- Az idei év a környezetvédelem jegyében telik majd.- szólalt meg Peter tanárúr, az osztályfőnökünk.
- Mint tudjátok a környezetvédelem egy nagyon összetett feladatsor. Ezért szeretnénk hogyha az idei oktatási folyamatban ezt minél sok rétübnél meg tudnánk mutatni. - folytatta tovább, de hallottam ahogy megrezeg a telefonom.
Holly: Halálosan unom!
Wendy: Én már meghaltam. Emma zenét hallgat csak a hajától nem látszik.
Holly : Remélem valaki kirántja a füléből és történik végre valami. - én erre már nem írtam semmit mert láttam ,hogy mindjárt abbahagyja ezt a nagyon "izgalmas" beszédet.
- Kezdetném ott is hogy már ezek az ókori görögök is... de nem, mert a környezetvédelem nem vezethető vissza egyenesen az antik világba. - mondta én meg azt se tudtam hogy, hogy jöhetett most ide a görög mitológia.
- Az első lépés ami a környezetvédelemnek a habitusa az nem más mint, a vásárlás. Ugyanis hogyha sok apró tételben, apró cikket vásároltok , akkor az tételenként egy bizonyos mennyiségű hulladék, csomagolás ami ugye egyből a szemétbe végzi. A lényeg a főkérdés az az, hogy mennyi hulladékot termelünk. Aztán természetesen az hogy ezt mennyire szelektíven gyűjtjük azt az iskolában több helyeken ez elrendezett szemetesekbe tudjuk majd meg tenni. - fejezte be, remélem.
- Na hát első körben egyenlőre ennyi, természetesen majd minden osztályfőnöki órán beszélgetünk majd erről is. A szaktanárok is elmondják majd a....- mondta, de a kopogás megzavarta abban hogy befejezze.
- Tessék!
- Jó napot! - nyitott be Parry, és az egész osztálya.
- Rossz terem! - nevetett fel Greg, amit több röhögés követett. Mi meglepő.
- Úgy látom hogy az urak már ürülnek a változásnak. - szólalt fel a tanár. Mi folyik itt?
- Elnézést tanár úr, de milyen változás? - fordult Greg a tanár irányába.
- Nem mondtam volna? - kérdezte meglepődten, amit az egész osztály egy hatalmas nemmel válaszolt.
- Na mindegy, akkor most mondom. Sajnálatos módon a tantestületnek az utolsó percben kellett meghoznia a döntést, hogy a két kis létszámú osztály egyesül. Az A. és a B. - mondta ki , és mindenki akkora örömmel felcsendült hogy fent az emeleten is lehetett hallani, szerintem.
- A b.- sek... csit.... A b.-sekkel is most közölte a most már volt osztályfőnökük a hírt ha jól látom. Köszöntjük a b.-seket, fáradjatok be.- mondta, én meg láttam ahogy Holly követi minden mozdulatát Parrynek!!
Viszont láttam még valamit, egy lányt. Ő volt az a tipikus " imádok shoppingolni, meg sminkelni" lány. Csak az volt még baj ,hogy gyönyörű volt. És ugye tudom hogy Greg a gyönyörű lányokra megy, ezért is utál engem.
Wendy : Láttad ezt!!!!! - küldtem el Hollynak.
Holly: Nyugi!!!!
Wendy: Ha rámászik Gregre kitépem az összes haját!
Holly : Na azt meg nézném. Maximum az csinálnád hogy megtalálod valahol a hajszálát és azt hazudod hogy kitépted a fejbőréből Xd.
Wendy : Ne már! Ez egyáltalán nem vicces. - küldtem el komor arccal.
Miután kicsengettek akkor a folyosóra kimentünk Hollyval, viszont utánam szólt egy nagyon ismerős hang.
- Hé, csúfság. - mondta Greg, én meg szépen lassan megfordultam.
- Igen te. Gyere ide. - invitált a fejével. Én meg rá néztem Hollyra aki csak az mondta hogy "menj már". Hát azt köszi, ő nem tudja hogyan szokott bánni velem.
- Mit szeretnél? - kérdeztem miután oda értem hozzájuk.
- Hát úgy mondva semmit, hanem ezt szívességnek veszem tőled. Úgy tudtam jó vagy minden tantárgyból szóval.... Itt van a fizika, kémia, és a matek házim. Jó étvágyat. - adta a kezembe, és elment a haverjaival röhögve.
Mivel én nem tudtam semmit se csinálni azokkal a könyvekkel ezért bele néztem és láttam hogy van 13 feladat ami nincs kész, de ez csak a matek. Mi lehet a többiben?! De meg csinálom neki az összeset, mivel nagyon tetszik és csak így tudok beszélgetni vele, még ha ő utál is engem.
Mást részt meg nem tudok mit mondani amikor minden nap a kezembe nyomja a leckéit.
VOUS LISEZ
Depresszióból kiszenvedés
Roman d'amourSzia. Wendy vagyok. Wendy Hilary, és imádom a zenét... De nem úgy hogy énekes akarok lenni vagy ilyesmi, mert azért tudom, hogy ahhoz tehetség kell ami nekem nem jutott szóval ezt inkább felejtsük is el, inkább az mondanám hogy zene nélkül már meg h...