6.

602 26 2
                                    

Reggel újabb fejfájás kíséretében keltem. Mikor körülnéztem sajnos a régi szobámba voltam, a pokolban. Fájt az igazság, hogy az egészet csak álmodtam. Ekkor Shawn jött át a falon. Az istenért is, miért van itt ajtó!?

-Rám ne öntsd!-kiáltottam mikor megláttam a vizes vödröt a kezében.

-Ó, hogy már ébren vagy? Nagyszerű!

Élettelen szemei engem pásztáztak.

-Hoztam neked egy ajándékot-mondta, majd átnyújtott egy apró dobozt.

-Kössz.

A dobozban egy gyönyörű nyaklánc volt. Tudjátok az a nyakhoz simulós. Fekete alapon kék gyöngyökkel díszítették.

-Ez gyönyörű-ámuldoztam.

Ekkor észrevettem, hogy a kapucnis pulcsijának újja alatt egy ugyanilyen karkötő díszelgett.

-Közös?-kérdeztem. A tarkóját kezdte vakargatni.

-Hát...

-Szóval nem-mondtam ki helyette.-Kinek van még ilyen?

-Igazából mindenkinek-kezdte.-Csak hát mindenkinek más. Van nyaklánc, bokalánc, karkötő... Valójában minden-ekkor beugrott, hogy már máson is láttam ilyet. Elhúztam a számat.

-Azért kössz-erőltettem magamra egy műmosolyt.

Shawn is mosolyogni próbált.

-Siess, egy óra és reggeli-tért a tárgyra.

Felöltöztem hát az egyenpolómba és összerendeztem a hajam helyett lévő szénakazalt. Becsületesség kedvéért felvettem a nyakláncot. Úgy gondoltam nem fog illeni a polómhoz, de mégis. A gyöngyök vérvörössé változtak, mint a jel a pulcsin. Kimentem a szobámból, viszont mégse az ebédlő felé vettem az irányt. Egy számomra még ismeretlen szárny felé tartottam. Kössz láthatatlan erő...
Minél beljebb haladtam annál sötétebb és félelmetesebb lett körülöttem a világ. Valaki hátulról elkapta a kezem. Ijedtemben ugrottam egyett, majd óvatosan hátrafordultam.

-Megilyesztesz...-motyogtam a mögöttem lévő sötét alaknak. Elkezdett visszafelé húzni, ekkor már kivilágosodni az arca.

-Inkább te engem-mondta Shawn.-Mit keresel itt?

-Nem tudom, igazából... Szóval... Valamiért erre fele kezdtem menni-dadogtam.

-Egy dolgot jól jegyezz meg, ez itt a tiltott szárny. A lázadó lelkek laknak itt. Eddig aki bement sose jött vissza. Szerencséd volt.

-Kössz...

Az egész reggelit csendben ültünk végig. Én a tiltott szárnyon gondolkodtam és ha jól vettem észre, Shawnnak se volt kedve hozzám szólni.

Reggeli után a "közös" munkánkra indultam. Befogtak, szó szerint úgy, mint egy lovat. Aztán következett a 2órás folyamatos körbe sétálás. Néha fájdalmas, dühös, sértődött és kegyetlen gondolatokat hallottam a fejemben. Nem az itteni szörnyek,
-ami sajnos én is vagyok- hanem az elő emberek gondolatait.

Az ebéd egyhangúan telt. Nem szóltam Shawnhoz, pedig beszélnem kellett volna valakivel. Nem ettem sokat, kivoltam teljesen. Inkább csak a késemmel játszottam és azon gondolkodtam vajon kit öljek meg. Nem Liza, te nem ilyen vagy. Sosem bántanál senkit-parancsoltam magamra. Az idő lassan vánszorgott, egyszer végül mégis letelt a fél óra.

Elindultam. Nem arra ahol dolgoznom kellett volna, hanem a főnök irodája felé.

