozatból is nehezen tudok olyan epizódot mondani, amely eléri ennek a szintjét. A történet alapja nem nagyon különálló: a 12. Doktor be van zárva egy várbörtönbe, próbál kijutni és ki akarja találni, hogy ki juttatta oda. Máskor is láttunk főhőst szabadulósat játszani, itt azonban teljesen más. A Doktort a gyermekkori félelme tartja sakkban, hogy vallomásban mondjon el mindent a Hybrid-ről. A forgatókönyv minden apró részletre kitér, gondolok itt a légkör sűrűsége egy letépett sziromból, helyi gravitáció ereje egy leejtett nagyítóból, stb. Mindazonáltal rögtön Clara elvesztése után került ide, ezért folyton magában beszél úgy, mintha a lányhoz szólna. Itt érünk el egy másik nagyon fontos elemhez: a Doktor TARDIS-elmepalotájához. Akkor zavaró lenne, ha másik forgatókönyvíró adaptálta volna a Sherlock-ból, azonban így, hogy mindkét sorozatban ugyanaz az ember keze van, így elfogadható és kifejezetten jó ötlet. Az "egy idő után minden szoba visszaáll eredeti állapotába" elem jól van használva, főleg az epizód csúcspontjának szempontjából. Egyes helyeken nagyon ügyesen használják a foreshadowing (sejtetés) eszközét, pl. egyszer a 12-es szoba megtalálása fele, amikor a Doktor letesz egy koponyát a vár egyik bástyájára, a vágás pont úgy esik, hogy a koponya illeszkedjen az Idő Lord arcára, előrevetítve a finálét. És akkor az a bizonyos csúcspont, amikor a Doktor újra és újra odateleportálja magát, elégetve a régi testét és újra meg újra próbálja megfejteni a börtönt, eljutni a 12-es szobába, ütni az azbancium falat, csak azért, hogy ne derüljön ki a Hybrid kiléte. Ütni a falat újra és újra 4,5 milliárd éven keresztül (ez a következő részből derül ki), míg le nem dől és ki nem szabadul a Doktor, megtudva, hogy az Idő Lordok vetették a vallótárcsájában lévő várba. Mikor bezárul a tárcsa és üzenetet küld a tanácsnak, közli a vallatóval, hogy ő a Hybrid. Mind Capaldi színészi játéka, mind Moffat script-je, mind Rachel Talaly rendezői munkája tökéletes egységet képez, Murray Gold zenéi pedig plusz egy löketet ad erre a story-ra. Aki teheti, eredeti hanggal nézze, mert úgy jobban élvezhető Capaldi színészi tehetsége. 

Ezt a fejezetet bővíthetőre terveztem. Ha kíváncsi vagy a kedvencemre egy olyan témában, amit nem írtam fentebb, jelezd egy komment formájában :)