KILLER KILLER

- első -

- Mi a...- kiáltott fel döbbenten Namjoon. - Hoseok, csak nem felejtetted el megint befizetni a villanyszámlát?

- He?- válaszolt egy hang a sötétből, amiből Yoongi arra következtetett, hogy Hoseok méltatlankodik. - Most tényleg befizettem a csekkeket. Esküszöm!

- Talán csak áramszünet- szólalt meg Seokjin is, akinek a hangja aggodalmat sugárzott. A többiek egyetértően hümmögtek, miközben Yoongi felsóhajtott. Akárcsak a bulikat, az áramszüneteket is gyűlölte, főleg azokat, amik hosszú ideig tartottak. A fiú csak remélni merte, hogy ez nem tart majd sokáig, máskülönben nehéz lesz megbirkózniuk a kialakult helyzettel.

Hirtelen valami hozzáért a sötétben.

Ennek hatására Yoongi eleresztett egy kiáltást, ijedtében pedig majdnem leesett a székéről.

- Nyugi hyung, csak én vagyok- Jimin alig bírta elojtani a nevetését, mikor egymásra néztek.

Yoongi egy hosszú pillanatig mozdulni sem bírt, annyira meglepődött. Utána ugyan felhorkant, az arca azonban égni kezdett a szégyentől. Ahogy a szemei lassan kezdtek hozzászokni a sötétséghez, idővel valamennyire ki tudta venni Jimin arcának körvonalait. Amikor észrevette, milyen széles vigyor terül el a barátja arcán, Yoongi rámeredt Jiminre és megcsapta annak lábát.

- Ne ijesztgess már- mondta feddő hangon Yoongi, Jimin viszont csak nevetett.

- Gyertyákat kellene gyújtanunk- jegyezte meg Namjoon. - Taehyung, hozz ide párat!

- Micsoda?!- rökönyödött meg Taehyung. - Miért én? Miért nem Jungkook? Ő a legfiatalabb, neki kellene gyertyát szereznie!

- Eddig mindent Jungkook csinált, hagyd őt békén- rötyögött az orra alatt Seokjin. - És mivel te vagy a második legfiatalabb, neked kell ezt megoldanod!

- Akkor megkérem Yoongi-hyungot, hogy csinálja meg!

- Nem.

- De hyung- hisztizett Taehyung. - Tartozol nekem!

- Igen, de...

- Srácok, tudtátok, hogy...

- Ne merd- emelte meg a hangját Yoongi pironkodva. Annak ellenére, hogy alig látott tovább az orránál, a fiú még így is tökéletesen látta Taehyung diadalittas vigyorát, amikor látta, milyen reakciót váltott ki az idősebbik barátjából. Ebből Yoongi már tudta, hogy a fiatalabb fiú markába került és olyan csapdába esett, melyből nem volt menekvés.

- Miről van szó?- kérdezte Jimin várakozásteljesen.

Yoongi erre olyan szigorúan pillantott Taehyungra, amennyire csak tőle telt, remélve, hogy az tartja a száját.

- Oké. Megteszem. Csak ne mondd el senkinek...

- Ne már, pedig tudni akartam- duzzogott Hoseok.

- Kösz, hyung!- mosolygott angyalian Taehyung.

- Ha csak megnyikkansz...- fenyegetőzött Yoongi, de végül nem fejezte be a mondatot. A fiú már meg sem lepődött, amiért ilyen helyzetbe keveredett. Ez már nem az első eset volt, hogy az események ilyen fordulatot vettek, Taehyung ugyanis mesterien értett a zsaroláshoz. Bármit fel tudott használni mások ellen, bármit.

- Hol vannak a gyertyák?- állt fel Yoongi.

- A konyhában- bökte ki egy kis gondolkodás után Hoseok. - Már nem tudom, de asszem vagy az első vagy a második fiókban.

- Rendben- fordult sarkon a fiú kifejezéstelen arccal. Azonban még mielőtt kilépett volna a szobából, még hallotta, ahogyan valaki halkan felkuncog mögötte. - Hallottam ám, Jimin.

