Unconditional love

Második

Már a váróteremben ülök,arra gondoltam felhìvom anyut
-Szia kicsim!-szólt bele azonnal az ő hangja mindig is megnyugtatott...bele gondolva nagyon hiányzik
-Szia anya!-hangom kicsit megremegett amit azonnal észre is vett
-Baj van?-kérdezte ilyetten
-Nincs-mondtam amilyen gyorsan csak lehet,nem szeretném leterhelni őt...
-Mostanában olyan szomorúnak tűnsz...-mondta mintha sejtene valamit
-Nem nem nincs semmi,csak hiányzol-mondtam semmit mondóan
Meg egy hangot se ejtett ki a száján de már idő volt szóval ideje lenne elköszönöm tőle
-öhm figyelj anyu,később vissza hívlak,de most mennem kell,vigyázz magadra
-Te is,szeretlek
Nem válaszoltam csak letettem és bementem a pszhiologushoz...kb 30-40-es éveiben járó nő volt,közép magas,rövid vörös haja van
-Szervusz-mondta nyugodt hanggal amolyan "gyere nem eszlek meg nézzéssel"
-A nevem Magen
-Jó napot!-mondtam ...kissé furán
-Nyugodtan tegezz,tekints rám úgy mint a barátodra-küldött felém egy bátorító mosolyt
Bele gondolva...azt hiszi hogy én totál antiszociális magányos gyerek vagyok akinek nincsenek barátai...na jó ez így is van ...de nem hittem hogy így az első találkozzásnál leesik neki..
-Mesélj magadról-kért engem
-Hát,Jeon Jungkook a nevem,18 éves vagyok,a szüleim elválltak...ennyit szeretnék elmondani...a többit szívesebben tartom meg magamnak..-mondtam neki közömbösen
-Miért válltak el a szüleid?-kérdezte kedvesen.