Noah

4.A buli

-És tényleg ő mondta, hogy hívj el?-hitetlenkedett Emily. Hátul ült, míg én elöl, az autót vezető Liam mellett.
-Nem értem miért csodálkozol ennyire. Mindenki tudja, hogyha nem ment volna el, akkor már rég együtt lennétek.-nem nagyon tudtam a beszélgetésünkre figyelni. Noahn járt az eszem. Vajon tényleg igaza van Liamnek, tényleg bejövök neki? Nehéz volt elképzelni.

A házunkhoz közeledve hallatszott a hangos zene. Még jó, hogy nincsenek közeli szomszédaink. A kapun belépve Mason azonnal odaugrott hozzánk. Persze csak Emilyhez jött.
-Elmegyek, hozok valamit inni.-ordította Liam, de még így is alig hallottam, amit mondott.
Nem volt kedvem táncolni. Fáradt voltam mindenhez. Egy dolgon járt az eszem...Noah. Vajon hol lehet. Ki kell mennem kicsit a friss levegőre.
Amint kiléptem az udvarra megpillantottam Noaht a tábortűz körül üllve. A haverjaival, meg néhány csajjal volt, akik rájuk voltak szállva. Noah mellett egy végzős lány. Hosszú szőke haj, kék szemek és persze gyönyörű arca, bár a nevét nem tudom. Még a vak is látja mennyire oda van Noah-ért. Szörnyen zavart ez a látvány, Noah egy másik lánnyal. Bár Noah nem viszonozta túlzottan ezt a szimpátiát. Őszintén szólva nagyon jól esett látni, ahogy visszautasítja őt. Viszont az, hogy ez engem ennyire érdekelt kifejezetten idegesített. Nem is értem miért foglalkozok vele. Azt csinál amit akar. Noah egy gitárt tartott a kezében. Nem hangzott túl jól, akármit is akart játszani.
-Hát ez elég béna volt-ültem le mellé.
-Neked is szia. Már épp gondolkoztam, hogy merre lehetsz.-villantotta ki azt a gyönyörű fogsorát. Szegény lány Noah mellett nagyon nem örült nekem.
-Itt vagyok. Ezt pedig hagyd, hogy átvegyem. Jobb helye lesz velem.-vettem el tőle a gitárt. A hangszerekben jó vagyok.
-I wanna follow where she goes.-hamar elkezdett az a pár ember is velem együtt énekelni, akik ott voltak.
-I think about her and she knows it....-egyre többen kezdtek körénk gyűlni.
-I wanna let it take control. And maybe I should stop and start confessing.-ennél a résznél muszáj volt Noahra néznem. Talán be kellene vallanom neki mit érzek iránta. Pontosan még én sem tudom mi az, de azt igen, hogy amikor ránézek, olyan érzés fog el, mint még soha.
Hatalmas ujjongást kaptam, mikor véget ért a szám.
-Nem tudtam, hogy ennyire jó vagy.-csodálkozott Noah.
-Sok mindent nem tudsz még rólam, azt elhiheted.-Noah épp mondani akart valamit, de a lány már nem bírta ki, muszáj volt megszólalnia.
-Szia, Nora vagyok. Nem akarok gonoszkodni, de ha nem vetted volna észre megzavartál valami fontosat.-vissza akartam szólni neki, le akartam azt az idióta vigyort törölni az arcáról, de Noah hamarabb ért célba.
-Nem tudom észre vetted-e, de valami fontosat zavartál meg.-fordult Nora felé.-Úgyhogy kérlek vagy maradj csöndbe, vagy igazándiból nyugodtan el is mehetsz, senki nem fog rád haragudni.-nagyon jó érzés volt látni Norán, ahogy elfogja a méreg. Szerintem sose mondott még neki senki nemet. De meglepő módon szó nélkül felállt és elment.
-Nem kellett volna elküldened. Bocs, ha bezavartam, nem állt szándékomban.-persze nyílván csak ez állt szándékomban.
-Nem hallottad mit mondtam neki? Azt sem tudom ki ez lány, csak ide üllt mellém és nem hagyott béken.-ekkor közelebb hajolt hozzám és olyan halkan súgta a fülembe a következő szavakat, hogy már csak én hallhattam őket.-Nekem te vagy a fontos. -hirtelen teljesen elfelejettük, hogy mások is vannak körülöttünk. Még levegőt is alig kaptam. Az arcaink között hihetetlenül kis tér volt, de úgy éreztem az a kevés ami van, az is nemsokára megszűnik.
-Nagyon meg akarlak csókolni.-amint ezeket a szavakat súgta, tudtam, hogy meg fog történni, de valaki elkezdett tapsolni. Egyből felkaptam a fejem. A tábortűz másik oldalán néztem farkasszemet Liammel. Borzasztóan kínos volt. Ekkor Mason is tapsolni kezdett a többieket magával buzdítva. Nagyon hálás voltam neki.