Egy elképesztő nyár

Első fejezet - A nyári munka

Egy elképesztő nyár
Első fejezet: A nyári munka

KimSeokJin mereven bámulta az előtte lévő hirdetéseket. A nyáriszünet alatt úgy gondolta, elkezd valami pénzt keresni.  Venni szeretett volna egy kis lakást, egy helyet, ami közel van az egyetemhez és egy helyet, ahol végre lehet saját magánélete. Egyébként is, úgy gondolta, hogy ez egy jó előrelépés lenne a saját kis életében.

A hirdetések közt sok olyan volt, ami egyáltalán nem az ő stílusa, de végül is, talált egyet, amiről úgy gondolta, hogy érdemes lenne utánanézni. Picit rendezte gondolatait, miközben a telefonba ütötte be a kisbetűkkel írt telefonszámok egyikét, megnyomta a hívást jelző gombot és várt.
Semmi. A szám nem volt elérhető. Ez egy picit visszahúzta a lelkesedését, de SeokJin nem az a típus, aki meghátrálna. Bepötyögte hát a másik számot, megnyomta a kis ikont és várt.
A telefon kicsöngött és egy ismerős férfihang szólt bele.
- Hallo? - jött tőle a hang, mire Jin csak pislogott párat.
- Kim NamJoon? - nyögte ki, mire egy igen volt a felelet. SeokJinnek eszébe jutott, hogy honnan is ismerős ez a hang.
- Oh, SeokJin-hyung, nem tudtam, hogy megvan a telefonszámom!? - érdeklődött NamJoon.

- Áh, nem is volt meg, egy hirdetésből szedtem...
- Igen, én adtam fel. Valami gond van vele?
- Nem,  dehogy... Szóval, valami munkát kerestem a nyáriszünetre és láttam a hirdetést, de nem gondoltam, hogy egy ismerős tette volna ki. - Talán az ismerős szó volt a legjobb a kettejük kapcsolatára, mert NamJoont csak a legjobb barátja által ismeri.  Az egyetemi kosárcsapatban játszanak együtt, és Jin néha elmegy egy-két edzésre, hogy támogassa barátját, de ő maga nem űz semmilyen sportot.
- Szuper! Gondolkoztam már azon, hogy visszavonom a hirdetést, mert annyira azért nem vagyok biztos magamban, hogy egy idegen emberrel hagyjam a húgom, de így, hogy hozzád jutott el és te jelentkeztél elsőre, talán mégiscsak jó ötlet volt. - NamJoon lelkesedése picit alaptalan volt, de Jin arcára egy mosolyt csalt.
- Én is örülök, hogy így alakult.
- Csak annyi lenne a feladat, hogy vigyázz a húgomra, míg én az apám éttermében besegítek a nyári szünidő alatt. Egész szófogadó kislány... többnyire. Nem lenne vele gond.
- Rendben. Azt hiszem ezt elvállalhatom – bólintott rá Jin.

A részleteket és az anyagiakat is még megbeszélték, aztán elköszöntek egymástól. Szó volt arról, hogy majd összefutnak a parkban, ahol Jin megismerheti a kislányt, akire vigyázni fog. Annyira azért nem állt közeli ismerős szinten a fiú, hogy tudja róla, van egy húga is. Azt viszont tudta, hogy Namjoon édesapja egy hatalamas éttermi-láncot vezet, amik nagyon látványosak. Egyszer a szüleivel volt az egyik ilyen étteremben, gyönyörű volt, nagy tér és a falak mentén hatalmas akvárium húzódott, rengeteg tengeri élőlénnyel. Jin gyönyörűnek találta a sok színes halat, amit nézegethettek evés közben. Azon gondolkodott, mekkora szemétség lenne egy ilyen helyen sülthalat rendelni.
SeokJin végül is elégedetten dőlt hátra a az ágyán és úgy bámulta a plafont, mintha azon lenne valami érdekes a fehér festéken kívül.

