Leaders

2.Fejezet: Ismeretlen

Kissé kábultan, Hotaru kilépkedett a barlangból. Annyi vizet vesztett, ha nem ihatott volna, a teste sivataggá változik.  Amint kiért a levegőre egy kisebb patakot pillantott meg amely nagy folyóvá ágaz.
Inni kezdett volna,de meglátta magát a víz tükörképében.
Hotarunak ugyanúgy három farka lett mint Sakurának,Sörénye teljesen zöldes színű volt, mellkasán és jobb mellső mancsán ugyan ilyen színnel tűzminták voltak láthatóak.
-Hogy nézek én ki?....És hol a francban vagyok?! Nézett körbe kétségbeesetten.
-Egy erdő mentén.Gondoltad volna?
Hotaru megfordult és egy teljesen fekete bundájú macskát pillantott meg.
-Te ki vagy? Kérdezte Morogva.
-Ezra a becsületes nevem. Vigyorgott. És téged hogyan is hívnak? 
-H...Hotarunak.
-Aham.Értem.Nos, tudod hogy kerülté ide?
-Nem.Pont ezt szeretném megtudni! Acsarkodott a farkas.
-Megmentettem az életed, vagyis úgy gondolom. Mostantól a szolgám vagy. Viccelődött a nagymacska.
-Várd meg hogy a szolgád legyek! Morgott.  De azt elmesélhetnéd hogy mi történt....
-Vadászni indultam,amikor az erdő hatalmas része lángolni kezdett.Úgy gondoltam hogy megnézem, és amikor oda értem mindenhol elpusztult farkasok hevertek, te pedig a tűzben feküdtél, és magadba szívtad az egészet. Fura volt egyrészről, mint az is hogy az a rész amiben feküdtél zöld volt. Mint valami lidércfény. Szóval megfogtalak és idáig cipeltelek. Nagylelkű vagyok nem?
Hotaru beleszimatolt a levegőbe.
-Melyik irányba találok vissza?
-Nem tudsz oda többé visszatérni. Mindent elpusztított a tűz.
Hotaru lehajolt és megrázta a fejét.
-Nem! Biztosan vannak még ott a falká-
-Nincsenek! Vágott közbe Ezra. Hidd el. Mindenki meghalt.
Kétségbe esettség ült úrrá a nőstényen.
Közel volt az hogy teljesen magába roskadjon, de a folyamatot Ezra megszakította.
-Figyelj, én tudom milyen érzés mindenkit elveszíteni akit szeretsz....de ÉN még mindig nem ettem már 3 napja, mi lenne ha segítenél vadászni? És akkor talán te is kaphatsz. 
-Nem vagyok kapható a poénjaidra. De menjünk, én is éhes vagyok...azt hiszem....
Hotaru Ezra után haladt be a fák közé. Miközben igyekeztek találni valami zsákmányt Hotaru feltett egy kérdést:
-Milyen fajta macska vagy?
Ezra hátra csapta a füleit. És sóhajtott.
-Ennyire nem látszik? Párduc....
-Nem az hogy nem látszik, farkasokon kívül nem nagyon láttam más fajt akivel lehet kapcsolatot kialakítani ... Minden mást levadásztunk és felfaltuk.
-Mi mást is vártam volna egy falka barbártól?
-Hogy érted ezt?
-A legtöbb farkas falka csak harcolni tud. Nem alakítottak kapcsolatot más törzsekkel és nem kerülnek be nagy klánokba. Csak 1-1 farkas. Kevesen vagytok.
-A két nagy klán? A Nap és a Hold klánról beszélsz?
-Igen, meglep hogy ismered őket. Kitől halottad?
Hotaru hátra csapta a fülét és szomorúan nézett el a másik irányba
-A Falkám egyik tagjától, ő is meghalt....
-Értem. És mit tudsz még a két nagy klánról?
-Nem túll so-várj egy kicsit!
