Ezüstliget

Miért pont én??

- Enet! Enet!?- szólított a főnököm. "Már megint mi baja van? Ráadásul pont most?? Mindjárt vége a munkaidőmnek..."
- Igen, Uram?-válaszoltam üde és kedves hangon. Éppen a fizetés emelésért teperek.
- Ezt az adag szállítólevelet és anyagkiadást még elkéne rendeznie és írni kéne a Menornak egy válasz levelet, hogy késni fogunk az áruval.- sorolta a teendőimet. "Hurrá!..Sose fogok elszabadulni innen! Pedig még a húgom ajándékát is be kell csomagoljam holnapra!"
- Igenis Uram! Azonnal kész leszek vele! -válaszoltam egy széles mosollyal és gyorsan lesütöttem a szemem, mielőtt meglátja benne a gyilkos hajlamot, amit perpill érzek.
- Helyees! Amúgy, valamikor elkéne mennünk meginni valamit! - mondta miközben elhaladt mellettem és rácsapott a fenekemre. "Megölöm!... Nem..Nem.. Nyugi, gondolj a fizetésre!"
- Persze, majd egyeztetünk! - mondtam mosolyogva. "Fúj. Soha!"

"Ez a nap a világ legszerencsétlenebb napja. Elaludtam. Nem volt reggelre kávé lefőzve. Tönkre ment kocogás közben a headsetem alig öt perc után. A kocsimba beszálva észre vettem, hogy tankolnom kell és emiatt majdnem elkéstem. Itt gülizek már nyolc órája. Hullafáradt vagyok. Már éppen haza indultam, ez meg most nyom ide nekem egy rakás melót. És ami a legrosszabb, hogy felakar szedni! Váá! Fúj! Kövér, a negyvenes évei végén és összesen három szál haja van! A szája mindig büdös és állandóan izzad! Egyszóval: fúj! Miért pont én? Annyi csaj dolgozik még itt! Úgy unom már, hogy mindig ilyenek akaszkodnak rám! Még csak most lettem húsz éves. Vajon feljelenthetném zaklatásért? Akkor biztos lőttek a fizetés emelésnek és talán az állásomnak is. Oh, hogy a fene enné meg!"-panaszkodtam magamban. De mindezek ellenére persze mindent megcsináltam. Este 11-kor hagytam el a munkahelyemet. Beültem a kis cuki kék Fiat 500-asomba, amire nagyon sokat spóroltam és benyomtam a kedvenc zeném, hogy elnyomja a kinti dübörgést. Mert persze nem lenne tökéletes a mai nap, ha nem lógna a vihar lába.

Egyenlőre még a családommal élek, ez az állás pedig kiegészíti az egyetem lyukas pillanatait és amellett, hogy fizetést is kapok jó gyakorlatot is jelent. "Lehet mérlegelnem kellene, hogy megéri e ennek a perverznek dolgozni. Azért nekem is van büszkeségem!"-gondolkodtam magamban, miközben egy kisebb erdő közepén haladtam tök egyedül, merthát ki más vezetne ilyen késő este az utakon rajtam kívül? Ráadásul dög meleg volt! Az esős időjárástól meg még párás is. Egyetlen jó dolog, ami ma történt, hogy meghozták a hugom ajándékát, amit rendeltem. "Trónok Harca póló. Imádni fogja!" - örömködtem magamban, miközben benyomtam az új kedvenc lázadós zenémet Bhones-tól a Middle Finger-t. "Azta mekkorát villámlott! Jobb lesz sietni.."- nyomtam jobban a gázpedált.

Újabb villámlás, aztán valami nagy hirtelen az útra ugrott, én meg elkaptam a kormányt és egyenesen bele hajtottam egy masszív fába. Aztán sötétség.

Hirtelen magamhoz tértem. Esett az eső. Kapkodtam a levegőt és gyorsan végig tapogattam magam, hogy mindenem megvan-e. "Fej, nyak, karok, lábak..Oh, te jó ég!" A lábamhoz érve tűnt csak fel, hogy nem is állok a talajon, hanem lebegek!! És nem csak ez, hanem nem érzek semmit! Se fájdalmat, se a meleget, se semmit! "Oh, basszus! Az ott a kocsim??" - nem akartam hinni a szememnek. Pár méterre tőlem megláttam néhány fa mögül az autóm, ahogy körbe ölel egy szép nagy fát. Kapálózva, nagy nehezen oda...lebegtem. " Valami van a volán felöli oldalon." -jegyeztem meg magamnak. A látvány nagyon bizar és hátborzongató volt. A szarvas korábbról ott állt a kocsim mellett. Fura jelek izzottak fel a hátán. "Mi a ..." -akadt el a szavam. Az autóm ajtaja meg, csakúgy kinyílt! Ahogy kinyílt az ajtó egy kar lazán lehullott és logott egy felismerhetetlen test válláról. Nem akartam hinni a szememnek. Az a hajszín és a ruha ... pont olyan volt, mint ahogy ma kinéztem... "Ez nem lehetek én ugye? Ez csak egy rossz vicc! Nem... tuti megőrültem!" -nyugtatgattam magam. Ekkor egy még bizarabb látványban részesültem. A szarvas elkezdte nyalogatni az "illető" véres homlokát. "Ne! Fúj! Mész onnan! Rossz szarvas! Sicc! Hess!"- oda "hadonásztam" magam és megakartam fogni a szarvas agancsát, hogy elhúzzam onnan, de a kezem csak átsiklott rajta, mint víz a szitán. Elcsodálkoztam a kezeimen. Rögtön ki is próbáltam, hogy a fákon is át tudok-e nyúlni. Később pedig rájöttem, hogy az eső is át esik rajtam. Nem is lettem vizes se. Aztán fényességet láttam a szemem sarkából. "Basszus, a szarvas!"- fordultam az autó felé ismét. A szarvas jelei újra felvillantak és a farától a fejéig haladva fokozatosan elhalványultak. Miután az utolsó jel is eltűnt egy szimbólum izzot fel a "test" homlokán. Aztán én is melegséget éreztem az én homlokomon. "Mi a fészkes fene folyik itt!?"- üvöltöttem, miközben a homlokomat markolásztam. Erre a szarvas füle megrezdült, majd szépen lassan felém fordult és rám nézett.