A Szent Johanna Gimi UTÓDOK 1. Kezdet

Szeptember 2. Kedd

Reggel már apu is és anyu is elmentek dolgozni, úgyhogy egyedül kellett mennem suliba. Na mindegy, volt már ilyen... A portán mondták, hogy a titkárságon átvehetem a belépőkártyám, úgyhogy egyenesen odamentem. Mikor sorra kerültem, a titkárnő megkérdezte a nevem, és kiadta a szekrényemhez tartozó számkombinációs lakatot, a diákomat és a belépőkártyámat.

A folyosón lévő suliboxok közt megkerestem a sajátomat – az enyém pont Reni szekrénye mellett van –, és feltettem rá a lakatot. Miközben bepakoltam a tesicuccom, láttam, hogy Reni a nyitott szekrényajtaja előtt áll,kihúz egy hatalmas celluxcsíkot, majd a fogával letépi.

-Mit csinálsz?-kérdeztem, mert elképzelésem sem volt.

-Képeket ragasztok a szekrényembe, megnézed?-ajánlotta fel Reni.

-Persze.

Nos, a szekrénye belül tele volt ragasztva k-pop együttesek posztereivel (főleg BigBang), G-Dragon képekkel, emoji matricákkal és k-pop idézetekkel.

-Klassz.-ismertem el, és elhatároztam, hogy akkor én is hasonlóra csinálom a saját szekrényem belsejét.

-Neked melyik a kedvenced?-kérdezte Reni.-BTS, GOT7, EXO vagy BigBang?

-Nekem most a BTS...-szóltam zavartan, mert nem igazán tudtam, mi lesz a reakciója. Jó, tudom, hogy gyakorlatilag kitapétázta a szekrénye belsejét k-pop együttesekkel, ám mégis bennem maradt ez az érzés, mint általánosban. Ugyanis általánosban mindig kicsúfoltak, mert k-popot hallgattam.

-Nekem meg a BigBang!-felelt izgatottan.

-Látom, GD a kedvenced.-mondtam, remélve hogy érti a "GD" rövidítést.

-Igen! Ő az oppam!-válaszolta ugrálva Reni. Mondjuk nem tudom, mi az az "oppa"...

-Öhm... Biasod?-kérdeztem ismét zavartan, mert féltem, hogy kinevet, ha nem ismerem az oppa kifejezést. Fura dolgok ezek!

-Inkább oppa!-vágta rá, és rám nézett, én pedig fura arcot vágtam. Látta, hogy nem veszem az adást, úgyhogy válaszolt.-Oppa az a tag, akit szinte a testvérednek tekintesz. Valamivel erősebb kapcsolat a biasnál.

-Köszi.-köszöntem meg, és magamban pedig hálát adtam Reninek, hogy nem cikizett ki az "oppa" miatt... Legalább ma is tanultam valamit...

Na mindegy, otthagytam Renit aki tépkedte a celluxdarabokat, úgy láttam jól elvan. A keddi órarend nem tűnik olyan keménynek, irodalommal kezdünk, úgyhogy leültem a helyemre. Az irodalommal mindig is közömbösen álltam, hátha most megjön a kedvem. Két perccel később Carlék jöttek be Renivel a hátuk mögött.

-Szevasz, Viv!-köszönt barátságosan Carl.

-Szia!-köszöntem vissza.-Lehetne, hogy inkább Vivinek szólíts?

-De a Viv az oan naon cuksimuksi!-válaszolt humorosan.

-Jól van, nekem most már mindegy...-feleltem félénken.

Igazából jól elbeszélgettek nélkülem is, és terveztem hogy odamegyek mondjuk Jérôme-hoz és Benoît-hoz, francia osztálytársainkhoz, mert úgy vettem észre, egymáson kívül nem nagyon beszélgetnek, és mondjuk egy kis nyelvgyakorlás nem árt. Sajnos ez a tervem kudarcba fulladt, mert amikor felálltam volna, megszólalt a csengő, és mindenki a helyére ült. Viszont megint csak tízen voltunk az osztályban, Tóbiás még mindig hiányzott. Gondolom ő ilyen késős típus. Csengetéskor belépett egy magas, sápadt férfi (a magyartanár), lepakolta a tanári asztalra a holmiját, és sötét pillantással mered az osztályra. Tíz perc múlva azonban megérkezett Tóbiás, aki unottan levágta magát a helyére.