-Mivan már?
Hotaru beleszimatolt a levegőbe.....
-Állatok vannak a közelben.
-Micsoda? Honnan veszed ezt? Ezra is beleszimatolt a levegőbe. Én nem érzek semmit.
-Szarvasok lehetnek...Erre!
A Fekete bundás hím követni kezdte a farkast majd a pupillái ki kerekedtek a meglepődöttségtől.
-Igazad volt. Szólt döbbenten Ezra
Hotaru és Ezra előtt hatalmas szarvasok álltak.
-De esélytelen hogy akár egy ilyet is le tudjunk ketten vadászni.
Ezra alig fejezte be a mondatot amikor Hotaru el kezdett rohanni a szarvasok fele.
-TE EZT KOMOLYAN GONDOLOD?! Köpte utána Ezra
-Persze! Nézett vissza a farkas, majd  neki rohant egy szarvasnak és rámart a bal hátsó lábára. 
A Többi szarvas és őz elfutott, Ezra pedig Hotaru után futott.
A Szarvas erőlködve le rúgta magáról a farkast és megpróbált a csorda után rohanni, de Ezra rá ugrott a hátára és bele mélyesztette a karmait. 
Hotaru felkelt, megrázta magát és a Szarvas torkához ugrott amit a hatalmas patás egy ugrással védett ki és Ezrát is ledobta magáról.
Hotaru a menekülő szarvas elé rontott és vissza lökte, Ezra pedig fel lökte és a karmát végig hántotta a Szarvas oldalát.
Hotaru rá fogott a nyakára és nem engedte el. 
Nagy nehezen, de a két Állat leterítette a hatalmas szarvast.
-Ügyesen harcoltál. Nézett Hotarura Ezra.
-K...Köszönöm! Te sem voltál semmi. Mosolygott Hotaru.
-Most pedig segíts vissza vinni a barlanghoz!
Hotaru Bólintott, és nem várta meg hogy Ezra elkezdje Húzni. Megfogta a nyakát és egyedül kezdte el cipelni a tetemet.
Ezra is rá fogott az állatra és ketten  húzták a barlanghoz.
Mikor vissza értek Hotaru megtorpant a folyó mellett és kinyitotta a száját hogy minden szag amit érez beszűrődjön.
-Ezra....Van valaki a barlangban.
-Mi? Mifről befszélfsz? Ezra elengedte a szarvas tetemét. Miről beszélsz? Várj! Én is érzem... 
Hotaru közelebb lépett a barlanghoz.
-Mutasd magad! Morgott Hotaru.
Ezra rá nézett Hotarura és a támadó állás mögött látta hogy a farkas fél, mivel nem tudta ki van a odabent.
Apró lépkedések hallatszódtak a barlangból, és egy kölyök macska lépett ki a le logó liánok közül.
-Egy karakál kölyök! Mondta Ezra meglepődötten.
-A Te fajtádat sem ismerem, nem hogy az övét! 
-Ki gondolta volna? Provokálta vigyorogva Ezra a mérges farkast. Hogy kerültél ide? Faggatta Ezra a kölyköt, de ő ehhez  kölyök túl fiatal, és esetlen.
-Én...én csak.... el vesztem a .... anyukám.... Próbált válaszolni a kölyök macska.
-Ha így beszélsz nem sokat fogunk belőle érteni! válaszolt Ezra nyugodtan. El hagyott a mamád? 
A karakál bólintott egyet. 
-Tudod hogy merre mentek? 
Mielőtt a kölyök válaszolhatott volna Ezra kérdésre Hotaru megfordult.
-Arra....Ugyan olyan szaga lehet a többi macskának mint neki, szóval biztosan arra.
-Haza kell vinnünk, minél előbb. 
-Miért?
-A karakálok nem nagy testűek, de sokan vannak és bátor harcosok. Ha a kölyök elpusztul, és megtalálják a környéken, mind kettőnket megölnek.
