NAVARA

Első rész
A zuhany alatt álltam. A forró víz egyre csak folyt a hátamon, végigcsorgott a gerincem vonalával párhuzamosan majd a combomra tért át. Vörösesbarna hajamat már teljesen eláztatta, egy egy sötétebb árnyalatot adva az amúgy viszonylag világos tincseimnek.

Húztam az időt. Nyilvánvalóan. Valahogy nem vonzott a gondolat, hogy a volt legjobb barátaimmal találkozzak egy év után újra...

-Lenah én nem tudom mi történt ami ennyire szétrobbantotta a társaságot, de szerintem meg tudjátok beszélni-mosolygott rám anyu előző este

-Az történt hogy rájöttünk, semmi közünk egymáshoz, csak miattatok vagyunk barátok. Vagyis voltunk.-vontam meg a vállamat. A szüleink egy cégnek dolgoztak ami miatt elég gyakran elutaztak Baltimore-ba, és minket gyerekeket a nyári utazásuk alatt egy faházba zártak össze a város szélén...már ha Ravenstown-t lehetett városnak nevezni...inkább egy porfészek volt pár házzal és egy tóval. A faház is a tó mellett kapott helyet, az erdőtől nem messze.

Ez jó is volt egészen addig, amíg össze nem vesztünk. A szüleink is tudtak a balhéról de szerintük jót tenne nekünk ha újra találkoznánk, csakhogy már nem volt olyan hogy "mi".

-Lenah el fogunk késni!-hallottam anyu sürgető hangját

-Megyek már!-válaszoltam, és a fürdő akusztikájának köszönhetően még vagy négyszer elhangzott a mondat. Elzártam a vizet és kiléptem a zuhanyfülkéből, hajamat megszárítottam majd a tükör elé léptem. A hosszabb tincseim egészen a mellemig leértek, smaragdzöld színű szemem szinte világított a félhomályban. Egy egyszerű magasszárú tornacipőt, fekete rövidnadrágot választottam és egy Nirvana feliratú ujjatlant, ami tökéletesen tükrözte zenei ízlésemet, fölé pedig a fekete bőrkabátomat vettem fel.

***

-Na tetszik?-kérdezte Enzo, aqua színű szemeivel engem fürkészve

-Imádom!-vigyorogtam rá, miközben szobájában ordított a kedvenc Nirvana száma. Attól a naptól kezdve az én kedvencem is volt. Enzo értett meg a legjobban. Sok dologban hasonlítottunk, és a több éves barátságunk alatt rengeteg dologra meg is tanított, például gitározni, deszkázni és egy kicsit motorozni is. Hetente egyszer náluk vagy nálunk filmet néztünk, és egészségtelen kajákkal tömtük tele magunkat, vagy zenét hallgattunk és csak feküdtünk.

-Avi!-Ő volt az egyetlen aki a második nevemen szólított, ő az Aviana-t becézte-Asszem' elégett a pizza-minden áron meg akarta tanulni a tökéletes pizza receptet, és soha nem is azzal volt a gond, hanem hogy nem tudott sütni.

-Miért nem lepődök meg?-mentem ki röhögve a szobájából hogy századszorra is nevethessek egy rosszul sikerült próbálkozásán. Kinyitotta a sütőt mire a konyhát ellepte a füst, kivette a szénné lgett pizzának semmiképpen nem mondható valamit és kócos hajába túrt. Sötétbarna göndör tincsei tökéletesen tükrözték olasz nemzetiségét. Nem volt egy magas srác de viszonylag izmosnak mondható alkata miatt nem nézett ki rosszul, bár én soha nem éreztem többet barátságnál. Az egyik legjobb barátom volt, ahogy Anne-Marie, Beth, Kira, Ash és Alex is.

***

Az utcáról beszűrődő dudálás riasztott meg a bambulásból, ami egyet jelentett, indulnom kellett. Felkaptam a táskám és minden mindegy alapon bepattantam a rám váró kocsiba, felhangosítottam a zenét-Egy hónapot csak kibírok valahogyan-gondoltam magamban, és elindultunk a már jól ismert úton.

