Leaders

1.Fejezet: Bukott Farkasok

     A hatalmas vihart hallk nyüszítés törte meg, amire a kölykök sírni kezdtek.
-Mi volt ez?.. Állt fel a hatalmas szürkés fehéres bundájú hím farkas.
-Drekka! Ne menj ki! Ha beléd csap egy villám és meghalsz...
-Nyugodj meg Zeria. Vissza jövök.
A Világos barna már már arany színű anya farkas kétségbe esetten nézett Drekka után, aki elhagyta a barlangot. A hím farkas a nyüszítés közelébe érve, egy szürke kölyköt pillantott meg, amit a közelben lecsapó villám fénye világított meg.
-Hát te kié vagy? Kérdezte az apró farkast aki kisebb volt mint a saját mancsa. Szájába vette gyengéden, majd vissza siettet a nagy sziklához.
-Kinek a kölykét hoztad ide? Mordult fel Zeria.
-Nem tudom... De nem hagyhattam kint a viharban! Lehet hogy már nem is él. Tette le a kölyök farkast a hideg kőre, amire össze rezzent az apró teste.
-De.... Látom ahogy szuszog.
-Tudom hogy szomorú vagy mert két kölyök elpusztult... De van elég tejed, kérlek neveldfel a sajátodként. Zeria arébb húzta farkát, hasa mellett pedig két apró szürke kölyök feküdt.
-Jólvan... Majd óvatosan felvette a kölyköt és a másik kettő közé rakta.
-Köszönöm Zeria!....
-Mi folyik itt? Lépett be egy fekete bundás hím a barlangba.
-Lorast! ... Az imént találtam egy kölyköt a viharban és úgy gondolt-
-Jó ötlet ez? Vágott közbe a fekete bundás.
Nem tudjátok hogy kié a kölyök. Lehet beteg és azért hagyták a viharban pusztulni.
-Ő Már az én kölyköm! Förmedt rá a Fekete hímre Zeria.
Drekka a nőstény mellé állt és le hajtotta a fejét Lorast előtt, Hiszen ő e Falka vezére.
-Kérlek, egész életemben melletted álltam, ennyit meg engedhetnél nekem... Vagy Zeriának. Van szíved vissza vinni a viharba?!
-ahhrr.. Öreg vagyok én már ehhez. Feküdt le Lorast Zeria elé. Had lássam a kölyköket! Az anya farkas ismét félre húzta a farkát.
-Fel sem tűnik hogy nem közülük való, mind a három ugyanolyan szürke. Mosolyodott el Lorast.
-Nah? Kérdezett Drekka nyugtalanul.
-A Falkánk tagjai nem tudnak a két kölyök haláláról igaz? Majd azt mondjátok hogy csak egy vesztette el az életét. Közölte komolyan Lorast. Reggel a fekete bundás farkas ki ült a nagy szikla tetejére és magához hívta a falka tagjait. A farkasok szépen lassan gyülekeztek a szikla körül. Lorast felhívta maga mellé Drekkát aki elmondta a farkasoknak hogy Zeria egyik kölyke elpusztult, de az a három kölyök aki túlélte, egészégesek és erős farkasokká fognak válni. Lorast Drekka felé biccentett, majd vonyítani kezdett, ezután a falka többi tagja is folytatta aztamit a Falka vezér.
   Nem kellett sok időnek eltelnie de a kölykök mar elég nagyon voltak ahhoz hogy Zeria végre egyedül tudja hagyni, és a falka körül hagyta a kölyköket. A három fiatal farkas a falka körül játszott Drekka kíséretében. Drekkához csatlakozott egy nőstény farkas aki megjegyezte hogy az egyik kölyök mennyire hasonlít rá. Az egyetlen hím kölyök szürkés fehér, a két szuka pedig szürke annyi különbséggel hogy az egyik szuka sörénye kékes színű. Lorast vissza hivatta a Sziklához Drekkát és s kölyköket.
-Azthiszem itt van annak az ideje hogy a kölyköket névvel áldjuk meg. A két kölyök szuka szemében megcsillant a fény és oda rohantak a sziklához. A hím kölyök a két szürkével ellentétben, nyugodtan lépkedett apja után.
-Illik hozzád a kék sörény. Hajolt oda Lorast az egyik nőstény kölyökhöz.