-Megpróbálhatják! Köpte Hotaru.
-Mivel legtöbbjük a Nap Klánhoz csatlakozott, ezért még rosszabb!
-Nem értem. Mi köze van a Klánokhoz.
-Tényleg semmit nem tudsz?! A Hold és a Nap klán Háborúban állnak egymással. Ide hoznak egy egész törzset nekünk tuti befellegzett! 
-Akkor haza visszük?
-Igen. Haza fogjuk vinni!
Hotaru a szarvashoz lépett és kitépte a jobb mellső lábát, majd a kölyökhöz vitte és ledobta elé.
-Remélem éhes vagy! Mosolygott.
A karakál kölyök nagyon örült a gesztusnak, hatalmasat bólintott majd el kezdett enni.
-Éheeeeennn haloooookkk, engem is eteeessss meeeg! Dörgölte Hotaruhoz magát Ezra
-Ne érj hozzám. Lépett hátra Hotaru.
-Naaa, így viselkedsz a megmentőddel? Vigyorgott Ezra.
-Megköszöntem már!
-Tudom,Tudom! Nevetett Ezra és a szarvashoz lépett. Nah, te nem eszel?
-Oh, öhm, De! Hotaru Ezra mellé állt majd enni kezdett.
Mikor végeztek Ezra be ment a barlangba a Kölyökkel a szájában, És Hotaru követte.
A fekete bundás le feküdt a puha levelekre, Hotaru pedig a barlang elején dőlt ki.
Hotaru előtt egy fiatal farkas állt meg.
-Staph...Staph te vagy az? Mi történt veled? Annyi kérdésem van...
-Hotaru! Baj van...Baj....
A nőstény Ezra hangjára ébredt fel.
-Nem akarom megzavarni az alvásodat, de tényleg van egy kis baj!
-Oh hát téged hallottalak...gondolta Hotaru.
-A kölyök eltűnt!
-Micsoda?! Ugrott fel a farkas. Mi történt?
-....Honnan tudjam?! Én is aludtam mint te!
-Oh Egek....Kint nézted?
-Persze hogy néztem, de semmit nem találtam. A Szaglásodra kell bíznom a dolgot, segíts!
Hotari bólintott, majd ki ment a barlangból, ki nyitotta a száját és a levegőbe szagolt.
-Én...én nem érzem.... a patak vízénél szertefoszlik a szaga....
-Azt mondod hogy...
-Bele esett....?! 
Hotaru nem várt sokáig és a patak sodrása mentén kezdett szaladni, nyomában Ezrával.
-Itt Mély folyóvá ágaz...ha bele esett, nem hiszem hogy túlélte....szólt Ezra.
-Egy próbát megér,nem? Morgott Hotaru, és gyorsított a tempón.
Ezra helyeslően bólintott Hotaru felé, és ő is mégjobban sietni kezdett.
Pár hatalmas bokor után, a folyó vízében vöröses bundát pillantottak meg.
-EZ Ő! Szólt Hátra Hotaru.
-Itt vagyok melletted ne kiabálj!
Hotaru megpróbált benyúlni érte, de folyam túl gyorsan sodorta tovább.
-Ez így nem jó! Be kell ugrani érte...!
-Hülye vagy!? Csattant fel Ezra. A folyó végén vízesés van. Beugrani nem tanácsos, de ha nem szedjük ki időben mindenképp megfullad.
-Tudom, Hotaru közelebb futott a folyó part széléhez és a kölyökért nyúlt. A kő megcsúszott a mancsa alatt ezért kénytelen volt vissza ugrani.
Ezra meg próbálta ugyanezt, de a mancs alól neki is kicsúszott egy nagy kő, és nem tudott meg kapaszkodni időben,ezért a sodrásba zuhant.
-EZRA! Kiabált Hotaru aggódva.
A Fekete bundás nem sokat tudott beszélni a sok víztől.