Másnap reggel csak tízórától kezdődtek az órái, így nyugodtan reggelizett meg. Közben elgondolkodva azon, hogy vajon ez a pszichológusképzés mennyire lesz majd a későbbiekben megterhelő. Már most is úgyérezte, hogy ez a csütörtök és péntek, elszívja minden erejét és ezekre a napokra kell koncentrálnia a legtöbb energiáját. A hétvégék általában azzal teltek el, hogy átnézte az anyagot és rájött, hogy tulajdonképpen egész sok mindent tanult azon a héten is. Ha minden igaz, akkor ma az utolsó nap, amikor be kell mennie és ennek rettentően örült. Úgy döntött, hogy a személyiségpszichológiát aznap kihagyja és így lesz négyszabad órája, de megteheti azt is, hogy a japánt is dobja aznapra és akkor csak kettőig kell benn ülnie. Plusz, lesz végre egy olyan hétköznapja, amikor nem este nyolckor végez. Végre!

Ahogy ezt kiagyalta, írt egy üzenetet NamJoonnak, hogy aznap, ha neki is minden jól megy, akkor meg is ejthetnék a találkozót. Persze pozitív választkapott vissza, így egész jókedvűen ment be és nézett szembe a kísérletipszichológia rettenetesen mogorva tanárnőjével. Őrült profnak becézték... illett rá.

Hazafele menet csatlakozott hozzá legjobb barátja, Park JiMin is, aki egyben a szomszédja is volt. Jin elmondta, hogy a nyári szünetben valószínűleg NamJoon kishúgára fog vigyázni, mire JiMin csak vigyorogva helyeselte a dolgot, NamJoon végzős volt abban a suliban, ahol a fiú járt. Egyénként a fiú kosarazik, táncórákra jár és még van ideje tanulni is, hogy hogyan csinálja, az Jin számára mindig is rejtély, de amit értékel, hogy JiMinnek mindig van egy kis ideje arra, hogy a legjobb barátjával legyen.

Már épp a házukhoz kanyarodtak volna le, mikor egy fiú jött velük szembe. Jin arcára vigyor ült, Jimin meg lefagyott.

- Sziasztok!
- Szia, JungKook! - köszöntem neki és a kezében lévő szatyorra néztem. - Hát, te jól felvásároltál.
- Igen, a nap továbi részében csak ülök a gép előtt, nassolok és animét nézek. Szerintem ez egy remek terv – mondta a fiú és látszott, hogy valóban tetszett neki a saját ötlete. - SeokJin-hyungnak tudom, hogy órája van, de JiMin, ha szeretnél csatlakozz – mosolyog rá JunKook,mire az említett már egyre jobban kipirulva bólint.
- Szívesen – mondja halkan. Mostanában Kook közelében mindig így viselkedik és úgy tűnik nem csak én vettem észre. De, mivel szemmel láthatóan viszonzást nyer a vonzódása, így csak támogatom őket.  Annyira kis helyesek együtt. Oh, hát, ha nem említettem volna, azért is támogatom ennyire, mert ehhez a pároshoz hasonlóan, én is a saját nememhez vonzódom. Igen, meleg vagyok. Nem, a szüleim nem tudnak róla. Valamint, foglalmam nincs, mikor mondom el nekik, de nem lesz könnyű menet, az tuti.
- Nincsenek már óráim, de amúgy is van egy találkozóm, úgyhogy csak nyugodtan animézzetek kettesben – mosolyodom el, JiMin meg belepirul a zoknijába.

Miután hazaértem egy gyors puszit adtam anyának, aki a konyhában főzőcskézett. Loptam tőle egy darab sárgarépát, aztán azt rágcsálva mentem fel a szobámba, hogy átöltözzek. Várom már, hogy megismerkedhessek NamJoon húgával és talán jobban összebarátkozzak a fiúval is. Egész jól kezdődik a nyári szünetem.