-Falka tagok! Ugrott fel Lorast a szikla tetejére. Itt az idő hogy a kölykök teljes értékü farkassá váljanak. Folytatta. A kis kék sörényes farkasra nézett először akinek szeme ragyogott az izgatottságtól. A kölyök felrohant a nagy sziklára majd Lorast hozzá érintette a saját orrát az övéhez. Sakura a neved! Mostantól a falka teljes értékű tagja vagy! A Másik szuka kölyökre fordította a tekintetét. nem nem csak ragyogott a szeme, hanem már lassan kifolyt, ő is fel rohant a sziklára. Lorast a szurke orrához érintette az orrát.. Hotaru a neved! Mostantól a falka teljes értékű tagja vagy! Hotaru vigyorogva ült le Sakura mellé. Lorast felhívta az utolsó kölyköt is. A szürkés fehéres bundás hím nyugodtan ment fel a falka vezér mellé. Staph a neved! Mostantól a falka teljes értékű tagja vagy! A három testvér egymás mellett üllt és a lent ülő farkasok vonyítani kezdtek tiszteletadás képp.
-Büszke vagyok rájuk... Mondta Zeria Drekkának valahol a tömeg mögött.
-Hotarura is? Kérdezte mosolyogva Drekka.
-Igen. Ő is az én kölyköm. Közölte nyugodtan Zeria. Lorast nem hagyta abba a mondandóját:
-még valami, még mielőtt mindenki elmegy a saját dolgára. Sakura. Fordult oda a vezér a kölyölhöz. Te leszel az utódóm. Te leszel a következő vezér. Sakura felpattant hálásan ment oda Lorasthoz és meghajolt előtte.
-Gratulálok Sakura. Ment oda Hotaru és Staph bátorítva testvérüket.
-örülsz? Kérdezte Hotaru.
-Teljesen!
Sakura felpattant és leszaladt a nagy szikláról. Staph és Hotaru fejet hajtott Lorast előtt és követték a vezér növendéket.
-Gratulálok kicsim! Gratultált Zeria a lányának. Majd mellé lépett és megnyalta a nyakát. Sakura elhatározta magában hogy mielőbb vezér akar lenni és gyarapítani fogja a Falkát.
   -Csendesebben ...! Szisszent oda Hotaru testvéreinek.
-Ott van két nyúl. Mondta Staph és eggyik mancsát a másik elé helyezte testét pedig lefele húzta. Ameddig Hotaru és Staph normálisan próbáltak vadászni, Sakura előre rontott a bokrok közül.-idióta! Csattant fel Hotaru.
-Mit vártál tőle? Kérdezte Staph majd felállt a vadász helyzetből.
Sakura éppen az egyik nyulat tépte darabokra,szinte már felismerhetetlenné ...
-Uralkodj már a vérszomjadon Mordult Sakurára Hotaru.
-Nekem te ne parancsoln szuka! Én leszek a vezér...Azt csinálok amit akarok!
-De ha hülyeséget csinálsz akkor a falka éhen hal. Csatlakozott Staph.
-Nemérdekell...
-Akkor nem vagy alkalmas e Falka vezetésére! Én többet nem vadászok veled! Fordult meg Hotaru és indult vissza a falka hely felé.
-TE MEG NEM VAGY ALKALMAS ÉLNI! Üvöltött a Kék sörényes Hotaru Után.
Amikor Hotaru vissza ment a falkához Drekka fogadta.
-Mi lett a vadászattal?
-Sakura megint elrontott mindent...
-Staph hol van?
-Sakurával maradt. Én eljöttem. Nem megyek többet
azzal a normáltalannal vadászni.
-Jolvan.
Hotaru tovább ment és el feküdt a barlang bejáratában.
-Mi a baj ifjú farkas? Állt meg sakura előtt Lorast és Nalie, az eggyik nőstény farkas.
-Biztos féltékeny a nővérére. Provokálta Nalie.
-Igen... Féltékeny vagyok Sakurára mert nemtudja magát kontrolálni soha... Szólt felháborodottan Hotaru.
-Minden farkasnak van vérszomja, ez így helyes. Mordult rá a Fiatal növendékre a nőstény.
-Nalie! Menj előre! Szólt Lorast a nőstényre. Nalie morgást hallatott majd tovább ment.
-Nyugodj meg Ifjú lány! A Nővéredből jó vezér lesz. Üllt le a fekete bundás Hotaru mellé.
-Nem az zavar hogy rossz vezér lesz e vagy nem...
Hanem a vérszomja. Nem tudja kontrolálni magát.