-F...fogd a kö..kölyköt! Megfogta és ki dobta a partra. Ott az a nagy faág azon kitudok mászni.
Hotaru bólintott és rá nézett a kölyökre, vizet köpött folyamatosan.
-Jolvan, már vége van!
-A...az ág!...
Hotaru Kétségbeesetten fordította a fejét az ágra. Ami teljesen korhadt volt.
Ezra már kapaszkodott volna a fába, de ketté tört és a nagymacska a fával sodródott tovább, ami néha-néha víz alá taszította.
Hotaru ott hagyta a kölyköt és Ezra után kezdett Rohanni, majd amikor utolérte be ugrott a folyóba és megfogta a macskát.
-Mit csinálsz bolond?! Így mindketten meghalunk.
-Mitfcsinálfnék? Megmetfem az életfed!....Mostf vafgy sofha!
Hotaru erős mozdulatra készült, és ki hajította Ezrát a kavicsos partra.
Ezra már csak a annyit látott ahogy a fa lezuhan a vízesés végén.
-Nem...Nem lehet ...HOTARU!! Kétségbe esetten nézett körbe, de hiába. Nem látta sehol a nőstény farkast.
-Nyugodj meg. Ugrott ki a vízesés előtt lévő bokrok közül a farkas. Megtudtam ezekbe kapaszkodni. Mosolygott.
-A Jó édes anyádat ijesztgesd!
Rohant oda Ezra Hotaruhoz és a fejét a mellkasára döntötte. 
-Csak nem megijedt a nagy macska? Nevetett Hotaru.
-Inkább menjünk a barlanghoz....morgott Ezra.
Hotaru bólintott, majd fel vette a kölyköt aki már nem tudott menni, mivel kifáradt.
-Mi történt, hogy vitt el a víz? Kérdezte Erza a kölyköt.
-Én inni szerettem volna, amikor elcsúsztam, nem kapaszkodtam és patak kisodort.
-Ha haza értünk az lesz az első, hogy kövekkel tele pakoljuk a folyó ágazását.
Hotaru nevetve bólintott egyet, majd tovább haladtak a folyó mellett.
Vissza érve a kölyköt a barlang mellett hagyták az árnyékban, ahol tud pihenni, Ezra és Hotaru pedig köveket helyeztek el a patak végéhez, ami gátolhatja a csúszás veszélyét.
-Azthiszem ezekben már meg lehet kapaszkodni is. Helyezte le a farkas az utolsó követ.
-Igen.. Remélem. Helyeselt Hotaru felé Ezra. Viszont most találnunk kéne valami zsákmányt, a holnapi útunk miatt.
-Oh.. Öhm én megoldom. Te meg vigyázhatnál a kölyökre.
-Úgy gondolod hogy ezek után nem tudok vadászni? Acsarkodott Ezra.
-Nem ezt mondtam! De ha megint elveszik, nem fogom keresgélni.
-Jolvan. Menj.. Én itt leszek.
Hotaru biccentett majd el veszett a hatalmas fák között
Mikor elég mélyen volt belehasított egy gondolat.
-Mikor Sakura rá támadott a falkára...én akkor nem voltam ott... Mert el mentem vadászni.. Nem, nem fog semmi rossz történni míg nem vagyok ott. El hesegette az összes rossz gondolatát amikor megpillantott egy nagy darab nyulat.
Hotaru le húzta a testét, és a mancsait egymás után tette. Ezutám rá ugrott és egy harapással végzett vele.
-Oh Hotaru, hamar vissza értél. Lépett ki a barlangból Ezra.
Hotaru le dobta a földre a szerzeményt.
-Elég?
-Talán. Vigyorgott Ezra.
-Hogy neked semmi nem jó... Morgott vissza Hotaru.
-Nyugodj meg. Ha nem lessz elég akkor út közben is tudunk vadászni.
-Jolvan! Indult Hotaru a barlanghoz.
