What the blinds dream about? *SOPE*

52 nappal "az" előtt.

Hoseok pov.~

2018. Január 8.

Kedves Naplóm!
Bele telt pár napba, mire kiderítettem, hogy mi történt azon a napon.
Január harmadika úgy él az emlékeimben, mint a nap, ami mindent megváltoztatott. A dolgok nem úgy alakultak, ahogyan elterveztem. Amikor aznap haza értem és a konyhában bekaptam pár szem gyógyszert, még fogalmam sem volt róla, hogy mi fog várni, amikor a szobámba érve kilesek az ablakon, hátha megpillantom a menta hajú fiút. Azonban az üdítő zöld szín helyett, csak sötét feketeséget találtam, megspékelve pár helyszínelő, halottkém és rendőr társaságával....
Akkor, abban a pillanatban arra gondoltam, hogy csak túl sokat vettem be a kis pirulákból és képzelődöm, így nyugodtan dőltem az ágyamba, így várva a zongora szót, de az nem hangzott fel, ahogyan másnap sem és soha többet.

A ház felgyulladt, az anya és a kislány meghaltak, a középkorú fiú pedig súlyos sérüléseket szenvedett, mikor a tűz elől kifutott a szobájából, majd legurult a lépcsőn. Egyetlen szerencséje az volt, hogy a tűzoltók kiértek mielőtt a tűz leterjedhetett volna az emeletről, ahol az édesanya a 4 éves kislánnyal játszott.
Az egész tragédia fél tizenegy körül történt, ha jól informáltak akkor az emeleten felgyulladt valami, bár senki nem tudja, hogy mitől is pontosan.

Sok cikket bogarásztam át, rengeteg hírt néztem róla a tvben és annál is több szomszéddal beszéltem, mire összeraktam a képet, mert ahhoz képest, hogy egy gazdag és elismert családról beszélünk, szinte alig lehet tudni bármit az életükről és a média sem szívesen beszél róluk.

Az egyik szomszédtól azt hallottam, hogy a családfő rég meghalt, még a lány születése előtt pár hónappal, de míg élt, olyan jól keresett, (Idézem: Az Isten se tudja mivel foglalkozott.) hogy még az unokái is boldogan elélnének a pénzből, amit a családjára hagyott.
Egy másik szomszéd szerint az apa, míg élt, feketén kereskedett mindennel, amit el lehet adni. Megint mások szerint valami bérgyilkos banda tagja volt, de volt aki csak annyit mondott, hogy biztos jogász, vagy orvos volt.

A menta hajú fiúról hiába kérdeztem, nem tudtak róla semmit. Még a nevét sem!
Állítólag a házon kívül szinte soha sem látták, viszont van, hogy órákat zongorázott a házban még este is vagy épp hajnalban és bár erről már én is tudtam, de úgy tűnik régóta tart már ez ha minden szomszéd, még a legöregebbek is csak ennyit tudnak róla mondani.

És bár viszonylag sok mindent sikerült megtudnom, de minden egyes válasz után újabb kérdés fogalmazódott meg bennem. Hol lehet kórházban a fiú? Tényleg életveszélyben van? Hogy eshetett ekkorát? Mért nem szólt az édesanyjának, mielőtt kifutott?

Ezer meg ezer kérdés, amikre nem tudom a választ. És akár mennyire próbálok többet megtudni... senki nem tudja ebben a rohadt panelban. Legalábbis, akikkel sikerült beszélnem.
Azonban pont alattam lakik egy idős nő...talán a legöregebb itt. De soha senkinek nem nyit ajtót. Az itt lakók nagy része azt hiszi, hogy már rég meghalt, de én tudom, hogy nem. Reggelenként mindig kint ül az erkélyen, fehér liliomok társaságában és ölében egy tarka cicával kémleli a várost, majd tíz óra és dél között bemegy a lakásba és többet aznap nem látom.
A szomszéd ház ablakára tökéletes rálátása van és mivel minden délelőtt kint van talán többet tud mint bárki, de az istenért sem nyit ajtót senkinek, a kurva életbe is!!
Így pedig nehéz megtudni bármit...

Jin pov.~

Drága anya!

Tudom, hogy nem fogod elolvasni a levelemet, ahogyan az eddigieket sem olvastad soha, de mindettől függetlenül rendületlenül fogok írni továbbra is, hátha egyszer kapok választ. Ma is voltam a nagyinál...