-Tudom. Láttam mitcsinált.
-De a mai rosszabb volt, és ha nem lesz elég állat, az idősek éhen halnak!
-Tudod Hotaru, te tisztában vagy a farkasok kódexének egy fő szabályával...amit Sakura nem képes megérteni.
-"Tiszteld az időseket"....
-Pontosan!.. Mosolygott Lorast a fiatal szürke nőstényre. Ezután Hotaru felé biccentett felállt és Nalie után loholt. Sakura és Staph is vissza értek a falkához ugyanúgy zsákmány nélkül, de valami megváltozott. Staph jobb füle nem volt meg.
-Fenrir agyarára! Mi történt veled? Kérdezte Lorasta hím farkast útközben.
Staph nem válaszolt csak a barlang fele vette az irányt ahol Hotaru is feküdt.
-Sakurának agyára ment valami heveredett le húga mellé Staph.
-Veled mi a frász történt?! Pattant fel Hotaru.
-Miután eljöttél probáltam elmagyarázni neki h kontrolálnia kellene magát veled szemben is, De nekem ugrott.Nem akartam bántani hiszen a testvérem. De a földre lökött és letépte a fülem...Hotaru aggódva próbálta tisztogatta fivére sebes fülét.
-Csak m..maradj itt, hozok neked valami ennivalót. Majd el rohant oda ahova a vadászatból vissza hozott zsákmányomat tárolják. Egy fiatalabb őz lábát hozta, szájából csorgott a vér.
Minden egyes lépéssel egy vér foltot hagyott maga után a végtagot ráncigálva.
-Edd meg! Ebben az én adagom is benne van, de nem vagyok éhes.
-Hotaru nem kelle-
-Mondom hogy edd meg! Főrmedt rá az aggódó nőstény.
-Staph elfogadta. Fejet biccentett Hotarunak, majd
tépni kezdte a húst. Hotaru Sakura felé vette az irányt.
-IDIÓTA!! Ugrott Hotaru Sakurának idegesen. A többi farkas előtt kezdtek el harciasan egymásnak esni.
-Ha erősebb lenne megvédte volna magát! Acsarkodott Sakura.
-Miért bántaná a saját vérét?! Morgott vissza Hotaru. Veled ellentétben neki van esze!
-Csak megmutattam neki hogy ki az alfa!
-Te itt nem vagy alfa! Én nem fogadlak el vezetőnek!
-Én meg nem fogadlak el nővérnek!... Soha nem voltál és nem leszel az! Csattant fel Sakura és
rá ugrott Hotarura. Hotaru hátsó lábaival lelökte magáról.
-Miről beszélsz?! Egy alomból származunk te idióta!
-Még ha így lenne...! Sakura ismét támadni akart de Drekka és Lorast kettőjük közé állt.
-Elég legyen a viaskodásból! Testvérek vagytok! Morgott rájuk Drekka.
-ő nem a testvérem... !Morgott Sakura majd kiment a páfrányok alatt és be rohant az erdőbe.
-Féreg...köpte utána Hotaru.
-Mire véljem ezt? Kérdezte Drekka a szürke nőstényt.
-Sajnálom ha csalódást okoztam.. De elegem van Sakurábol!
-Mit tett? Kérdezte Drekka.
-Nézz a fiadra Drekka. Válaszolt Hotaru helyett Lorast.
Staph füléből még mindig ömlött a vér.
-Ezt Sakura tette? Kérdezte Drekka.
-Igen. Felelt apjának Hotaru.
-Látszik rosszul döntöttem... Hibáztatta magát Lorast és az események után a Falkát a nagy sziklához hívta.
-Farkasok! Kezdett bele mondandójába. Két holddal ezelőtt rosszul döntöttem Sakura felől. Nem ő lesz a következő Vezér! Hanem Hotaru. Ennyit akartam... Mindenki mehet a dolgára! Hotaru szája tátva maradt. Nem tudott kipréselni egy hangot sem a torkán. Zeria térítette vissza a valóságba.
-Menj oda Lorasthoz! Tolta meg a fejével a lányát. Aztán gyertek a barlangba!Beszélnünk kell. Hotaru biccentett és a sziklához sietett. Megállt Lorast előtt és fejet hajtott tisztelet tudóan. Lorast mosollyal válaszolt.
-Zeriáék várnak minket. Kövess. Lorast a barlanghoz vezette Hotarut. Aki elsőnek be lépett a barlangba az a fiatal nőstény volt. Lorast követte. A Barlangba Staph volt, Zeria és Drekka társaságában.
