Lehetséges?!

5. fejezet

Reggel felébredtem magamtól. Jól mondom, MAGAMTÓL, amit eddig soha nem lehetett elmondani rólam. Én Ákoshoz voltam bújva, a mellkasához voltam dőlve. Békésen aludt. Kicsit be voltak dagadva a szemei a sírástól, de irtó helyes volt még így is. Próbáltam óvatosan felülni, de ő rögtön visszahúzott maga mellé. Odasúgtam neki:

-Ákos mostmár muszáj felkelni. Megsinálom a reggelit, te pedig még pihenj nyugodtan.
-Oké, 5 perc és én is kelek.-motyogta alig hallhatóan

Adtam neki egy puszit és kimentem a konyhába. Ákos kedvenc reggelijét csináltam: gofrit. Egyszercsak jön Soma nagy komótosan.

-Szia hugi! Na milyen volt a pasid mellett aludni?
-Szia Soma! 1. nem a pasim! 2. honnan tudod, hogy mellette aludtam?-kérdeztem mérgesen
-Hát tudod nem ajanlatos a nappali közepén aludni valakivel ha pont a konyhából be lehet látni.-adta a frappáns választ Soma
-Ó te kis kukkoló!
-Reggelt'- toppant be Ákos
-Neked is! A kedvencedet csináltam: csokis gofri tejes kávéval, épp úgy ahogy szereted!-próbáltam feldobni a hangulatát egy kicsit
-Köszi, de nem kellett volna fáradoznod!-ölelt meg
-Nem kell megköszönni, semmiség volt. Ha megbocsátotok megyek átöltözni.-mondtam

Mielőtt még felmentem, hallgatóztam egy kicsit.

-Hát te nem veszed észre, hogy odavan érted Izzy?-kérdezte Soma, MEGÖLÖM!
-Mi? Dehogy. Mi Izzyvel csak barátok vagyunk, semmi több és szerintem ezt ő is tudja.
-Hülye vagy! Nem látod, hogy csillog a szeme miközben rád néz? Hogy a nyakadba ugrott a múlthéten mikor meglátott a fagyizó előtt? Meg még sorolhatnám.-fejezte be a hegyi beszédét Soma

Ezért még számolok vele. Hogy tehetett ilyet? Elárult. Teljesen element az a csöpp esze ami volt is. Nem bírtam tovább hallgatózni. Felfutottam a szobámba és felöltöztem ( fekete fehér, csíkos egyberuhát vettem fel szandállal). Mint általában egy kis smink: szempillaspiráll, halvány rúzs és mentem is le. Pontosabban mentem volna, ha nem gyökerezik földbe a lábam. Egyszer muszáj volt kitenni a lábam a szobámból, főleg mivel ma jön Alex. Mikor mentem le apa és anya pont akkor mentek el.

-Sziasztok! Délután találkozunk, aki utoljára megy el zárjon be mindent!-szólt apa
-Anya, apa, ha nem gond ma átjön egy osztálytársam. hogy korrepetáljon matekból!-kezdtem a jó hírrel
-Nagyob örölünk, hogy megismerhetjük az egyik osztálytársadat! Ákos te pedig addig maradsz ameddig szeretnél, szívesen látunk, de ma beszélek édesanyáddal!-mondta anyu
-Köszönöm, hogy maradhatok!-mondta Ákos

Anyáék közben otthagytak minket.

-Ki is jön ma hozzánk?-érdeklődött Soma
-Nem mindegy az neked? Úgyse ismered.-feleltem
-Oké, de ha nem tetszik rögtön kirakom!
-Ó hát persze, azt próbáld meg, addig élsz! Sőt már ki is kéne nyírjalak, tudod te jól miért.-vetettem oda neki
-Miért mit csináltam?-kérdezte
-Nem mondom el miért, gyere rá te magad!
-Csajok!-nézett Soma Ákosra

Én mérgemben felvettem a táskámat és már mentem is ki a házból. A suliban váltottam pár szót a lányokkal és már mentem is fel a terembe. Ma minden jól is ment volna, ha utolsó órában nem lett volna angol. Még a mateknál is jobban utáltam. Jöhetett ma még rosszabb? Hát persze, a tanárnő angol anyanyelvű volt. Mondott valamit, de én csak annyit értettem, hogy csináljuk meg. De mit?! Mit volt mit tenni, megkérdeztem Alexet.