Mikor beléptem a kis konyhába, a nagyi épp a tűzhely mellett szorgoskodott, amit nem igazán szabadna neki, így fejemet rázva le tettem a virágokat amiket neki hoztam.

Naponta vagy két naponta járok fel mostanában főképp azért, hogy kicseréljem a virágokat az erkényen álló vázában nameg, hogy főzzek és takarítsak nagyira.
Kivettem kezéből a fakanalat és leültettem őt az egyik székre, majd a tűzhely elé álltam. Most szakács vagyok a Nefelejts Night Clubban. Egész jó hely. Bár tudom, hogy nem tetszene neked, de azért majd nézz be ha erre jársz.
Tudod... eddig is tudtam, hogy nagyinak nem szabad hagyni, hogy főzzön, de ma mikor a serpenyőbe pillantva megláttam, hogy a tojást héjával együtt kezdte el sütni... nos kissé meglepődtem.
-Nagyi. Nem kell főznöd tudod, hogy mindig jövök és segítek. Kérlek ne állj neki egyedül jó?
Látszólag rám sem bagózott inkább Bolyhost vette az ölébe, hogy simogathassa de tudom, hogy figyelt. Csak akkor veszi az ölébe a macskát, ha meg szeretne nyugodni és biztos voltam benne, hogy rosszul esett neki, hogy rászóltam. Pár perc múlva, mikor elé tettem az ételt, csak egy apró bólintást kaptam és a szeretettel teli tekintetét. Leültem mellé és csendben néztem , ahogyan lassan, remegő kezekkel kezd el enni. Mire azonban a kanállal a szájához emelte az apró tojásdarabokat, a fele lehullott róla. Tudod, azon gondolkodtam, hogy te talán kinevetted volna őt. És az kétség kívül jobban fájt volna neki, mint mikor én megszidtam. Ezért örültem is, hogy nem vagy ott...
Lassan kivettem a kezéből a kanalat és odafigyelve minden apró mozzanatára kezdtem óvatosan megetetni őt. Kiskorom óta imádom a nagyit és egy világ omlana össze bennem, ha szenvedni látnám, vagy ha elhagyna bár tudom, hogy ennek hamarosan itt lesz az ideje. De most még nem vagyok rá felkészülve. Most csak szeretném még egy kicsit gondját viselni, etetni, segíteni neki mindenben amiben csak tudok. Szeretném még érezni, ahogyan apró kezével végigsimítja a hajam vagy a vállam.
Szeretném neki megadni azt a szeretetet, amit én is megkaptam tőle kiskoromban. Azt a szeretetet, amit neked kellett volna megadnod nekem, de nem tetted.

Mikor végeztünk az evéssel, a karomra simított, majd remegő kezét a szájához emelte és úgy csinált mint aki beleszív a cigarettába, majd a pólómra mutatott és szimatolt egyet. Azt kérdezte, hogy miért van cigi szagom.
-Új munkahelyem van nagyi. Egy bárban dolgozom, ahol sokan cigiznek.
Aprót bólintott, majd felállt és a pólóm ujjába markolva kezdett kihúzni az erkélyre. Magamhoz vettem a virágokat, majd kiérve az erkélyre, vázába is tettem őket.
Fehér liliomok.
Tudod, hogy mennyire imádja.
A vázáról felnézve azonban szinte sokkolt a látvány. A szomszéd ház teteje és felső szintje leégett, az udvar körbe volt kerítve azzal a sárga szalaggal.
Nagyi ökölbe szorította a kezét és a tenyerébe csapta. Le fogják rombolni a ház maradékát is.
-Újat építenek?
Apró fejrázás.
-Mi történt?
A hajára, majd a virágok szárára mutatott, aztán ujjaival nyomkodni kezdte a levegőt. A szomszéd zongorista fiú, zöld hajjal. Ha jól emlékszem... a neve Yoongi.
Nagyi újra szájához emelte a kezét.
Cigaretta.

BA DUMM TSSSS. Számítottatok erre!? Nem?!? Mert én sem!!  Kíváncsiak vagytok, mi lesz a kövi részben? Én is!! 😂😂 Talán ez az eddigi leghosszabb rész, amit VALAHA írtam, szóval szeressetek.😂❤
Byyyyyyy🙋