-Pirkatadkor indulunk. Pihenndd ki magad jó?
Hotaru meglepődötten nézett vissza Ezrára.
-J.. Jó...
Amikor a nap elérte a horizontot,  Ezra meglökte az orrával Hotarut.
-Indulnunk kéne.
Hotaru két szenvedés között fel állt, körül nézett majd Ezrára fordította a tekintetét.
-Hol a kölyök?
-Kint van. Eszik. Neked is enned kéne, én már végeztem a részemmel.
Hotaru bólintott majd kilépett a barlangból.
A Barlang előtt a karakál kölyök egy lábszáron rágodott.
Hotaru meg ette a nyúlból maradt részeket majd bólintott Ezrának jelezvén hogy készen áll.
Ezra elindult az erdő felé, Hotaru pedig követte szájában a karakállal.
Nem voltak még olyan messze amikor Ezra megszólalt.
-Tud ám sétálni, neki is négy lába van!
Hotaru le tette maga elé a kölyköt, és megtolta.
-Öhh,Rendben...De hamar elfog fáradni.
-Nem hiszem...tegnap óta aludt. 
Hotaru rá bólintott és tovább haladt Ezra mögött.
-És hogy néz ki a hely ahova megyünk? Érdeklődött a farkas.
-Igazából én sem. A szagot kéne követnünk nem?
-Jah,Jogos....De elég nehezen érezhető.
-Akkor el tévedünk?
-Nem azt mondtam hogy nem érzek semmit, de viszont...remélem tisztában vagy vele hogy rossz irányba haladunk.
-ÉS EZT MIÉRT MONDOD?!
-Azt hitte direkt erre megyünk, és te tudod h merre megyünk.
-Tévedtél....
-Látom.Erre gyere.
Hotaru vett egy éles bal kanyart, és Ezrát megelőzve elindult.
Már lassan egy órája kóvályogtak amikor ki értek az erdőből. Egy hatalmas  dombos mező fogadta őket, amik égig nyúló hegyekbe végződtek.
-Fel erősödött a szag. Emelte magasra a fejét a farkas.
-Akkor miért álltál meg?
-Nemtudom.
Ezra megrázta a fejét és tovább haladt előre.
-A hegyre kell felmennünk igaz? Kérdezte Hotaru. Onnan jön a szaguk.
-Gondolom...ez a faj alapjáraton sivatagias környezetben él. Nemtudom hogy kerültek fel a hegyre. Végtére is, remélem a farkasok jól mozognak a sziklákon.
-Még soha nem próbáltam...
-Igyekezzünk és derítsük ki! 
Ezra és Hotaru után a karakál kölyök futott. 
Mikor közel értek a hegyhez Ezra mielőtt felvette a kölyköt Hotaruhoz fordult.
-Próbálj meg követni!
Hotaru biccentett és megvárta hogy Ezra lépjen.
A fekete macska el kezdett a köveken fel fele ugrálni. Minden ugrásnál a karmaival kapaszkodott. 
Hotaru Ezra után nézett aki eltűnt a sziklás között, neki is ideje volt feljutni.
A saját karmaival nem tudott kapaszkodni ezért a nagyobb kiálló szikláról sziklára ugrálva jutott fel Ezra után.
-Cél egyenesben vagyunk. Már én is érzem a szagukat.
-Még mennyi idő?
-Nem sok. De minél előbb indulunk annál kevesebb. 
A karakál kölyök Ezra nyomában szaladgált, Hotaru pedig követte őket.
A farkas hátrébb maradt Ezrától amikre felfigyelt valamire.
-Ezra, azthi- 
Nem tudta be fejezni a mondatot, amikor a magas sziklákról 2 sötét vörös macska ugrott Ezrára.
A Karakál kölyök el szaladt Hotaru mögött és elbújt.
Ezra le rázta magáról a két macskát.
