Leaders

3.Fejezet: Vezetők.

Hotaru maradék lélegzetével is csak rohant a fák között. A lombok a magasba nyúltak, csak egy két helyen világított be a levelek között a napfény. A hó lassan olvadásnak indult a forró fénytől, a melegség átjárta a levegőt.
Farkasunk 10 hónap elteltével már nagyjából tisztában volt saját erejével, és képes volt arra hogy mesterien is használja azt.
Lassan tempót váltott, szépen lelassított, és megállt egy hatalmas bokor rengeteg elött. Felemelte a fejét, és résnyire nyitotta a száját, belélegezte a levegőt, a szagokat, az ízeket.
Tisztában volt vele mivel kell megküzdenie pár másodperc múlva. Szépen lassan átküzdötte magát a bokrok között, és két kis tüskés aprum került a szeme elé.

"Analizáció: Aprum: Hatalmas disznó szerű lény, amit különféle tüskék borítanak, és szarvval/szarvakkal rendelkezik. Disznónak teljesen nem nevezhető, mert csak kinézetre hasonlít, ám jelleme inkább egy bikát ír le.
Csordákban él, Alfa hímekkel. Ha az alfa már idős lesz, kivetik és új hím kerül az élre. Ha egy nőstény négynél kevesebb borjat ell, elkergetik a saját kicsinyeivel együtt."

A földet túrták, lédús gyökereket kutatva.
~Disznók! Ha ti itt vagytok, valahol anyátok is erre van... Gondolta magában Hotaru, majd lassan körbe kémlelt az erdei tisztáson. A fejét lehajtotta hogy jobban be tudjon nézni a fák közé, bal mellső mancsával közben előre lépett. Eltört a mancsa alatt egy faág.
A két puhatüskés felnézett és torkuk szakadtából visítani kezdett.
-Bazdmeg! Csattant fel Hotaru. Átugrotta a bokrokat, és rá csapott az egyik kicsire, a másik jobban kezdett visítani. A fák közül gyorsuló, faropogás hangot lehetett hallani.
~Idehívtátok anyátok... remek.
A fák közül egy hatalmas tüskés aprum jelent meg. A disznó füstöt fújt ki az orrából majd melső lábával kotorni kezdte a földet.
~Mi vagy te bika bazdmeg?
A kicsinyeit védő állat neki rongyolt a farkasnak aki nem tudta rendesen kivédeni a támadó rohamot, és neki csapódott egy szemközti fának. Az agyarai úgy összekoccantak hogy felsértette a száját és ver kezdett belőle folyni. A Disznó a kicsinyei felé igyekezett hogy felsegítse a sebesültet.
Hotaru feltápászkodott, megrázta magát, majd a vadállatra vetette magát. Rá ugrott, és hatalmas karmait belemélyesztette a disznó hátába, majd beleharapott. Az állat tüskéi több helyen belemélyedtek a nőstény farkas mancsába.
Az állat elkezdett rángatózni hogy leverje magáról a ragadozót, de hiába. A farkas karmai túl mélyen voltak ahhoz, hogy csak úgy kitépődjenek. Hotaru végigszántotta éles karmaival a disznó hátát, majd hátra ugrott róla. Mély seb, gyors vérzés. Az anya állat nem adta fel olyan könnyen, utolsó lélegzetével is megvédené a sajátjait, a hátáról folyamatosan ömlött a vér, a tüskéi meg töredezve. Ismételten rohamra készült.
Hotaru begörnyesztette a lábát, és amikor az állat közel ért hozzá, felugrott, ezzel kikerülve a támadását. Az aprum belecsapódott egy fába, szarvai beleszorultak, és nem tudta kihúzni őket. Erőlködött, nem sikerült neki. Hotaru nézte az állat szenvedését, a kicsinyei már rég eltűntek a fák között, valószínűleg elbújtak.
A farkas szeme elsötétült, csak a rikítózöld írisze látszódott. A fába szorult állat hirtelen zöld lángra gyulladt. Hotaru képessége, irányítani tudja a saját tüzét. Semmi más nem gyulladt fel, csak az Aprum égett, fájdalmas hangja bejárta az egész erdőt. Mindkét állat vére beterítette a maradék havat, és a friss füvet. Hotaru elállította a tüzet. Az vad meghalt, a "viadal" véget ért. Csak az éli túl, aki táplálkozik, de nem élheti túl mindenki.
Miután a farkas végzett az evéssel, a maradékot ott hagyta a dögevőknek, és tovább állt.
Soha nem állt meg egy helyen, maximum akkor amikor már fáradt volt is aludnia kellett. Más nap ismét útra kelt.
Soha nem találta meg az új "otthonát". Új személyeket ismert meg, de nem érezte magát jobban egyszer sem.
Nappalokat váltották az éjszakák, egyre gyorsabban.
Hotaru sokáig bírja egy evéssel, de idővel muszáj újra vadásznia.
Ismét préda állat szaga járta át a levegőt, de valami más is megcsapta az orrát... valaki...nem is valakik szaga.
A nőstény farkas szépen lassan közeledett az illatok forrása felé, majd két suttogó hangra lett figyelmes a zöldes ágak közül.
-De attól még nem tudjuk megölni! Csattant fel az egyik hang forrása.
-Én attól függetlenül még éhes vagyok. Jött az ingerült válasz.
-De nem telt el 4 óra se az utolsó evésed óta!
-Te is tudod hogy ennem kell!
-Ahh tisztában vagyok vele.... De hogy akarsz levadászni egy szarvasbaglyot? Mindkettőnkél hatalmasabb!
Erről ment a vita, már jó ideje, amit Hotaru csendben végig hallgatott. Mikor megunta, észrevétlenül közeledett hozzájuk és két fehér macskaszerű állatot pillantott meg, bundájuk teljesen megegyezett hátulról, csak az egyiknek volt egy kis sötétszínű sörénye.
Fiatalnak tűntek, egy bokor mögött ültek, és néha-néha kibámultak a fák között mászkáló Szarvasbagolyra.