-Felmondok-mondtam, majd rácsaptam az asztalra.

-Már is?-kérdezte nyugodt hangon a főnök, de a szemében ott csillogott a düh. Végre valami érzelem a szemekben. Persze ez után a gondolatom után már ki is párolgott a szeméből minden jel arra, hogy esetleg még lelke is lehet.

-Mért ne?-szegeztem oda.

-Innen se előre se hátra...

Ekkor elsötétült minden előttem, majd mikor újra fényt érzékeltem már a kisterem ajtajában álltam. Beléptem és egy hatalmas tábla fogadott ami előtt egy vörös figura állt. Mikor észrevett egyből kitessékelt és azt mondta zárkózzak a szobámba, majd ötkor menjek a megbeszélésre. Örültem a szabad időmnek, de aggasztott, miért maradt el a melóm.

°°°

Késő délután mindenkit hívtak a megbeszélés miatt. Gyerünk már, lusta bagázs- hallatszottak a kiáltások. Gyors magamra kaptam egy pulóvert és már szaladtam is.

-Állj!-álítottak meg a nagyterem kapuja előtt.-Neved?

-Liza Cook.

-Bemehetsz!

Bent már mindenki a megbeszélést várta. Középről eltűnt az a hülye gép, így a plafont és az ördögöket leszámítva teljesen normálisnak tűnt a hely. A tekintetemmel Shawnt kerestem, hamar meg is lett a legelső sorban. Remek!

-Végre megérkeztek-morogta a főnök.-Először is szeretnék bemutatkozni az újoncoknak. Én vagyok Lucifer!-itt magára erőltetett egy műmosolyt.-Nagyon fontos dologról fogunk beszélni.

-Mindig ezt mondja-suttogta nekem Shawn.

-Az angyalok-folytatta Lucifer-mint tudjátok a legnagyobb ellenségeink. Nem hajlandók beismerni, hogy ők vesztettek. Meg kell mutatnunk, hogy erősebbek vagyunk. Ki tart velem?

-Én, én-hallatszottak az egyetértések mögülem.

-Remek-csapta össze a tenyerét a főnök.-Innentől elmaradnak a munkák és mindenki kemény kiképzésben részesül. Reggeltől-estig. Az étkezések ideje a felére csökken. Ez háború és nem holmi játék. Aki nem veszi komolyan az még nagyon megbánja. Csak egy dolgot jegyezzetek meg, hogy háborúban és utálatban mindent lehet.

Ezzel a főnök beszéde véget ért. Egy újabb ismeretlen lépett a színpadra. Nagydarab férfi volt. Karjai és lábai duzzadtak a sok izomtól. A hátán bőr tokban két kard feszült. Ő nem szöszmötölt holmi bemutatkozással ő egyből belecsapott a lecsóba. Shawn segített ki, ő mondta meg a nevét, meg azt, hogy ő a kardmester. Mint kiderült ez a férfi fog minket kiképezni. Nem merek belegondolni mit fogunk ott tenni.

Ezután már nem történt semmi különösebb. Egyszerűen megvacsoráztunk, én még megpróbáltam megkérdezni Shawnt a tegnapi bilincses ügyről, de ő a múltkorihoz híven gyorsan elterelte a témát.

Este lefürödtem, fogat mostam és úgy dőltem az ágyba, mint egy krumplis zsák. Pedig én ma még fel akartam fedezni a tiltott szárnyat. Viszont semmi erőm nem volt hozzá, főleg így, hogy tudom, holnap megterhelő egy napunk lesz.



Sziasztok!!
Eskü próbáltam előbb hozni a részt, de semmi inspirációm és kedvem nem volt. Úgyhogy nagyon sajnálom. Sorry!! A lényeg, hogy most már itt van frissen és ropogósan. Remélem meg vagytok elégedve vele.
       Black22

Angyal a pokolban /BEFEJEZETT/Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang