A Roxfort vérfarkasa

~2~

Ahogy átléptem a 9,3/4-ik vágányhoz vezető falat,elém tárult egy nem mindennapi látvány:gyerekek rohantak kocsikat tolva maguk előtt,szülők futottak a gyerekük után még egy-egy jó tanáccsal ellátva őket. Én is gyorsan felszálltam a vonatra,amint meghallottam a sípszót. A csomagjaimat mind eltették a vonat raktodóterébe,így nem maradt más teendőm,mint keresni egy üres kupét. Az összes fülke tele volt,így egy olyanba kéredzkedtem be,ahová úgy gondoltam,hogy elférek. Három gyerek ült bent:egy vörös hajú fiú,egy hosszú és hullámos hajú lány aki olvasott és egy szemüveges fiú aki aludt.
-Ne haragudjatok,minden fülke tele van,leülhtek hozzátok?-kérdeztem előre félve a választól.
-Bocs,de mi is alig férünk el!-válaszolt a vörös fürkésző telintettel.
-Akkor mindegy,azért kösz.-mondtam szomorúan kilépve a kupéból.
-Ron ne legyél már ennyire goromba!-nézett föl a lány a könyvéből ezek szerint Ronra.-Gyere nyugodtan,Harry mellett még van hely,csak föl kell kelteni.
-Nagyon köszönöm!-mosolyogtam rá a lányra, ő addig elkezdte keltegetni a szemüveges fiút.
-Mi történt? Ott vagyunk már?-riadt fel a fiú. Ekkor vettem észre a haja alatt lévő villám alakú heget.
-Nem Harry,még nem értünk oda,csak meg akartalak kérni,hogy vedd odébb a cuccodat,hogy más is elférjen-nézett rám kedvesen a lány.
-Ó,persze! Gyere ülj le!-vette odébb a cókmókját.
-Köszi! Egyébként a nevem Joanna Key!-nyújtottam kezet a szemüveges fiúnak aki viszonozta a kézfogást.
-Én Harry vagyok,Harry Potter!-elég meglepődött arcot vághattam,mert elmosolyodott.
-Én Hermione Granger vagyok!-mondta a lány.-Ron te is mutatkozz már be,ne legyél tahó!-szólt rá a vörösre.
-Jó'vanna! Én Ronald Weasley vagyok!-mondta egykedvüen.
-Nézd el neki Joanna, Ron kicsit ideges,mert nem aludt eleget.-mondta Harry.
-Semmi baj, mindenkinek lehet rossz napja. Nyugodtan szólítsatok Anna-nak.-mindhárman bólintottak és már Ron se vágott olyan morcos fejet.
-Te milyen családból származol?-kérdezte hirtelen Ron.Bajba voltam,nem mondhattan el a titkom,mert még nem bíztam bennük.
-Hát,anyukám boszorkány,apukám pedig varázsló,bár őt sose ismertem.-mondtam szomorúan. Azt nem mondhattam el,hogy varkas vér csörgedezik az ereimben.
-Bocsi,nem akartam, hogy rossz kedved legyen!-motyogta bűnbánó arccal.
-Semmi baj Ron,nem tudhattad.-küldtem felé egy bíztató mosolyt. Eközben Hermione már rég belemerült a könyvébe.-És ti milyen családból származtok?
-Majd én megmondom!-toppant be a kupéba egy szőke,szinte már fehér hajú fiú-Az egyik véráruló Weasley,a másik a félvér "Kis túlélő" Potter és a sárvérű Granger!-olyan undorral mondta ki a nevüket,hogy felment bennem a pumpa-Barátkozz inkább a hozzád hasonló tiszta aranyvérű varázslókkal mint én! A nevem Draco Malfoy.-nyujtott kezet,de én nem fogadtam el.
-Kössz,de nincs kedvem bemocskolni magam az érintéseddel,még a végén elkapok tőled valami egoista nyavaját!-néztem rá gonoszul vigyorogva. Figyelnem kellett,hogy ne jöjjenek elő a fogaim és ne változzon át a szemem.
-Hogy merészeled te kis ribanc?!-háborodott fel és közelebb lépett-Nem tudod kivel állsz szembe,és most nincsenek itt a tanárok hogy megvédjenek,úgyhogy húzd meg magad,vagy szétátkozlak a barátocskáiddal eggyütt!-intézte hozzám a szavait vicsorogva.
-Hajrá,nézzük csak,hogy mit tud az aranyvérmániás Malfoy! Igen,képzeld, hallottam már a családodról,mindannyian idióták vagytok!-álltam fel hirtelen az ülésről. A szőke hátralépett egyet. Nem csodálom,egy fejjel magasabb voltam nála.-Ha mégegyszer ilyen nevekkel mered illetni a barátaimat,rosszabb lesz a sorsod még a szétátkozásnál is,ha nem türtőztetem magam!-emeltem fel a hangom-Takarodj innen Malfoy,mert megbánod!-Draco szinte kirohant a kupéból. Harry és Ron ijedt arcal néztek rám.
-A a Anna,a szemed!-suttogta Ron.-m m más színű!-nézett rám elképedve. Kirohantam a kupéból a lánymosdó felé. Mikor odaértem magamra zártam az ajtót,majd háttal lecsúsztam elé.
-Mirrorious!-varázsoltam magamnak egy tükröt. Igaza volt a fiúknak:télleg sárgán világított a szemem. Elszégyelltem magam,hogy már az első nap nem tudtam kordában tartani a farkasom.