Unconditional love

Első

/Jungkook/

-JUNGKOOK igyekezz már-hallok lentről egy rikácsoló éles hangot,igen valószinűleg drága nevelő anyám lehet az Karen
Semmit se szólva vissza fekszem semmi kedvem megint az idióta osztálytársaim béna beszológatásaihoz
Pár perc múlva ajtó nyításra lettem figyelmes
-Nem tudsz kopogni?-kérdeztem unott hanggal
Mint aki megse hallotta hogy szóltam új témába kezdett bele
-Arra gondoltam-kezdett bele..már most szarul hangzik
Nem normális amit csinálsz hogy bezárkozol, nem eszel,csendben fekszel egész nap,tudom hogy nehéz ez most de csak próbáld ki-könyörgően nézett
-Mégis mit?-kérdeztem kicsit ingerülten
-Hhhát-kezdett bele újra
-Bökd már ki -kérleltem
...pszhiologus ma 17:00 vár téged-mondta ki félve
-Mégis mi?Te komolyan az én kérésem nélkül időpontot kértél? Ne felejtsd el nem vagy az anyám-fakadtam ki
-Dde één csak jót akartam-dadogott
Szegény tényleg csak jót akart,úgy érzem nagyon megbántottam
-Öhm figyelj-kezdtem bele...jó legyen elmegyek egyszer de nem ígérek semmit ..
Köszönöm-mondta

Ilyenkor még nem tudtam hogy életem ettől a naptól fog megváltozni..