Mint minden reggel, a tökéletlenségre igyekszem, hogy újra érezhessem őt. Beléptem a fürdőszobába, majd elővettem a borotvámat. A nyakamhoz emeltem, majd nagy levegőt vége, megrántottam a kis tárgyat. Sem fájdalmat nem éreztem, még csak nyoma sem volt a vágásnak. Megnyitottam a meleg vizet, majd beleléptem a forró kádba. Nyakig merültem, majd fejemet is belerakva, vártam a jelet. Azon nyomban, a víznek nyoma veszett a kádból. Nagy nevetésben törtem ki.
-Nem hagysz meghalni igaz? -Kócoltam bele vizes hajamba, mikor a tükör elé álltam.
Azonnal lehervadt az arcomról a mosoly, mikor egy tisztán kivehető írás volt a tükrön, párával írva.
"Nem hagyom, hogy meghalj"
Hátrahőköltem, majd elcsúsztam a vizes padlón. Nem hittem a szememnek. Még sosem adott nekem jelet, csak folyton megvédett. Tehát képes az üzeneteket, eljuttatni hozzám?
Erőt vettem magamon, majd reszketeg lábakkal álltam fel a földről. A tükör elé álltam, majd mélyen belenéztem. És így szóltam.
-Nem tudtam, hogy tudunk kommunikálni. Akkor, kérlek áruld el a neved! -Haraptam bele, idegesen ajkamba.
Nagy szemekkel figyeltem, ahogy magától rajzolódik ki egy név, a párás tükrön. Elképedve figyeltem, majd közelebb léptem, hogy jobban szemügyre vehessem.
"Junkook"
Sziasztok! remélem tetszett a bevezető rész, akinek tetszett merjen írni, és voteloni. Akinek nem, az se hagyja szó nélkül! :3 a következő részig is byeBye!
ESTÁS LEYENDO
Őrangyalom|JiKook|
FanficPark Jiminnek, a magány az egyetlen társa. Sokszor kísérelt már meg öngyilkosságot, de valami visszatartotta. Mintha csak egy őrangyal lett volna a közelében. Egy nap, egy képet talál az ágyán. Egy ismeretlen, fiatal srácról. Azon nyomban megtetszik...