Fény és sötétség. [ Bleach, Aizen x OC ff. ] (BEFEJEZETT)

Chapter 27

*Ichigo szemszöge*

      'Hikari...' Gyorsan haza futottam. A házat üresen találtam. Hikari nem volt sehol. Megnéztem a ház összes zugát, és még így sem találtam meg őt. Amikor a nappaliban kerestem, találtam egy levelet az asztalon, amire "A Kurosaki Családnak" volt írva. Kinyitottam a levelet, és olvasni kezdtem.

"Kedves Yuzu, Karin, Apa, és Ichigo!

Elmentem. Urahara-nál ne is keressetek, mert tőle már rég összepakoltam. Sajnálom, hogy ezt teszem, de most el kell mennem. A suliba nem megyek vissza, ugyanis már lediplomáztam, és elmegyek dolgozni. Munkát vállalok egy gyógyszertárban, mint gyógyszerkészítő. Valószínűleg egy-két évig nem fogtok látni. Tudom, hogy ez nagyon fáj nektek, tudom milyen érzés. Nagyon örülök annak az időnek, amit veletek töltöttem. Nagyon fogtok hiányozni. Nagyon szeretlek titeket.

Végtelen szeretettel

Hikari"

'Tessék? Mi van?... Hikari... Ezt nem mondhatod komolyan!' Gondoltam magamban. Hallottam, hogy a bejárati ajtó kinyílik. Apa jött be rajta fáradtan. Amint meglátta az arcomat, és a levelet a kezemben, ledermedt.

- Ichigo, hol van Hikari? - kérdezte.

- Elment, és nem a boltba. - mondtam, és felmutattam neki a levelet. Kivette a kezemből, és elolvasta. A rémület tükröződött vissza az arcáról amikor befejezte az olvasást.

- Hikari... Mi történt ma reggel? - kérdezte idegesen.

- Reggeli után elmentünk a többiekkel a folyóparthoz. Megjelent Rukia és Renji. Chad megkérdezte mennyi az idő. Hikari megnézte az óráját, és miután elmondta az időt, ledermedt. Aztán a következő pillanatban térdre rogyott, és elkezdett sírni. 08:13 volt akkor az idő. - mondtam. Apa csak nézett, és gondolkozott egy ideig, aztán megszólalt.

- És utána mi történt? - kérdezte apa.

- Lenyugodott, és azt mondta hazamegy. Azt is hozzá tette, hogy nem fog iskolába járni, és dolgozni fog. A többiekkel még úgy tíz percig tanácstalanul álltunk, aztán haza futottam, és mire ideértem, csak ezt a levelet találtam. - mondtam halkan. - Gondolod, hogy Aizen miatt ment el? - kérdeztem.

- Nem tudom. De van rá esély. Még az is lehet, hogy a jövő miatt. - mondta apa.

...

*Tizenhét hónappal később, Hikari szemszöge*

      Már tizenhét hónap telt el azóta, hogy elmentem. Nem is mentem olyan messzire, mivel Karakura egy hatalmas város, ezért oda mentem, ahol a legtávolabb lehetek tőlük. Persze még ennyi idő után is furdal a lelkiismeret, de nem mehettem vissza. Egy szép kis lakásban lakom, és jól élek. Mikor idejöttem, szinte minden éjszaka sírás után aludtam el. A munkahelyemen reggeli műszakban dolgozok, és reggel háromnegyed nyolckor kezdek, hogy elkerüljem azt, hogy nyolc óra után tizenhárom perccel ránézzek az órámra, és eszembe jussanak az emlékek. Az emlékek, amiket hiába szeretném, nem tudom elfeledni egy napra sem. Ahhoz, hogy elfeledjem Aizen-sant egy kis időre is, estefele mindig elmegyek futni. Ma szabadnapos vagyok, és a TV előtt ülök, és kapcsolgatom a csatornákat. Már vagy negyedszer végig jártam a csatornáimat, amikért fizetek, és úgy döntöttem, nem fogom ezzel pazarolni az időmet, hiszen még csak reggel tíz óra van. Kint borús volt az ég, és mára esőt mondtak. "És? Nem érdekel!" hozzáállással felkaptam magamra a cipőmet, és kimentem sétálni. Túl sok ember nem volt az utcákon, de ez nem is zavart. Csak élveztem a friss levegőt, és elsétáltam a folyóparthoz, mivel a folyó kettészeli a várost.