-Nem rossz céllal vagyunk itt! Köpte Ezra.
Az egyik macska le eresztette a felső testét és Ezra felé ugrott, ám Hotaru a fekete bundás elé szaladt és vissza lökte a támadó állatot.
-El akartok pusztulni?! Morgott Hotaru.
-Rossz területre léptetek be! Most mindketten itt fogtok elpusztulni! Acsarkodott az egyik macska.
-Nem vagy képes elfogadni hogy nem támadás céljából jöttünk ide?! Vágott vissza Ezra.
Hotaru Ezra felé fordította a fejét.
-Ők a Karakálok?
-Igen...
-Mit akartok hát itt, ha nem minket levadászni?
-Őt hoztuk vissza! Fordult hátra Ezra és a kisebb szikla mögül a kölyök dugta ki a fejét.
-Az utolsó elveszett kölyök! Szólj Kirathnak!
Az egyik karakál hátat fordított és be mászott egy szikla rés alatt.
Az ott maradt karakál fejet hajtott Ezra és Hotaru előtt.
-Sajnálom hogy rátok támadtunk. Majd a kölyökhöz szaladt és össze érintették az orrukat. A Felismerés után az idősebb karakál a szájába vette a kölyköt, Ezráék fele biccentett majd ő is át mászott a szikla résen.
-Mi is be megyünk? Kérdezte Ezrát a Farkas
-Nem. Megvárjuk a vezetőjüket. Ült le Ezra és emelte a magasba a fejét.
Pár perc múlva egy macska jött ki a szikla résen.
Közelebb lépett  Hotaruhoz és Ezrához, majd tisztelet tudóan biccentett. 
-Köszönöm nektek hogy vissza hoztátok az egyik elveszett kölykömet! Sajnos nem tudok mit adni érte...ha éhesek vagytok van egy frissen elejtett hegyi kecske, abból tudlak titeket megkínálni.
-Köszönjük! Elfogadjuk az ajánlatot. Válaszolt Ezra.
Egy Nőstény karakál hozott ki egy jó nagy darab húst a résen. Hotarunak egyből feltűnt hiszen az arca tele folt hegekkel és a bal szemére láthatóan vak volt. A nőstény karakál rá nézett Hotarura. A farkas egy pillanatra meginogott amikor bele nézett a macska levendula színű szemeibe. Ezután a karakál elfordította a fejét és vissza ment a résen.
-Ő ki volt? Kérdezte a farkas.
-Egy kiváló harcosa a falkámnak. Sajnos nem olyan régen meg támadtak minket...éppen ezért támadtak rátok. Nem bízhatunk senkiben.
-Értem. Sajnálom. Ki támadott rátok?
-Egy furcsa kinézetű farkas, sok sötét farkassal. Sok kölyök pusztult el, ezért nagyon örülünk annak hogy vissza hoztátok őt nekünk.
-Köszönjük az húst. De...lassan ideje mennünk....Majd Ezra felvette a nagy darab húst a földről, a karakál felé biccentett, majd elindult.
Hotaru szintén a hím felé biccentett majd Ezra után sietett.
Miután le értek a hegyről Ezra ketté tépte a zsákmány állat részét, és az egyik felét Hotarunak adta.
-K..Köszönöm....Nézett el Hotaru a másik irányba.
-Mi a baj? Kérdezte a farkast Ezra.
-Aki megtámadta a Karakál törzset.... az a nővérem volt.
-Miből gondolod ezt?
-Csak tudom.
-Jobban teszed ha most inkább eszel. Bár ezzel nem megyünk sokra.
-Miért? egész nagy darab hús.
-Az lehet, de kecske. Mi ezzel nem fogunk jól lakni. Végtére is itt egy sekély folyó a közelben. Foghatunk pár halat.
-Halat? Soha nem ettem még halat.
-Kár érted. Egy jó dolgot hagytál ki az életedből. Gyere!
Ezra a folyamhoz kezdett szaladni majd bele ugrott a sekély patak szerű vízbe.
-Most nem félsz hogy elvisz? Nevetett Hotaru a macskán.
-Ha-Ha nagyon kis vicces kedvünkbe vagyunk. Inkább gyere és nézd meg mennyi hal van itt.
-De ezek kicsik...
-Nem teljesen olyan kicsik amilyennek látszik... de nem is hatalmasak. egybe megtudod enni. Vigyorgott Ezra.
-Értelek...Azt hiszem...
Ezra jobb mellső mancsát hirtelen lecsapta a víz alá, ezzel Hotaru arcába fröcskölve egy kiló vizet.
-Ettől most jobb? Morgott Hotaru.
-Nézd. Tartotta Ezra a mancsát a farkas felé, amiben 4 darab hal volt.
-Ohh...
Hotaru megpróbálta elismételni azt amit a nagymacska de sikertelenül. Miután Ezra kinevette, Hotaru ki nyitotta a száját és végig húzta a víz alatt. Amikor fel emelete a fejét, és ki nyitott a száját, tele volt hallal.
-Azta... Nem vagy semmi! És most rakd le őket a partra ahova én dobtam őket.
Hotaru le tette a többi fogás mellé majd vissza ment a vízbe és még egy párszor elismételte.
-Azt hiszem ennyi elég. Ugrott ki pár perc elteltével Ezra a patakból.
-Ennek elég fura íze van....
-Én jobban szeretem mint a vadhúst. A hal a kedvencem. Mosolygott Ezra.
-Hát köszi! Én maradok a szarvasnál és egyéb vadállatnál. 
-Gondoltam. Rázta meg a fejét Ezra. Majd fel nézett a csillagos égre. Az őseink odafent élnek. 
-Így gondolod? Tekintett Hotaru is a csillagok közé. 
-Nem gondolom. Látom...
-Hát én csillagokon kívül semmit nem látok.
-Ne csak a szemeddel akarj látni! Nem látod az ismerős arcokat?
-Egyenlőre még abban a hitben szeretnék élni hogy akit látni akarnék ott még életben van.
-Jó neked hogy még reménykedhetsz. Az én falkámból mindenki akit szerettem a szemem láttára hallt meg. És én nem tehettem semmit. Kölyök voltam....
-Sajnálom. És hogy kerültél a barlanghoz?
-Oda menekültem amikor pár nap törzsbéli harcos megölte a családomat, és üldöztek.Annyira szerencsétlenek voltak hogy nem találtak meg egy fiatal macskát.
-Már akkor cseles voltál mi? Mosolygott Hotaru.
-Mondhatni. Nézett Ezra Hotaru szemébe.
Hotaru közelebb hajolt Ezrához és megnyalta a nyakát.
-Megyek aludni. Jóéjt.
Majd a farkas fel állt és egy fa alatt feküdt le. Ezra meglepődve nézett a farkas után. Egy darabig még figyelte a csillagokat majd követte Hotarut és lefeküdt mellé.
Amikor a nap már látható volt az égen, Ezra meglökte Hotarut az orrával.
-Ideje lenne haza indulnunk. Soha nem érünk vissza a barlanghoz.
Hotaru hatalmasat ásított majd felállt. 
-Igazad lehet... Fel állt a patakhoz sétált és inni kezdett.
Ezután az erdő felé vették az irányt. Az idő elég gyorsan telt amikor Hotaru rosszul kezdte magát érezni.
-Valami nincs rendben...
-Mi a baj? Rosszul érzed magad? Nem sokára ott vagyunk a barlangnál, addig kérlek bírd ki!
A farkas biccentett. De amikor ismerős hang szólította, a szemei teljesen kikerekedtek.
-Hova a sietség Húgom?
Hotaru hátra fordította a fejét és az vált valóra amitől a legjobban félt. Sakura állt mögötte, nyomában pár sötét farkassal.
-El vitte a cica a nyelved? Vihogott a farkas.
-Ki ez? Kérdezte Ezra.
-Ki vagyok? Ohh Hotaru hát ezek után nem meséltél rólam?
-Még van pofád ide állni elém? Köpte a szavakat Hotaru Ketté szedlek.
-Nyugodtan lehet próbálkozni. Nevetett Sakura. Árny farkasok! Öljétek meg mindkettőt. Ezra megfordult a mondat hallatán és neki rohant az egyik támadó farkasnak. Hotaru a másik farkast vette a célba, és amikor rá harapott a torkára köddé vált.
-Titeket nem lehet kicsinálni így mi? Morgott Sakura majd eltűnt a szemük elöl, aztán Ezra mögött jelent meg. Rá ugrott a fekete macskára és rá fogott a torkára majd neki dobta egy  fának. Hotaru Sakurának ugrott és el lökte a földre.
-Ne merj még egyszer hozzá érni! Köpte Hotaru.
Sakura ismét eltűnt a farkas szeme elől és az éppen földről feltápászkodó Nevra mellé került.
-T..Teleportál....Próbált szólni Ezra Hotarunak. Mikor kimondta Sakura a macska nyakára fogott és ki tépett belőle egy darabot.
-Nem ismerős látvány húgom?
Hotaru szeme elfeketedett, a pupilláit kivéve. Sakurára rontott és elkapta a sörényét majd ellökte. Sakura végig karmolta Hotaru arcát majd hátrébb ugrott.
Hotaru körül zöld tűz kezdett parázslani, majd hatalmas zöld lángok vették körül a farkast.
-Elpusztítalak! Hotaru Sakurát egy tűz körbe zárta majd rá ugrott és belökte a tűzbe. Ezzel Sakura eltűnt. Hotaru kétségbe esetten rohant Ezráahoz.
-Itt vagyok, jól vagy?
Ahogy Ezra kinyitotta a száját vér kezdett el rajta folyni.
-Semmi baj Hotaru...
-Ugye tudod hogy nem halhatsz meg? Meg...meg kell mosni a nyakad...
-Nem hiszem hogy sokra mennél vele. Küszködött e beszéddel Ezra.
Hotaru Ezra grabancára fogott és a barlang fele kezdte húzni.
-Fejezed be, te is meg sebesültél, és ettől csak rosszabb lesz.
-Mafradj csefben!
Hotaru sikeresen kihúzta a fák közül Ezrát és a barlang bejáratánál össze esett...
-Hozok..Hozok vizet a nyakadra!
A pataknál a száját tele töltötte vízzel majd Ezréhoz sietett vissza és rá öntötte a torkára.
-Jobb lett egy kicsit? kérdezte kétségbe esetten a farkas.
-S..sajn..álom Hotaru...
Hotaru Ezrához érintette az orrát...
-Mit sajnálsz? Ez az egész az én hibám...
-Nem, Örl..ök ...ho..hgy meg ...ismer..hettelek...
-Ne merészelj itt hagyni! Ezra! Hotaru próbálta vissza tartani a könnyeit.
-Vigy.ázz magad..ra...és...juss..el az..egyik ho..ld klánba....
-Ezra...könyörgöm!
-Sz..eretlek...viszl-
-Ezra!...Ezra.......Hotaru a könnyeivel küszködve döntötte a fejét a macska mellkasára. Annyira sajnálom...
Pár óra elteltével Hotaru könnyes szemekkel kelt fel Ezra mellől és ásni kezdett a barlang mellett. Miután végzet be húzta a testét a gödörbe, még utoljára meg nyalta a nyakát és el temette.
Tisztában volt azzal hogy nem szerethet senkit,mert  elveszti se perc alatt...De elindult....hogy meg keressen egy hold törzset...ahogy Ezra akarta....Igen...El indult...egyenesen az ismeretlenbe.