A nevem Laura, Laura Wright. A bátyám keresem már régóta. Most megtaláltam.
***Író: Ez a történet eltér a szokványosaktól; Ebben a sztoriban nem lesz olyan, hogy a karakterünk beleszeret az egyik Creepypasta-ba, maximum, majd a késöbbiekben, de most...
***Előre leszögezem: NEM vállalok felelősséget semmilyen trágár szóért! Puszi & jó olvasást!💋🖤***
Egy elbaszott nap után mi mást is tennék, mint kimennék a közeli sötét erdőbe, sétálni egyet. Most is ezt tettem...
•Ja, bocsi! Be sem mutatkoztam! A nevem Laura. Barna hajam van, de a vége szőkébe megy át, magyarul, Ombre. Szemem barna, de ha nagyon ideges vagyok, akkor megjelenik benne egy kis kék, amit faszom tuja hogyan lehet. Szóval ennyi a lényeges dolog amiből felismerhetsz, de inkább nem akarsz a közelembe merészkedni•
Az erdő széléhez értem. Nagyot sóhajtva léptem egyre és egyre beljebb a sötét "rengetegbe". Egy khaki színű pulcsi és egy fekete nadrág volt rajtam, egy fekete csizmával párosítva.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Minnél beljebb kutyagoltam a számomra jól ismert erdőbe, annál volt nagyobb a köd. Ugyan tudtam, hogy itt gyilkosok garázdálkodnak, de egy cseppet sem rémülten meg a ténytől, mi szerint én most a halálom útját járom. Egyszerűen nem érdekelt, hogy meg halhatok, senkit se érdekelne az, hogy nem megyek többet haza. Bár engem se érdekelne, ha egy kést, pisztolyt, vagy mit tudom én mit fognának rám. Bennem ez irányba már nincsen félelem, amit táplálhatnék.
Már lassan az erdő közepében jártam, mikor valami elsuhant mellettem. A szemem végig rajta tartottam, követtem az árnyat, ami egy nőnek vagy lánynak nézett ki. Meg se rezzentem, mikor egy tőr féleség csapódott a mellettem ágaskodó fának, ezzel felrepesztve a barna kérget. -Ennél jobbat nem tudsz drága?-Szedtem ki a kést, vagy mi a frászt a fából, majd ledobtam a földre, oda ahol a támadómat gondoltam. Az alak felvette a fegyverét, közben nevetett. -Nem is félsz tőlem?-Kérdezte, s kilépett a köd fátylából. Barna haj, zöld szem, egyikben zsebóra díszeleg, és a szája mosoly alakba van összevarrva. ClockWork. Állapítottam meg. -Nem!-Jelentettem ki szárazon.-Ismerlek! Egy olyan személytől nem fogok félni, akit ismerek!-Montam monoton hangon. -Ismersz? Kötve hiszem!-Nevetett ki. -Oh, Natalie! Ha jól mondom!-Kezdtem mire abba hagyta a röhögést.-A bátyád kis korodban olyat tett veled, amit te nem akartál. Ezt elmondtad egy... Ha jól tudom egy. Lánynak, aki mindent kifecsegett a többi diáknak. Megszégyenítő volt számodra ez. Olyan dolgokat rajzoltál, amiket épeszű ember nem rajzolna le. Felvágtad a szádat, majd bevarrtad. Ezt a varratot a kapucniddal rejtették el, de olykor-olykor a varrás felszakadt, ennek hála ömleni kezdett a sebből a véred. Egy terepeauthoz is jártál egy nagyon rövid ideig. A szemed alapból barna volt. Az orvosod megölted. Mikor haza tértél, megölted a szüleidet, és egy nagyon kicsi küszködés után a bátyáddal is végeztél. Aztán az zsebórád a kivágott szemed helyére illesztetted, majd felgyújtottad a házad, ahol a holttestekkel együtt a régen imádott zsiráf plüssöd is elégett. Ezek után az erdőbe menekültél és folytattad a gyilkolást, amit mai napig gondolom élvezel!-Dőltem neki a nemrég megsebzett fának és vártam a választ. -Honnan tudod a múltamat?!-Kérdezte megemelt hangerővel. -Sokat tudok Natalie! De azt még én sem akarom tudni honnan vannak az információim!-Vontam vállat. Igazából nagy Creepypasta fan vagyok, és már hatszor olvastam ClockWork sztoriját, onnan van minden információm.-De, ha azt akarod ölj meg!-Léptem egyet felé.-Nem félek tőled, se a halál fogalmától, sem attól, hogy nincs többé az az élet amit én képviselek!-Léptem még egyet felé.-Én csak a bátyámat, Timothy-t akarom megtalálni, de ha a sors szerint nincs számomra hely az élők körében, hát legyen!-Raktam zsebre a kezeim. A lány nem szólt csak nézett. Csönd állt be. -Mi a neve a bátyádnak?-Kérdzte hírtelen, mire a szemébe néztem. -...Timothy Wright!-Mondtam érzelem mentes hangon. Erre ő eldobta a késeit, majd oda jött hozzám és elkezdett húzni.-Hova viszel, elvileg meg kéne, hogy ölj!-Néztem rá értetlenül. -Slenderman-hez!-Jelentette ki, s gyorsabb tempóra váltott, már szinte futott. -Minek?-Tettem fel a kérdést. Nem válaszolt.
***Huh, meg van az első rész! Nehéz volt megírni, mert körülbelül mindig este írtam, de hát a suli elveszi az időt, főként, mikor három dogára kell tanulnod, amik ugyan azon a napon lesznek... Szerencsétlen egy osztályon van, meg kell hagyni. De legalább ez meg van. Remélem, ha valaki olvassa, akkor tetszeni fog neki! Puszi & nem sokára jön a folytatás!💋🖤***
