Angyal a pokolban /BEFEJEZETT/

5.

Reggel hatalmas fejfájással keltem fel az ágyamban. Félig-meddig kinyitottam a szemem és körülnéztem. A szoba olyan volt,mint a régi szobám. Fura...

-Jó reggelt, kincsem-mondta egy nagyon ismerős hang.

-Szia. Shawn te vagy az?-kérdeztem.

A hang erre felnevetett,majd elkomorodott.

-Ki az a Shawn?-na jó,most már kinyitottam a szemem és megláttam, hogy anyám áll előttem.

-Anya te meghaltál?

Erre a komorsága dühhé fajult.

-LIZA COOK, ELŐSZÖR IS, HOGY A JÓ BÜDÖS ÉLETBE HALTAM VOLNA MEG!? MÁSODSZOR IS, VÁLASZOLJ A KÉRDÉSEMRE, MERT MÉG A LÁNYOM VAGY!-ordított rám,majd kiviharzott és bevágta maga mögött az ajtót.

Na jó ezt én nem bírom ideggel. Ki kell mennem a szabadba egy kis friss levegőért. Hogy-hogy én élek? Kicsit elmosolyodtam. Azért ez mégis csak jó, nem? Belemélyedtem a telefonomba. Rengeteg üzenetet kaptam, a felét az tette ki, hogy miért nem voltam suliban. Örültem, hogy ennyire aggódnak, de ez tényleg nem szükséges.

Elsétáltam a város széléig, mikor a villa előtt megpillantottam Johnt. Nem volt egyedül. Ott volt minden barátom, meg pár ellenség is. Semmi sem lehet tökéletes...

-Úristen, veled meg mi történt?-rohant oda hozzám és ugrott a nyakamba Cate.

-Kicsit megfáztam-na ekkor hazudtam.

-De az üzeneteinkre se válaszoltál-mondta Kitty.

-Hát...-kezdtem bele.

-Sebaj, a lényeg, hogy most itt van, él és virul-mondta John.-Akkor ezt ünnepeljük meg még egy körrel!-a szememet forgattam, tipikus John és a pia.

-Az istenért is John-próbálta megütni Hanna, de a fiú hamar elkapta a kezét.

-Na ne ezen legyetek fennakadva-kezdtem nyugtatni őket.-Felőlem bemehetünk.

-Egy értelmes ember...

Beérve sok ismerős arcot láttam. Régen úgy gondoltam nem kedvelem őket, de most hatalmas öröm volt újra látni mindenkit. Volt egy új srác, és olyan ismerősnek tűnt. John persze verte a mellkasát és menőbbnek akart tűnni nála, de nekem ő még így első ránézésre jobban tetszett, mint John abban a rengeteg évben.

-Szia-szólt oda nekem. Wow, de meglepődtem.

-Szia

-Mit csinálsz itt ilyen fiatalon?-ekkor nagyon pipa lettem rá. Tényleg max. egy év van köztünk.

-Na és te?-vágtam vissza.

Erre elgondolkodott kicsit. A keze sebes volt, mintha meg lett volna bilincselve a közel múltban.

-Ja látom, most jöttél a dutyiból. Kiváló első célpont ez a hely-mutattam körbe.

Erre bepöccent.

-Tartsd a szádat csukva, Liza...-a végén mikor a nevemet mondta a hangja elcsuklott és ő maga nagyon összezavarodott.

Egész estéig a villában voltunk. A végén már-már kezdtem beszélgetni, megjedvelni az új srácot. Úgy kilenc körül valaki hívott. Anya volt az, francba. Gyors befelyeztem a beszélgetést az új sràccal és csodák-csodája reggeli beszélgetésünk után valahogy mégis megadta a teló számát. Milyen kedves már!

Haza futottam, félórás távot tizenöt perc alatt. Szép volt, Liza! Anya jól le cseszett, mert azt se tudta hol vagyok a nap teljes egészében. Ezért inkább nem maradtam lent velük filmet nézni hanem fölmentem a szobámba.
Két üzenet.
Cate üzenete:Szia csajszi! Mi van köztetek?
Hanna üzenete:Szia! Liza, ti komolyan összejöttetek?

Egyikre se válaszoltam valamiért túl fáradt voltam mindehhez. Hamar elaludtam, mert holnap töri felelés, mint megtudtam...

Sziasztok!!
Tudom rövid a rész és bocsi, de ezt nem akartam tovább nyújtani. Gondolom sokan nem értitek mi történt Lizával, de a következő fejezetben minden kiderül. Bocsi, de így volt ésszerű megírni. Szeretnétek, ha a következő rész Shawn szemszögéből kezdődik?
          Black22