With you but without you ( Steve X Bucky)

Magam vagyok ( bevezető)

Fölkelni minek, ha nincs kiért? 

Létezni minek, ha nincs miért?

Te voltál a minden, és nem az ital.

Mint ecset nélkül a művészi kar. 

Véget ért az egész akár egy dal.

  Nem kell, hogy lássam hogyha érzem. Ahhoz, hogy halljam nem kell, hogy nézzem. Te voltál a legjobb ötletem eddig.. hogy legyek ezentúl magamban el így. Hogy legyek ezentúl önmagam? Valami kell ami egybetart. 

Veled ébredek, de egyedül alszom el mint rég. Minden itt van már nálam, de csak az kell mit elvittél! 

Minden este, amikor lefekszem elgondolkozom azon milyen is lenne újra érezni ahogy ajkaink gyengéden összeérnek. 

Ölelés és puszi helyett kézfogás. De nem fogom hagyni, hogy sírni láss! 

Egy erőteljes dübörgést hallottam. Kómásan odasétáltam, és óvatosan kitártam a szobaajtót. Ő volt az, egy vörös rózsával a kezében. 

- A katonaságban így ébresztettek minket, nem emlékszel?!- erre én szorosan magamhoz húztam, és hevesen megcsókoltam. A levegőhiány szakított szét minket. 

Nem olyan vagy mint régen.. Más a hangod, a ruháid, az érintésed. Vadabb és merészebb vagy, de pont ez a csábító benned. Valahányszor ránézek a képekre, amikor még csak barátok voltunk...előtörnek az emlékfoszlányok , a katonatisztek hangos ordítása. A gépek morajlása..Az első emlékeim a jégbefagyás után. Mondhatod, hogy őrült vagyok, mert nem vagyok az! Csak hiányzol, el sem tudod képzelni mennyire...