Ezüstliget

A kezdet

Hát elkezdődött. - Gondoltam magamban. Egy újabb unalmas ceremónia. De legalább a szüleim élvezik a nyüzsgést. Ez alkalomból a béke szerződést fogjuk meghosszabbítani. Jó, bevallom kicsit kíváncsi vagyok az emberekre. Még sohase láttam embert közelről. Varázslót meg még kevésbé. Néhány kereskedő megfordul belőlük itt a fővárosban, Fehérmárványban is. Mivel még csak 8 éves vagyok a szüleim nem engednek ki a palotából. Állandóan csak azt hajtogatják, hogy még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy a napfényben járjak. Este meg amúgyse látni embert, mert nappali lények.

De nem is számít, amíg itt van nekem a bátyám, Ruven. 4 évvel idősebb nálam. Mindenben jól teljesít. Ha felnövök olyan erős és okos akarok lenni, mint Ő. Még Karsát is legyőzte a Strázsa nevű stratégiai játékban.

Sokan eljöttek a mainapra. Szinte mindegyik faj képviselője megjelent. A szolgálók kapkodnak egyik helyről a másikra. Az őrség tagjai a terem két oldalán helyezkednek el, a sötétebb zugokban, hogy még véletlenül se legyenek útban. 82 különböző fogással készültek, hogy kielégítsék a vendégek különböző kívánságait. A zene kellemesen szól ezen a nyári késő délután.
A családom már helyet foglalt a diszterem nagy asztalánál. A szüleim ülnek középen. Én anyánk mellett, Ruven pedig apánk mellett foglal helyet. A jobb oldalamon a nagyszüleink ülnek. Ruven mellett nagybátyám, Naim és szeretett felesége Lien. Most várják első gyermeküket. A többi uraság is már helyet foglalt. Már csak a díszvendégek érkezésére vártunk. Rex királyra és feleségére, valamint egyetlen fiú örökösükre, aki a mágia jeleit mutatja. Csak az embernek lehetnek mágikus képességei és közülük is csak a kiváltságosoknak. Ezt mindig is irigyeltem az emberekben. Karsa szerint nem is baj, hogy mi nem rendelkezünk varázslattal, mert akkor a hatalmi egyensúly felborulna és háborúk törnének ki, amik leginkább csak vérontásból állnának.
- Meg amúgyis csak felgyujtaná a Palotát. - jegyezte meg Karsa viccelődve. Válaszul csak mérgesen tekintettem rá.
Karsa volt az én személyes testőröm. Sólyom szemével sohasem tévesztett szem elől. Mindig árnyékként járt a nyomombam. Ő volt az első aki 18 évesen betölthette ezt a pozíciót. Egyben ő volt az első aki elintézett három Timur őrszemet a Warelljeikkel együtt. Ez egyedül ennyi idősen nagy teljesítménynek számított. Most is mögöttem állt és figyelt. Tudtam, hogy akár az élete árán is megvédene. Rám mosolygott, majd hirtelen az ajtóra szegezte a tekintetét, aztán én is... megéreztem őket.

A zene felharsant, majd elhallgatott. - Megjöttek! - súgtam izgatottan Anyámnak, közben le sem vettem a tekintetem a bejáratról. Ekkor a bemondó így szolt:
-Ezennel bejelentem:
Őfelsége, Rex Királyt és Oana Királynét... Valamint az Ifjú Szorin Herceget.
Tappsal fogadtuk újonnan érkező vendégeinket, akik közömbös arccal közeledtek hatfős testőri díszkíséretükkel és leültek velünk szemben, a testőreik pedig mögöttük álltak. Furcsa. Még csak nem is pislogtak. Biztos ilyennek kell lennie egy embernek. Lehet, hogy ez is csak a fajtájukra jellemző vonás, mint a barna haj és szem.
-De hol a varázsló?! Varázsló! Varázsló! - kántáltam magamban, mintha csak ezzel megidézhetném. Már nagyon kíváncsi voltam rá.
-Ha megkérem biztos mutat néhány varázslatot! - reménykedtem magamban. Anyám hirtelen megfeszült mellettem. Mindenki a bejárata figyelt. Síri csend honolt.

Ekkor az inas bejelentette a Mágus Kör új vezetőjét és egyben a királyi pár új tanácsosát.
-Bejelentem Uros Főmágus érkezését.

Kicsit öregebb, mint képzeltem. Hosszú, bordó köntöst viselt a derekán egy fekete selyem övvel. Őszes, vállig érő haja és mély barna, szinte már fekete színű szeme, sötét ábrázatán csak még baljósabb hatást keltett. Ezt még tovább fokozta a fejpántjára erősített óriási vörös kő, mely homloka közepén díszelgett. Kezében pedig nála jóval nagyobb, kampós végű botja. Ezt is vörös kövek díszítették.