Arrabona

2. A Vihar

Miután lepakoltunk mindent és az előadáshoz szükséges cuccokat összeszedtük, elindultunk a Rába Színház felé, ahol majd fellépünk.

Egy óra séta, de éppen odaértünk a "próbánk" kezdetére. Kaptunk 10 percet, hogy bejárhassuk a hatalmas színpadot és nagyjából megnéztük, mi hogy lesz majd.
Shakespearetől a The Tempest, azaz A Vihart dolgoztuk fel idén. Elég sokan vagyunk a csoportban, úgyhogy szerencsére minden karakterre jutott valaki és a visszajelzések alapján elég jól sikerült a szereposztás, merthogy mindenkire illik, amit játszik.

Felmentünk az öltözőnkbe, nyilván átöltöztünk, bemelegítettünk és a fontosabb jeleneteket elpróbáltuk.

Lenyomtuk az előadást, már senki sem izgul, miénk a fesztivál, az én monológom úgyis másnap kerül csak sorra. Visszaballagtunk a cuccainkért és még fél óra séta után a saját szállásunkra is megérkeztünk.
Lepakoltunk, elfoglaltuk a szobákat és visszamentünk a fő helyszínre, ahol a legtöbben voltak mindig. Vagyis a Fő térre.
Ezen a téren állt a színház is, szemben vele egy templom. A kettő között, konkrétan a placc közepén pedig egy színpad a zenészeknek, amin egyébként, egyik aranyos csoporttársam hívta rá fel a figyelmemet, este a Zaporozsec zenekar, utána pedig a Soulwave lép fel.
Nem mintha hatalmas rajongója lennék bármelyik együttesnek, két-három dalukat ismerem.

Elmentünk vacsorázni. Egy közeli iskola menzáján voltunk hivatalosak e célból. Majd a koncert előtt még beugrottunk boltba, hogy legyen másnap reggelink, utána a csoport nagy része elment fagyizni.

Ekkor írt rám egy lány, Zsófi, akivel egy éve beszéltem utoljára. Sosem találkoztunk, konkrétan több, mint egy éve chateltünk utoljára, de felismert és megkérdezte, hogy tényleg én vagyok-e vajon itt az Arrabonán.
Hát igazán meglepődtem, de végül is elárultam, hogy bizony, engem láttál.
Szerintem ez belőle is hasonló érzéseket váltott ki.

Megbeszéltük, hogy fussunk össze akkor a Fő téren.

Elég sokat vártam, de megérte.