-Hé!-böktem meg
-Miaz?-kérdezte
-Mit kell csinálni? Semmit se értettem.
-Csoportos projektet, választanunk kell egy témát és azt ki kell dolgozni és elő kell adni.-mondta halál nyugodtan
-Micsoda? Én max bemutatkozni tudok. Nem hogy beszéljek is folyékonyan angolul.-vallottam be
-Nem baj, megoldjuk
-Hát elég pozitívan állsz hozzá ahhoz képest, hogy most kaptál egy rossz társat, aki nem tud angolul.
-Mondom, ne aggódj! Te megírod magyarul és én pedig lefordítom angolra, megtanulsz pár mondatot, talán akkorára megtanulsz angolul.
-Jó is lenne. Akkor suli után átjössz hozzám matekozni?
-Igen!

Óra után hazaindultunk és mint kiderült nagyon jó fej és vicces Alex. Épp nyitottam ki az ajtót. Amikor bementünk Ákos a kanpén ült Somával és Xboxoztak. Nekem még levegőt venni is alig volt időm, nem hogy xboxozni.

-Sziasztok, megjöttünk!-mondtam
-Hali, ugye nembaj ha mi játszunk? Menjetek fel Izzy szobájába- adta az "utasítást" Soma amit én különösnek tartottam, mert eddig amikor jött hozzám egy fiú mindig azt mondta, hogy a konyhában vagy a nappaliban legyünk, hogy szem előtt tudjon tartani minket.
-Nem, dehogy baj, legalább nen fogod megzavarni a tanulást!-mondtam kihangsúlyozva a tanulást, de nem vették észre.-Gyere!-szóltam Alexnek- Bocsi ezért a fogadtatásért, csak nagyon belemerültek a játékba, amugy ő a tesóm Soma.-mutattam a kanapé jobb oldala felé
-Semmi gond, amúgy, hogy hogy a bátyád jóba van Ákossal?
-Tudod Ákos a legjobb barátom és a szülei most válnak és nálunk lakik.
-Értem. de miért nem lakik a barátnőjénél?
-Van barátnője? Ki? Ismerem?
-Van, nem tudtad? És nem, nem ismered és jobb ha nem is fogod megismerni.
-Miért?
-Mert elég rossz híre van a csajnak. Kb 1 hónapig jár egy fiúval és ha lejár az 1 hónap akkor vagy szakít az illetővel vagy valami olyanra kéri a fiút, hogy lopjon, ne foglalkozzon a barátaival, robbantsa szét a családját vagy éppenséggel már olyan is volt, hogy öncsonkítás!-mondta ezt a borzasztó történetet Alex
-Ez a csaj nem normális! Ákos pedig vele jár?-akadtam ki
-Ja és az a legrosszabb, hogy már több mint 1 hónapja együtt vannak, de nem tőlem hallottad!
-Jó, persze, nem mondom, de ez akkor is szörnyű.
-Na jó, foglalkozzunk a matekkal!
-Én most nem tudok a hülye matekkal foglalkozni, csessze meg Buzika!- erre mindketten felröhögtünk-Beszéljünk valami másról.
-Hmm...Jössz a szombati buliba?
-Még nem kérdeztem meg a szüleimet, de szeretnék menni.
-Ha elengednek, akkor érted jöhetek?
-Persze, örülnék neki.-mosolyogtam
-Gyerekek gyertek enni, kész a vacsora!-szólt anya
-Akkor szerintem én megyek is.
Összepakoltuk Alex cuccát és mikor engedtem volna ki az ajtón apa megállított minket.
-Na álljon meg a menet, úgy volt hogy az egyik osztálytársad jön.
-Igen apa, azt is mondtam, mivel ő az osztálytársam Alex!  Apa Alex, Alex ő az apukám.-kezet fogtak
-Jó estét uram! Én megyek is haza. Jó éjt Izzy! Viszlát!-köszönt el Alex
-Jó éjt neked is Alex!-mondtam
-Szia.-köszönt el apa is
Alex elment.
-Apa jöttök már?-kérdezte Soma
-Igen fiam!-felelt apa, erre oldalba bökött
-Mi az?-érdeklődtem
-Tetszik neked Alex?
-Hát...Őszintén, nem tudom. Talán igen, talán nem.
-Örülnék ha egy ilyen illedelmes fiúval járnál.
-Komolyan?
-Habár mostanáig azt hittem, hogy Ákos tetszik neked, de tévedtem, teljesen máshogy nézel Alexre mint Ákosra. Anyádra emlékeztetsz. Pont úgy néz rám az első találkozásunktól kezdve, minte te Alexre. Jajj erről jut eszembe egy remek történet arról amikor.....-kezdte volna
-El ne kezd, mert akkor a szobámban vacsorázok.-fejzetem be ezt a beszélgetést
Megvacsoráztunk. Soma is meg Ákos is elég furán viselkedett egész este. Biztos a sok hülye Xbox elveszi az eszüket. Megköszöntem a vacsorát , elmentem lezuhanyozni és lefeküdtem aludni.