-Figyelj Hotaru. Kezdte Zeria. Akármi történjék, te mindig is az én kölyköm maradsz. Hotaru idegesen nézett Zeriára. Drekka folytatta:
-Te nem ebben a falkában születtél. Pár nappal azután hogy Zeria megszült négy kölyköt, kettő elpusztult. És azon az esetén találtam rád. Az erdő szélén voltál és Zeria sajátjaként nevelt fel.
-Apám.. Nem értem mi értelme volt ezt most elmondani... Csattant fel Staph. Hotaru ugyanúgy a testvérem!
-Nem értem....Nyögte ki keseredetten a szavakat Hotaru. Akkor miért vagyok most itt? És miért én leszek a falka következő vezére?
-Mert lehet hogy nem az én vérem csordogál az ereidben, de attól még a lányom vagy. Közölte kedvesen Zeria. Hotaru folytatni akarta a mondanivalóját, de ekkor a falka egyik tagja felkiáltott.
-ELLENSÉGES FARKASOK-
A Barlangba ülő két idősebb hím ki rohantnyomukban Staphal.
-Maradj itt any... Zeria!
Majd a három hímet követve Hotaru is kirohant. Amint elhagyta a barlangot a egy-két  farkas tetem fogadta. Nem csak az ellenséges farkasok közül, hanem idősebb falkabeli farkasok teteme mellett kellett elhaladnia. Egy hatalmas vörös támadta meg az egyik nőstényt a falkából. Hotaru neki szaladt a vörösnek ezzel le lökte a nőstényről.
-Fiatal vagy! Most gyorsan meg is halsz! Szólt a vörös. Hotarura akart ugrani, de ki tért a támadása elől. Hotarut egy masik farkas is közelítette.
-Vigyázz! Majdnem rá ugrott, de Staph félre lökte és harcolni kezdtek egymással. A vörös bele harapott Hotaru jobb mellső lábába. Amire a fiatal nőstény fel visított és az ép mancsával át karmolta a vörös bundás szemét azzal megvakítva őt. Majd a mellkasába harapott. A vörös le rázta magáról Hotarut majd kirohant az erdőbe nyüszítve. Mire Hotaru felfigyelhetett volna, egy szürkés barnás nőstény rá ugrott és a nyakába harapott. Drekka közbe lépett és lelökte Hotaruról az ellenséget.
-Segíts Staphnak! Morgott Drekka, majd harcolni kezdett a nősténnyel.  Hotaru Staph segítségére sietett és rá ugrott arra a farkasra aki Staph bundáját tépte. Földre terítettette és beleharapott a mellkasába. Becsukta a szemét... és mire kinyitotta a szeme fekete lett mindenhol, a zöld szemszínét kivéve, A pupillái pedig ki csíkozódtak.
-Meg kell halnod! Sziszegte oda Hotaru az ellenséges farkasnak és kitépett a mellkasából egy nagy darabot. Mikor elég ideig szorította a nyakát és biztos volt abban hogy az ellensége már nem él, elengedte.
-J.. Jól érzed magad Hotaru? Makogott Staph amikor Húga szemébe nézett. Hotaru nem válaszolt, csak megtámadott egy másik farkast. Nem engedte elmenekülni. Lorast morgott oda Hotarunak.
-Már meghalt. Engedd el a nyakát! Hotaru szeme ismét normális lett és elengedte a tetemet az agyarai közül. Hotaru látta Sakurát és Naliet ahogy a fák között el tűnnek.
-Már áruló is vagy?! Kérdezte magába Hotaru. Már nem voltak ellenséges farkasok a törzs körül. De minden tele volt tetemmel.
-ZERIA!!! Fájdalmas üvöltés hallatszott a barlang felől. Hotaru a barlanghoz rohant. Drekka ült ott lehajtott fejjel. Drekkán kívül álltak még ott törzsbéli farkasok.
-Mi történt? Kérdezte aggódva Hotaru,majd közelebb lépett Drekkához. Zeria teste fogadta. Már nem élt. A Hasa fel volt tépve, a belei szanaszét lógtak. Hotaru hátra csapta a fülét és meg akarta nyalni hallott nevelője nyakát.
-Ne merj hozzá érni! Förmedt rá Drekka. A Csalódottság és a fájdalom látszott az arcán. Hotaru hátra lépett és leült Drekka mellé.