-Megtudhatnám, kedves Szentmihályi, hogy miért késtél?-kérdezte szigorúan Kardos, a magyartanár.

-Késésem okát inkább nem határoznám meg, hanem ezt az információt meghagynám magánéleti státuszban-mondta inteligensen Tóbiás. (legalábbis nekem ennyi jött le), mindenki döbbent, néhol értetlenkedő arccal nézték a srácot.

A tanár ügyet sem vetve az egészre legyintett egyet, és beírta a késést, majd elkezdte az órát. Egyébként Shakespeare drámáiról tanultunk, és mivel eléggé érdekel a téma, sokat jelentkeztem, velem együtt Danival és Tóbiással. Óra végén Kardos kihívott minket a folyosóra.

-Ajánlom figyelmetekbe az olvasókört.Ez a szakkör hétfőnként az iskola könyvtárában van. Jövő héten, a „nyílt szakkörök hetén" el is jöhettek, addig pedig ajánlom figyelmetekbe az iskola könyvtárát.-magyarázta.

-Sajnálom tanár úr, de nem érek rá, nagyon sok a dolgom.-jelentette ki sznobul Dani.

-Rendben.-szólt Kardos.

-Engem érdekel, úgyhogy egészen biztosan megyek.-jelezte Tóbiás.

-Nagyszerű!-válaszolt a tanár.-És te, kedves Vivien?

-Hát...-gondolkoztam el.-Engem igazából csak a mai óra anyaga érdekelt, de lehet, hogy benézek, nem tudom...

Kardos bólintott, majd visszament a tanáriba, mi pedig az osztályterembe. A szünetben megint csak oda akartam menni a francia fiúkhoz, de öt percre nem lett volna értelme. Na mindegy. Irodalom után még öt óra volt, két francia Alphonse Durand tanár úrral, egy földrajz Farkas Evelin tanárnővel, aki laza órát tartott,leginkább ismerkedtünk, egy töri Barka Gabriella tanárnővel, aki egyáltalán nem akart ismerkedni, hanem lediktált úgy hat oldalnyi anyagot(!!!), és végül ismét negyvenöt perc Durand-nal, az első francia kultúra-óránkon.

Az utolsó óra után mindenki felpattant, és indult haza. Én is hazafelé indultam, azonban meghallottam, ahogy a hátam mögül kiáltanak nekem.

-Viv! Várj már meg!-kiabált Carl.

-Sziasztok!-köszöntem nekik. Ma egyébként egész nap nem voltam velük, gondolom hiányoltak. És én is.

-Nincs kedved velünk jönni?-ajánlotta fel Carl.

-Nem, most eléggé kimerültem, talán majd holnap.-válaszoltam szomorúan, mert lássuk be, nem mindennap lóg együtt az ember menő társasággal, és tényleg fáradt voltam, de attól még bántam, hogy nem mehetek velük... :(

-Oké! Holnap talákszunk! Cső!-köszönt el Carl.

-Sziasztok!

Hazaérkezve megtanultam az anyagot, utána pedig bekapcsoltam a gépem, és folyamatos lejátszásba raktam a GOT7-től az If You Do-t.

|Menő társaság: 5/4 - nagyon szeretek velük lenni, de azért szeretnék mással is beszélgetni.

|Olvasókör: 5/? - lehet, megnézem magamnak...

|Délután: 5/3 - Elhívtak, nemet mondtam. Most itt ülök az íróasztalomnál, a hangszóróból szól az If You Do (imádoooom), és naplót írok. Hát, volt már jobb délutánom is.

|If You Do: 5/5* <3