HEDVIG

1.RÉSZ

Május 24.

Este nyolc óra fele járt az idő , amikor haza értem a külön órámról. Éppen csak be estem az ajtón , amikor a mellkasom lévő sebhely égni kezdet. Fájdalom hatására fel ordítottam , az egyensúlyomat nehezen tudtam megtartani. Nevelőanyám és Loucius rohant oda hozzám , és segítettek be a nappaliba , majd fektettek le a kanapéra.

-Anya , a sebhely....

-Ssss...Ne használd el az erőd ! Öltözz , menj és tér vissza az uradhoz !-adta ki a parancsot Louciusnak .

-Polly , ígérem megvédem a lányod ! - és már el is tűnt .

-Visszatért...Anya! Életben van!-ordibáltam fájdalmamban.

-Hedvig maradj ébren ! Figye...-a mondat végét már nem hallottam , mert egy teljesen idegen helyen találtam magam.

Félve pillantottam végig a temetőn, s féltem attól ami fogadni fog.

Ott állt ő , a rémálmaim főszereplője , Voldemort nagyúr..

Egy csapat halálfalónak tartott prédikációt , miközben egy fiút két kőszobor tartott fogságban.

Annyira ismerős volt nekem...A haja , a szemei....

Ő csak is Harry lehet! Ő az ! Ő a bátyám !

Oda szaladtam hozzá , s reménykedtem abban , hogy lát engem.

-Harry !-szóltam neki , mire felém kapta a fejét.-Csinálj úgy mintha , itt se lennék ! Segítek neked , rendben? -mire ő nem feltűnően bólintott.

Ebben a pillanatban a két szobor elengedte Harryt , s Voldemort felé dobta a pálcáját.

-Lássuk mit tudsz ifjú Potter !-nevette el magát Voldemort.

Harry Capitulatust küldött felé , de egy sima legyintéssel ki védte a varázsigét.

-Búj a szobrok mögé !-kiáltok neki.

A lehető leggyorsabban fut be a szobrok mögé , miközben próbál védekezni a felé száguldó varázslatoktól.

-Együtt mérjünk felé egy varázslatot , és tűnjünk el innen!-mondom neki , amint be ér a szborok mögé .

-Nem lehet !-tiltakozik ellenem . -Cedric testét vissza kell vinnem ! Nélküle nem megyek sehová!

-Rendben , megfogjuk oldani . De most , támadj és én segítek neked.-adtam ki neki az utasítást , mire ő csak bólintott .

Ki ugrik a szobrok mögül és azonnal varázsaltot küld a Nagyúr felé .

Erejük össze kapcsolódik , oda sétálok Harry mellé , és megfogom a pálcát tartó kezét , az összes varázserőmet össze kapcsolom a bátyámmal , hogy eltudjunk menekülni.

Csak egy pillanatig tudtuk legyűrni a Nagyúr erejét , de ennyi bőven elég volt nekünk.

Oda futottunk a fiú testéhez , és hopponálva el tűntünk.

Egy néző térre érkeztünk . Úgy nézet ki minden , mint otthon egy foci meccs.

Harry zokogva borült a fiú testére . Dumbledore rohant felénk .

-Mordon , vigye innen a fiút! Azonnal !-ordított Dumbledore  .

Az említett fogta a fiút és maga után rángta . Követtem őket , a professzor lakosztályába .

Amint megérkeztünk a százfűlé főzett jellegzetes illata csapta meg az orrom.

-Harry , ő nem Mordon ! - mondom neki mire felém kapja a fejét.

-Hol van Mordon professzor?-teszi fel neki a kérdést a bátyám.

-Még is miről beszélsz fiú? Én vagyok az.-néz értetlenül .

Körbe pillantok a szobában , egy dobozt fedezek fel , ami kitűnik a többi fura holmi közül.

-A dobozban van!-mondom neki.

Harry elő kapja a pálcáját és a professzor felé tartja.

-Potter tedd el..-ebben a pillanatban érkezik meg az igazgató és még három tanár.

-Igazgató úr , ez a férfi itt , nem Mordon professzor!-néz fel az idős férfire .

-Próbáld meg a Finite incantatemet ,az talán jó lesz.-adok neki tanácsot.

-Finite incantatem! -mondja ki az igét .

Pár pillant múlva egy teljesen más férfi jelenik meg .

-Az ifjabbik Kupor ?!-lepődik meg egy idősebb nő.

-Piton , kérlek kisérd a szobájába Harryt!-mondja a professzor.

Piton? Apa? Vissza tértél már most?

Megragadj a bátáym felkarját és kivezeti a szobából.

-Professzor , maga is látja azt a lányt?-teszi fel a kérdést miközben engem néz.

-Miféle lányt?-néz értetlenül.

-Mugli egyenruhában van , a haja és a szeme ugyan olyan mint az enyém.-apa is abba az irányba néz mint Harry , tudom , hogy nem lát , de rá jött , hogy itt vagyok.

-Harry , ezt majd később megbeszéljük ! Most gyere , pihenj le.-felei gyengéden a fiúnak.

Harry úgy nézett rá , mintha  kölyök kutyákat rugdosott volna az imént.

-Harrynek szólított..! Uram , minden rendben?

-Igen , de most gyere ! Dolgom van még.-húzza maga után .

Követem őket , de minden egyes lepésnél halványodik és torzul a kép , mire egy teljesen üres térben köttök ki.

-Hedvig Jasmine Potter! Örülök , hogy végre találkoztunk! - neveti el magát ördögien Tudjukki .

-Voldemort...-mondom ki a tiltott nevet.

-A nevén mersz szólítani egy istent? Ez botorság egy hallandótól! De lásd a kedveségem , nem kínozlak meg téged.

-Mit akarsz tőlem?-lépek hátrébb.

-Én? Ugyan semmit !-neveti el magátt ismét. - De hidd el , eljön majd azaz idő amikor te kérsz tőlem valamit!-alakja elhalványodik ,  majd el is tűnik.

Szemimet kinyitva , a nappalinkba találom magam.

-Kicsikém !-ölel át apa.

-Vissza tért. Majdnem megölte Harryt!-zokogok apa karjaiban.

-Ne aggódj most érte ,teljesen rendben van. De te , hogy kerültél oda?-tol el magától .

-Nem tudom .

-Nem lesz semmi baj . Kislányom , akarsz találkozni vele élőben?-ül le mellém anya.

-Igen , szeretnék!-bólogatok hevesen .

-Meg beszéljük az igazgatóval . Most pedig menj fel és pihenj le.-mondta apa.

Felkeltem a kanapéról és fáradtan felmentem a szobámba. Átöltöztem pizsamámba , majd lefeküdtem az ágyamba és azonnal elnyomott a fáradtság.

Rendben , tudom nagyon sok ideje nem volt új rész. Meg is írtam a 7.részt , de semennyire sem vagyok elégedet a történet alakulásával , így át írom az egészet. 2016. novemberében kezdtük el írni a történtett , akkor még csak 14 évesek voltunk. Most meg már 16 évesen teljesen másabak vagyunk. Szóval az egész történetet át írom. Akár hányszor leültem , hogy most írok ( amilyen ritkán vannak részek nem látszik , de egy héten többször ) , de soha nem éreztem azt a 2.-dik résztől , hogy ez jó. Szóval most újra megpróbálom . Köszönjük a sok kedves szót, amit tőletek kapunk! <3 ~BB