-Sajnálom. És le hajtotta a fejét. Nem telt el sok idő de szinte az egész falka Zeria teste mellett gyülekezett mikor Staph is oda ért. Át verekedte magát a tömegen és könnyek kezdtek potyogni a szeméből. Le üllt Hotaru és Drekka közé, majd együtt gyászolták Zeriát. -Már a holdd falkából vigyáz ránk. Lépett oda Lorast a testhez. Hozzá érintette Zeria hideg orrához a sajátját ezzel áldást adva a lelkére.
-Sajnálom Drekka. De nem maradhat itt. Mindenkit el kell temetni.
-Rendben van Lorast, de előtte...; Drekka felállt és fájdalommal teli vonyításba kezdett. Hotaru és Staph csatlakozott hozzá, utánuk a Falka maradék farkasa is rá kezdett. Elbúcsúztak Zeirától.
-Menjetek ássatok gödröket a nagy szikla mögé! Parancsolta Lorast. Staph és Hotaru előre mentek. Drekka Zeria testével maradt. Staph és Hotaru után mentek a fiatalabb farkasok. Az idősebbek a testeket vitték el a szikla mögé. Az utolsó üres gödörbe Drekka belehúzta Zeria megkínzott testét, és elföldelte.
-Mindenki megvan. Mondta Staph és Hotaruval vissza siettek a nagy sziklához. Lorast a sziklán feküdt. Hotaru megállt a szikla előtt és felnézett. Staph megvárta Hotarut.
-Mi a baj? Kérdezte Staph.
-mhmm.. Semmi, csak nem tudom hogy hol van Sakura és Nalie.
-Én sem. Staph nyugodt választ adott majd a barlang felé vette az irányt ahol az összes harcban sebeket szerzett farkas pihent.
-Semmi hús, még csak egy cafat sem maradt ezért nem tudunk enni sem. Nyögte ki Hotaru.
-El menjünk vadászni? Kérdezett Staph.
-Nem! Neked is pihenned kell! Erőlködött Hotaru, majd ledőlt a sarokba. Staph lefeküdt mellé. Majd a barlangba Sakura lépett be. Hotarunak ismét össze szűkült a pupillája amikor megpillantotta Sakurát akinek az egész szemébe lógó sörénye is már teljesen kék volt.
-Te hol voltál amikor megtámadták a falkát?! Csattant fel Hotaru.
-Hogy mersz igy beszélni a vezéreddel? Kérdezte nyugodtan Sakura. Majd mielőtt akárki válaszolhatott volna Lorast hangját hallották kintről.
-MNDEN FARKAS AKI NEM SZERZETT HALÁLOS SÉRÜLÉST ÉS TUD MOZOGNI JÖJJÖN A NAGY SZIKLÁHOZ!
Hotaru és Staph felálltak és támogattak egy-két farkast aki nehezen tudott mancsra állni. Amikor kiértek a nagy sziklához ismét Lorast szólalt meg.
-Alvezér! Gyere fel ide!
Staph látta ahogy Sakura megindul a szikla felé, ezért oda sietett és elállta az útját.
-Mit képzelsz hova mész? Kérdezte Staph Sakurát. Hotaru elhaladt Sakura mellett.
-És ő hova megy? Én vagyok a leendő vezér! Morgott Sakura.
Hotaru lenéző pillantást vetett a kék sőrényesre és felugrott Lorast mellé.
-Ittvagyok.
-Rendben van.
-Mi a fene folyik itt?! Kérdezte idegesen Sakura.
Lorast rá nézett Sakurára:
-Nem voltál itt amikor megtámadták a falkát, a saját véred fülét tépted le, és nem tudod kontrollálni magad. Ezért nem vagy alkalmas e Falka vezetésére.
Sakura csendben maradt, nem morgott vissza, meg sem nyikkant.
Hotaru kissé meg nyugodott úgy gondolta Sakura rá jön hogy Zsarnokként viselkedett.Mikor Lorast Hotaru támogatásában befejezte a mondandóját minden farkas vissza tért a barlangba hogy ismét pihenhessen.
Másnap Staph és Hotaru eltervezték hogy el mennek vadászni, viszont Staphet vissza tartották a füle miatt, ami egyre csúnyábban nézett ki. Ettől függetlenül Hotaru kirohant a páfrányok alatt és be rohant az erdőbe. Öt perc rohanás után erős szagra lett figyelmes.
