Első Fejezet
Mielőtt ide költöztem a nagyszüleimnél éltem ők neveltek egy ideje . Az igazi szüleim meghaltak így jobbnak láttam mindent otthagyni.Egyke gyerek voltam és habár imádtam a nagyiékat nem tudtam mit kezdhetnék magammal egy olyan helyen ahol se internet sem semmi . Még a suliba is 2 órás volt az út. Így jobbnak láttuk mamával ,hogy elköltözzek édesanyám nővéréhez Susan nénihez és családjához. Minden álmom volt egyszer Amerikában élni .És most a legrosszabb okok miatt de teljesült…
-Hilly drága – hallottam Susan néni lágy ,ismerős hangját.Mosolyogva és egyszerre picit félve mentem oda hozzá ,hogy megöleljem . Szorosan ölelt magához és közben suttogott.
-Gyere ide , hogy megnőttél... Gyere be Hilly Ted bácsikád és Keegan majd segítenek a csomagjaiddal.
-Rendben –mindannyian bementünk a házba , ismerős volt régről . Hatalmas fehér ház két emelettel , erkéllyel , óriási kertel , hintával és mindennel ami egy filmbe illő otthonhoz kellett.
-Remélem emlékszel még merre van a vendégszoba...
-Persze Susan néni –Azonnal a régen nem látott vendégszobába mentem . Amikor néha tényleg néha kiutaztunk ide mindig itt aludtam anyuék között . Régen volt …Lehuppantam az ágyra ami még mindig olyan puha volt mint annak idején. És elkezdtem pakolni. A kis barna éjjeli szekrényemre tettem a képet a szüleimről az iPhone-t és egy eper illatú gyertyát. Majd a ruhák jöttek,a cipők,az ékszerek és a smink készletem .Kipakoltam az ágyra a pizsamám és bekapcsoltam a kedvenc zeném. Kopogás zavart meg a hatalmas pakolgatásban-
-Igen? –egy picit hangosan mondtam , próbáltam túl kiabálni a zenét.
-Bejöhetek? -Egy ismert de régen hallott hangra lettem figyelmes . Keegan gyermek hangja amit én csak nyávogásnak neveztem most igazán erőteljes és férfias lett . Gondolom a pubertás . A fejlődése előtt amikor itt voltam ő volt a legjobb barátom . Rengeteget szaladgáltunk , fára másztunk és olyan játékokat játszottunk amiket egy 7 és egy 6 éves csinálhat.
-Persze Keegan. Gyere .
-WoW Hil .Gyorsan lehalkítottam a zenét és miután visszafordultam láttam Keegan szemét ahogy , gyorsan végig szaladnak rajtam.–Gyönyörű vagy.. Kész nő , Ha nem lennénk, rokonok talán bepróbálkoznék nálad.
-Köszönöm –mind a ketten nevettünk . Még a nevetése is megváltozott nem az a ribancos kuncogás hanem mély nevetés.
- Te se panaszkodhatsz Kee –Viszonoztam a dícséretet.Telefon csörgés zavarta meg beszélgetésnek nem mondható társalgásunkat. -Csá Bro
Valószínűleg ki volt hangosítva Keegan telefonja mert minden egyes szót hallottam amit beszéltek az idegennel . Folytattam a pakolást és próbáltamillő módon nem odafigyelni .
-Hi Kee. Figyelj mondtam a tegnapi bulit .Hamarabb kezdődik úgyhogy 5 perc és nálad vagyok . Állj készen mert nem akarok rád várni mint a múltkor. –akaratom ellenére is kuncogtam a gondolaton ,hogy Keegan lehet tovább készülődik mint én.
- Na! Jólvan . De! A vendégszobába gyere majd .Az unokatesóm most érkezett és hát hmmm
Felhúztam a szemöldököm erre a ’hmm’ dologra . Vajon mit takarhatott ez ?! Hmm mint Hmmm Hmmm vagy hmm mint Oké hmm.
-Szóval úgy néz ki ,hogy még te is ráhajtanál mi? –A csengő hangos zenebonálása után , ajtócsapódást és lépteket hallottam a vendégszoba felé . Egy fiú oh …helyesbítek egy pasi állt meg Keegan mellett.Ő is végig nézett de szeme sokkal tovább időzött rajtam mint Keegané.