10 perc után megláttam a tavat, erdőt, és mellette a faházat, a verandán már ott ültek a többiek. Minden más volt, de mégis egy kicsit mintha visszacsöppentem volna az egy évvel azelőtti szituba.

-Vigyázzatok magatokra, és Lenah..ők voltak a legjobb barátaid. Még mindig ugyanazok az emberek vagytok, ugyanúgy megtalálhatjátok a közös hangot.-adott egy puszit a homlokomra apa. Kiszálltam a járműből, majd az port hagyva maga után el is hajtott. Az apró kavicsokon lépkedtem a ház, és a láthatóan egymástól távolságot tartó társaság felé. Elég érdekesnek mondható banda voltunk, egy olasz egy ázsiai nemzetiségű fiú, és egy koreai lány is helyet kapott köztünk, plusz Anne-Marie apja angol származású volt.

Lorenzo Leoni, vagyis Enzo unottan támasztotta az ajtófélfát, és ami legelőször feltűnt az a göndör tincseinek hiánya volt. Bár a színe a régi volt, a hullámos hajkoronát felváltotta egy viszonylag rövid, oldalt felnyírt hajforma. Borostás arca is meglepő volt, azelőtt soha nem hagyta meg. Stílusa viszont a régi volt, és a füléből kilógó füles sem volt újdonság.

Nem messze tőle Anne-Marie ácsorgott, barna haja vörös színt kapott az egy év alatt, bár már kissé kifakultak a bizonyára gondosan befestett tincsei. Világoszöld szeme azonnal rám szegeződött amin meglátott.

-Na megjött az örök késő-sóhajtott-Valami soha nem változik-húzta gúnyos mosolyra a száját

-Hát valami tényleg nem, például te egy év alatt sem tanultad meg befogni-morogta Kira az orra alatt de szándékosan vagy sem, kicsit hangosra sikeredett.

Kira Wang, a koreai származású lány régi szokásához híven az árnyékban üldögélt talpig feketében, a már jól ismert sötétlila rúzsával a száján. Fekete szemeivel engem mért végig, majd visszatért az ölében heverő könyvhöz. Haját egy laza kontyba kötötte fel, ahogyan Beth is. A lány fekete haját néhány kék tincs díszítette, ami új volt, de jól állt neki.

Elizabeth Winter, vagy ahogy mindenki hívta, Beth a tavat fürkészte, majd unottan felénk fordult.

-Nem mehetnénk be?-nézett a házra, majd a zsebében kulcsot keresgélő Ash-re. Volt időm jobban megfigyelni. Széles vállai és izmos háta a régi volt, ahogyan szőke haja se változott, amibe imádtam beletúrni. Hirtelen a már jól ismert szempár nézet vissza rám, írisze kívül kék, belül zöld színben játszott. Megsemmisülve álltam ott, bambultam a szempárba, elidőztem markáns arcvonásain, férfias állán...-Lenah?-nézett rám kérdőn Ash, valószínűleg azért, mert őt bámultam. Szája laza mosolyra húzódott, és istenem de imádtam azt a mosolyt. Lehajtott fejjel mentem be az ajtón mert éreztem, hogy a fejem egyre vörösebb árnyalatot vett fel.

Belépve a már jól ismert illatok csaptak meg, körbenézve vettem észre, minden a régi volt. Ugyanazok a bútorok, ugyanaz az elrendezés.

Alex azonnal ráhuppant a kopott piros kanapéra, ahogy azt régen is tette. Fülében ordított a kedvenc bandája, tisztán hallottam a fejhallgatóból kiszűrődő zenét. Raszta tincseit egy kinyúlt hajgumi tartotta össze a feje tetején.

A kicsit csúnya színű bútor mellett egy ugyanolyan fotel kapott helyet, azzal szemben ablakok. Attól jobbra a pincébe nyíló ajtó, mellette a felső emeletre vezető lépcső, attól balra a konyha kapott helyet. Az emeletre két szoba és egy fürdő került.