-újszülött gida...Mondta magában. Amikor tovább haladt meglátta a gidát aki a fűben feküdt, az anyja pedig mellette legelt. Lassan és gyengéden tette egyik mancsát a másik után az avarban, nehogy rá lépjen egy száraz ágra és elijessze a sutát. Amikor már elég közel volt, rá vetette magát a zöldből. Az őz össze rezzent, de nem szenvedett sokáig mivel a torkát szorította. Miután kilehelte a lelkét, az izmai kiengedtek, Hotaru pedig elengedte és a gida mellé lépett.
-Ha téged itt hagylak, anyád nélkül éhen fogsz pusztulni.
A gida nem tudott válaszolni, túl pici volt. Hotaru viszont otthagyta. És a kifejlett nőstényt vitte a szájában. Nem volt már messze amikor fájdalmas vonyítás hallatszott a nagy szikla irányából. Hotaru megismerte Staph hangját, elengedte a zsákmányát és a szikla felé rohant, gepárdokat megszégyenítő sebességgel. Mire a falkahelyhez ért, már vihar tombolt és az egyik villám belecsapott az egyik fába ami pont a szikla elé dőlt ki, és gyújtott fel mindent. Hotaru még nem ért be de már tudta mi fogja várni. Erőteljes halál  szag fogadta. Amikor beért lefagyott. Mindenhol a falka farkasai feküdtek. Holtan. Hotaru észre vette Drekkát egy Bokor aljánál feküdni.
-Drekka! Mi történt itt?! Rohant oda hozzá Hotaru.
-S.. Sakura ...Árny farkasok... Mindenkit megtámadtak. És már túl kevesen voltunk.
Hotaru rá nézett Drekka hátára amin hatalmas karmolás volt, a vérzése pedig nem állt már el.
-Sajnáloam Hotaru...
-Ne sajnáldd, te nem tehetsz erről. Dugta oda fejét  Hotaru, de Drekka már nem tudott válaszolni, és lélegezni sem a nyakán tátongó lyuk miatt. Hotaru szomorúságát a düh emésztette fel. Mikor félre nézett és a szemei Lorasot keresték, semmit nem látott a füsttől. A falka hely nagyobb része lángokban állt.
-STAPH! HOL VAGY?! Üvöltött Hotaru a fivéréért Sehol nem látta, de még a halott testét sem, Staph szaga pedig egyre gyengébb lett. Hotaru a szikla felé kezdett lépkedni majd fel ugrott a nagy szikla tetejére ahol Sakura állt neki háttal, Nalieval az oldalán. Amit Sakura a szájában tartott attól Hotaru szépen lassan kikelt magából.
-Ne gyalázdd meg mégjobban Lorast testét! Morgott Hotaru. Sakura helyett Nalie válaszolt:-Sajnos mostmár nem te leszel a következő vezér.. Ezért nem parancsolhatsz! Nevetett fel a nőstény farkas.
-De nem is te. Engedte el a szájából Sakura Lorast kilehelt testét. Amit a nap fénye ragyogott be Majd Sakura rá ugrott és a torkába harapott Nalienak. Vergődött egy kis ideig, de Sakura belökte testét a tűzbe.
-Hogy nézel ki?! Üvöltött Hotaru Sakurára.
-Nalie aztmondta erős vagyok. Elvitt egy klánhozn ahol meg kellett innom... Valami... Fekete folyadékot. Mesélte nevetve Sakura. A Bundám sötétebb lett és lett plussz két farkam... Nem csodálatos? Kérdezte örömködve Sakura akinek a haja és a sörénye nem volt többé kék, de a homlokán volt egy kék tűzjel.
-Nem... És miért van nyakörv a nyakadban?
-Mert így jobban fogsz emlékezni rám a hold falkában amikor ki ontom a véred! Amint ez a mondat elhagyta a száját Sakura Hotarura vetette magát és a mellkasába harapott. Hotaru nem hagyta és lerázta magáról Sakurát majd rá ugrott és a sörénye mellett kezdte rántani majd megkarmolta a nyakát. Sakura felemelte mind a három farkát, a szeme elfeketedett és Hotarunak rohant aki az egyensúly vesztés miatt össze esett.
-és Staph hol van?! Kérdezte a földön fekve csupa vérrel borítva a sebek miatt Sakurát.
-Biztos valahol a tűzben ég a többi korccsal együtt. Nevetett fel Sakura, Hotarunak ugrott és a sörényénél fogva lehajította a lángok közé.