Démoni báj

[1 : Tamiko és Kazumi]

1. Rész : Tamiko és Kazumi

"Szeretet nélkül az élet elviselhetetlen - de szeretet nélkül elviselhetetlenek vagyunk magunk is."

Szent-Gály Kata

A csengő éles, fül bántó zaja zavarta meg a Matek órát amire bármennyire is próbáltam figyelni a hangos osztálytársaim nem épp a legizgalmasabb időtöltésként tekint a számolásra és az egyenletek megoldására. Nem mintha más időtöltést jobban kedvelnének a pletykálást és a gépezést leszámítva.

A teremből, eszüket vesztve rohantak ki azok a diákok akiknek az agyát ma is le szívta az iskola. Egyáltalán nem hazudok hogyha azt mondom zombikkal van teletömve ez a hely. Utoljára én távoztam az iskolából mivel segítettem ki takarítani a nap végére felgyülemlett szemetet.

Az otthonom nincs messze a sulitól ezért nem probléma ha szánok egy kis időt arra a helyre ahol napjaim felét töltöm. Végülis nem hiába mondják hogy az iskola a második otthonunk. Most a kelleténél is többet időztem a takarítással ezért gyorsan kapkodtam magam előtt lábaimat. Nehogy félreértés essen nem szoktam minden nap órákon át tanulni, elég az ha figyelek a tanárra. A sietségem oka nem más mint a menhelyen lévő állatok, ugyanis a fogadott szüleim egy rakás magára hagyott jószágot nevelt a szomszéd házban.

Már az utca végén jártam amikor egy ide nem illő hangra lettem figyelmes ami a bokor mellől szólt. A zöld ágakat arrébb tolva pillantottam be hogy mit is rejtenek a levelek. Hirtelen egy megkönnyebbült szempárral találtam szembe magam. Sárga szemei ide oda cikáztak míg fekete bundája megcsillant ahogy napfény érte. Egy piszkos dobozban húzta meg magát a hideg ellen de így se tűnt a legkényelmesebb fekhelynek ez a karton. Óvatosan ki emeltem a remegő kis testet aki dorombolással díjazta tettemet. A doboz végében egy aprócska fecnit helyeztek el. A kezembe kaptam a papírt amin csak egy mondat állt.

~ Ezentúl a te felelősséged ez a Kazumi névre hallgató szörnyeteg. ~

- Szörny te?  De hisz olyan aranyos vagy! - Vakargattam meg a cica füle tövét amit látszólag nagyon élvezhet.
- A biológiai szüleim eldobtak maguktól mert már nem kellettem nekik, de két kedves ember befogadott. Téged is kirakott a gazdád így most én leszek az aki megment téged, Kazu!