"Analizáció: Szarvasbagoly: Erdei állat, külseje megegyezik egy szarvas adottságaival, hátsó lábai patások, Elöl viszont karmai vannak akárcsak egy bagolynak. Mellkasát és nyakát toll borítja, feje szintén bagolyé. Egy pár tollas szárnya van. Különböző színekben létezik, erdőkben barna, fülesbagolyra hasonlító, hideg, havas helyeken, fehér , Hóbagolyra hasonlító színben fordul elő. Egyedül élő állat. Csak tojás rakás idejében verődnek párban, majd ha lerakta tojásait, meleg helyen eltemeti, és egyedül hagyja őket. Nála kisebb élőlényekkel, és bogyókkal táplálkozik."

Hotaru feléjük tornyosult, az egyik fiatal állat hátra fordult.
-Te!....Heiro!
-Mivan már?! A másik macska is hátra pillantott.
Mindkettőt leverte a víz, a félelemtől mozdulni sem nagyon tudtak, észre vehető volt az erő külömnség.
-Figyu, nem akarlak titeket bántani. Suttogott a farkas, hogy ne ijessze el a szarvas baglyot- Szimplán a segítségemet ajánlom. Segítek nektek levadászni, ha én is ehetek belőle.
A sörényes macska hangos üvöltésbe kezdett. A másik, a mancsát hirtelen a szájára tette.
-Fogyatékos vagy?! Köpte neki. El akarod ijeszteni a kajádat?..Ha bántani akarna minket, valószínűleg már megtette volna! Kitudja mióta van itt!
Hotaru bólintott.
Míg a két fiatal állat egymással letárgyalt, a nőstény farkas észrevett egy félholdat a sörényes macska homloka előtt.
~Mit jelent az a szimbólum? Kérdezte magában. Ezutáni gondolatait már megoszotta velük is.
-Ha nem kell a segítségem, akkor keresek más levadászható állatot.
-De! Csattant fel a sörény nélküli.
-De milyen tervre gondoltál? Kérdezte a sörényes macskaféle.
-Először is. Hotaru vagyok.
-Oh! Neharagudj. Én Iro vagyok, a fogyatékos bátyom pedig Heiro. Nem messze élünk az egyik törzsben.
-És miért kell ilyen fiatalon vadásznotok?
a vezérek küldtek minket... kicsit összetett...de elfogjuk mesélni miért, ha le tudtuk vadászni a szarvasbaglyot.
Heiro helyeselt.
-Igen! Igy bizonyosodunk meg arról, hogy megbízható vagy-e.
-Rendben van. Válaszolt Hotaru, majd össze szedte a gondolatait. -Nos. Mivel én kb egy súlycsoportba vagyok vele, és oda állítok hogy megtámadom, el fog repülni. Szóval szeretném ha egyikőtök lenne a csali. Vigyorgott a farkas.
-Jó ötlet! Legyen Iro! Ő a legkisebb.
-Mi? Én biztos nem csinálok magamból madárkaját! Csattant fel a nőstény.
-Nem is lesz belőled kaja. Nézelődött Hotaru.
Csak be kéne csalnod a sűrűbb ágú fák közé, hogy ne tudjon elrepülni ha megtámadjuk.
-Oh az talán menni fog... Pásztázta a területet a kisebbik macska. De...küldjük inkább Heirot! Ő gyorsabb mint én. Vigyorgott önelégült mosollyal.
-HA-HA. Ne is álmodj róla húgocskám!
-Te akarsz minden percben zabálni, szóval ez a te feladatod lesz!
Míg köpték egymásnak a szavakat Hotaru szemmel tartotta a szarvasbaglyot.
-Jó, akkor te mész. Nyújtotta fekete karmát Hotaru a hím felé. Legyen benned annyi gerinc hogy nem hagyod a húgodat menni.
-AGH! JÓ! Heiro össze szedte magát majd átugrotta a bokrokat. Oda rohant az állathoz, és hogy felkeltse a figyelmét, hátulról nekiugrott, majd át szaladt előtte.
-Hé tollasfejű! Gyere és kapj el!