- Bocsi, hyung!

Yoongi a kezeivel tapogatózva közlekedett, nehogy nekimenjen valaminek. Mivel már sokszor járt Hoseok lakásában, így viszonylag könnyebben tájékozódott, ennek ellenére óvatos volt, nehogy elessen. Ahogy egyre messzebb és messzebb ment, a barátai hangja is egyre halkabb és halkabb lett, mígnem teljesen beleveszett a sötétségbe. Ettől óhatatlanul is lúdbőrözni kezdett a karja, de nem törődött vele.

Megkönnyebbülten fellélegzett, amikor nagy sokára kitapintotta Hoseok kávéfőzőjét, amit a konyhapulton tartott. Ennek alapján tudta csak megállapítani, hogy jó helyen jár.

Vagy az első vagy a második fiókban.

Annak ellenére, hogy a sötétség egyre inkább kezdte félelemmel eltölteni, hamar nekikezdett a gyertyák keresésének. Miután kihúzta az első fiókot, azonnal kutakodni kezdett. Viszont még mielőtt bármi mást is tehetett volna, váratlanul valami hozzáért a lábához.

A fiúnak erősen megdobbant a szíve ijedtében.

Lassan felemelte a lábát, hátha kitapint valamit, de semmi sem volt a közelében. Akkor vette észre, hogy az ajkai időközben remegni kezdtek, ezért sietősen nyelt egyet és megrázta a fejét. Ezt követően erőteljesen az ajkába harapott, hogy lenyugtassa magát. Elvégre, biztosan csak képzelődött, nem kell ebből nagy ügyet csinálni.

Ilyen gondolatok kíséretében nyúlt be az első fiókba, de mivel nem volt benne egy gyertya sem, hamar be is csukta azt. A második fiókot már egy fokkal nyugtalanabbul nyitotta ki, közben pedig próbálta meggyőzni magát, hogy az előbb csak a rémület űzött vele rossz tréfát.

Egyszeriben valami fura hang ütötte meg a fülét.

Nem hallotta tisztán, de olyan volt, mintha húznának valamit a földön. Lassan, halkan és óvatosan. A nesz alig volt észrevehető, mintha az lett volna a cél, hogy senkinek se tűnjön fel. A fiú szoborrá merevedve állt, a síri csendet pedig semmi más nem törte meg, csak az a hang.

A zaj hirtelen abbamaradt.

Olyan volt, mintha annak forrása tudta volna, hogy valaki meghallotta. Yoongi eszeveszett sietséggel dugta vissza a kezét fiókba, hogy a lehető leghangosabban matasson benne, de már kicsit sem érdekelték a gyertyák. Hanem a hang. A szíve olyan hevesen vert, mintha ki akart volna törni a mellkasából, közben azonban nem hagyott fel a hallgatózással, hátha megint meghallja a különös neszt. A hang viszont már nem vonszoláshoz, hanem egy kötél kifeszítéséhez hasonlított, bár az csak egy rövid pillanatig tartott.

A lámpák minden átmenet nélkül felkapcsolódtak. A fiú ennek következtében ugyan fellélegzett, de tudta, hogy minél előbb ki kell jutnia innen, mielőtt...

Váratlanul hangos kiáltás rázta meg a lakást.

Yoongi szemei elkerekedtek. Felismerte a hangot. Hoseok ordított. A fiú azonnal becsapta a fiókot és olyan gyorsan rohant vissza a barátaihoz, ahogy csak a lába bírta.

- Mi a baj?- a kérdés a torkán akadt, amint visszaért a nappaliba.

Jungkook élettelen teste mondhatni rongybabaként lógott alá. A nyakán kötél feszült, az arcvonásai pedig olyan megrendítő félelmet türköztek, amit Yoongi még soha életében nem látott. A fiatalabb fiú szája köré egy fehér rongy volt kötve, de a szájából szivárgó vér lassan vörösre festette az anyagot.

Az ujjai között pedig egy lapot szorongatott.

Egy kék színű kártyát.