-Yapp, bro.-Minde a ketten eltettél a telefonjukat és engem néztek.Muszály volt megtörnöm ezt a kínos csendet így az idegen elé léptem és a kezemet nyújtottam .
-Szia . –eresztettem el egyet legszebb mosolyaim közül és vártam a reakciót.
-Kyle vagyok és bro igazad volt –suttogta miközben a kézfejemet az ajkához emelte és egy gyengéd csókot lehelt rá .Kissé elpirulva fordultam vissza a könyveimhez amiket ki kellett még pakolnom.
-Mehetünk Kyle?
-Ömm , persze .-Egy ideig még éreztem magamon a tekintetét . Erős férfi parfüm árasztotta el a szobámat és kifejezetten tetszett ez az illat.
-Sziasztok -mosolyogva néztem a fiúkra-
-Szia Hilly -mondták egyszerre majd Kyle még hozzá tette- Még meglátogatlak .
Kimentek a szobámból én az ablakomhoz léptem és a fiúkat néztem .17 éves vagyok . És elég piszkos fantáziával rendelkezem így miközben ők sétáltak ki a kapun én végig Kyle fenekét néztem . Felmerült bennem az a kérdés ,hogy hogy lehet valakinek ilyen jó feneke .
-Hilly drágám -zökkentett ki az álmodozásomból Susan néni hangja - Gyere le vacsorázni
-Máris .... -nem örültem neki , hisz anyáékkal csináltuk ezt leültünk vacsorázni majd megbeszéltük a napunkat. De adok nekik egy esélyt. Lementem az ebédlőbe és leültem.Végignéztem azon a kis szobán. A fal halvány rózsaszín volt apró virág mintákkal . A falon néhány fehér polc azokon minen féle fűszer, tányér ,pohár illetve pár kép . A pult a falon lévő kis virágohkoz illet mivel vöröses barna fábol készültek fehér márvánnyal . Minden olyna filmbe illő volt itt , csak én nem . Ted bácsi velem szemben ült , Keegan helye mellettem lett volna de ő nem vacsorázott otthol.Az asztal végén Susan néni ült a másik végén Nina.-
-Berendezkedtél? –kérdezte Ted bácsi elmosolyodva
-Igen , köszönöm , hogy itt lehetek.
-Ne tötönd hijji –szólalt meg egy édes kis sejpítő hang az asztal végéből .Odapillantottam és a világ legszebb kislánya nézett a szemembe. Kis kerek pofi gyönyörű csillogó kék szemek és apró kis kezek .Pizza volt a vacsora valószínüleg az én kedvemért . Miután végeztem Susan néznihez fordultam és suttogva kérdeztem :
-Felmehetek a szobámba? –mosolyogva néztem rájuk miközben a mosogatógépbe pakoltam a piszkos tányért . –Persze . –Jött a válasz azonnal.
-Mejetek?-Az édes kis sejpítős hang ismét megolvasztotta a szívemet.
-Ohh Nina most ne zavard Hilly-t had pihenje ki magát .Nagyon sokat kellett utaznia .
Engesztelésül homlokon csókoltam Ninát majd jóéjt kívántam az új ’családomnak’. Miután felsétáltam a szobámba az ágyra dőltem . Régen imádtam itt lenni de akkor anyáékkal voltam most minden más . Itt van ez a hatalmas ágy és én egyedül vagyok . Tudom ,hogy mindenki azt mondogatja : A szüleid veled vannak a szívedben . Mindig is veled maradnak . De nem . Amikor meghaltak valamiért a doktor kissebbnek nézett mint voltam és azt mondta : Odafent szükség volt rájuk . Mire én felháborodottan és sírva nyöszörögtem ,hogy : Nem nekem nagyobb szükségem van rájuk . Az emlékek ismét könnyeket csaltak a szemembe így elővettem a kis fényképalbumomat és nézegettem .Nem csak a szüleim de a barátnőim képe is még jobban megríkatott.
Az éjszaka közepén ébrettem csak fel . Az album az éjjeli szekrényemen , rajtam egy hatalmas meleg takaró.És egy kis plüss . Nem volt erőm gondolkodni ,hogy ki mikor csinálta ezt . De tudtam ,hogy nem a tündérke volt . Pár percig még nézegettem az ablakot , próbáltam kiüríteni az agyamat és elaludni de csak órákkal később sikerült.
