Fleeing

Egy reggel /2./

~*~*~*~*~*~*~*~ Sharon ~*~*~*~*~*~*~*~

Reggel, 7:00-kor keltem az ébresztőórám hatására. Magamat ismervén, este a szobám másik végében hagytam az ébresztővel ellátott telefonomat, amely kétpercenként ismétli Jonas Blue dalát.
Nagy kényszer közepette kinyitottam a szemem, majd felültem az ágyon. Farkasszemet néztem a telefonnal, hátha abbahagyja a kornyikálást és hagy visszaaludni még jó pár órát, de ez nem jött össze.
Erőt vettem magamon, majd odavánszorogtam a szekrényhez és leállítottam az alkalmazást, habár szerintem már felverte a ház lakosait. Hupsz. Mondanám, hogy majd holnap erre jobban figyelek de előreláthatólag a helyzet nem fog változni.
Egy fekete-fehér szöveges póló és egy szaggatott farmer felvétele után kibattyogtam a konyhába reggelizni. Mivel korán reggel olyan kómás vagyok mintha másnapos lennék, vagy még rosszabb, így a hűtőajtóba van kikészítve a joghurtom. Kiveszem, majd elővadászok egy tányért kannállal, és a műzlis dobozt.
Szép csendben reggelizek, szóval a többiek valószínűleg békésen vagy morcosan de sikeresen visszaaludtak. Jó nekik!
Reggeli után használatba vettem a fürdőszobát, és fogmosás után mesteri vakolatréteget kentem a fejemre amivel eltakartam a "másnapos" fejemet. Kisétáltam a fürdőből, egyenesen a szobámba, ahonnan felvettem a tegnap összekészített táskámat, amely tollat és jegyzetfüzetet rejt, majd cipőfelvétel után elhagytam a lakást.
Az utat gyalog teszem meg a Lordstroftig. Tegnap este megnéztem az útvonalat, és nagyjából memorizáltam, de a biztonság kedvéért itt van a telefonomba mentve a térkép. Nos akkor kezdjünk is neki az elvileg fél órás gyalogútnak...

~*~*~*~*~*~*~*~ Bryan ~*~*~*~*~*~*~*~

-Bryan! Negyed nyolc múlt! El fogsz késni. - nyitott be anya a szobámba aggodalmasan.
-Megyek mindjárt, még alszok úgy négy-öt órát, de utánna mindenképp benézek. - motyogtam leginkább a párnába.
Anya elnevette magát, majd kínzáshoz folyamodott, ugyanis felhúzta a redőnyt. Mondtam már, hogy milyen kedves?
-Kelj fel Álomszuszék! Nincs haladék.- mondta még mindig kuncogva, majd elhagyta a szobám rezidenciáját.
Mivel mindig késésben van, és őt ismerve addig nem hagy itt még fel nem kelek, hogy ő is tudjon haladni, rászántam magam az ébredésre.
Elvánszorogtam a fürdőszobáig majd letusoltam, felöltöztem és fogat mostam. Öltözékem egy fehér pólóból és egy fekete farmerből tevődött össze.

Épp a hajamat zseléztem amikor hatalmas ajtócsapódásra lettem figyelmes. A szemben lévő szomszédból jött. Úgy, hogy ne tűnjek kukkolónak odasomfordáltam az ablakhoz.
Már megint veszekedtek... Múltkor odáig fajult a helyzet, hogy Charlie megütötte a feleségét a négy éves fia, Ron előtt...
Utálom, hogy olyan tehetetlenek! Annyiszor mondtam már Mayának, hogy hagyja el, költözzenek máshová... Mindhiába... Mindig azt mondogatta, hogy majd megváltozik a helyzet.
Ezt mondogatja három éve, de még mindig rossz soruk van. Rá lehetne fogni, hogy amiatt veri Mayát Charlie mert folyamatosan be van állva, de az hazugság lenne. Charlie alkohol nélkül is agresszív, de azzal aztán végképp! Tavaly annyit szívott egyik este, hogy mentőt kellett hozzá hívni...
Annyira sajnálom Mayát és Ront! Ők a második családom, olyan közel állnak hozzám. Még David előtt csak rájuk számíthattam ha a szüleim nem voltak itthon. Maya mindent megtett értem, és Ron is egy imádni való teremtés! Nagyon érett a korához képest, viszont nem mer nagyon mutatkozni az apja iránti félelem miatt.

Lassan ráveszem magamat, hogy eljöjjek az ablakból, de nehezemre esik. A szívem szaporán ver, a mellkasom nem egyenletesen emelkedik és süpped...
Ez a reggel megpecsételte a napom további hangulatát! Legszívesebben kirohannék az ajtón és megvédeném Charlietól őket... de... de nem tehetem. Azzal veszélybe sodornám anyáékat és ez hatalmas vétek lenne. De mint eddig minden alkalommal, most is megesküszöm magamnak, hogy egy nap még megbosszulok mindent ami Mayáékkal történt és történik, és a tripláját kapja vissza Charlie...

Erőt veszek magamon és táskámat a hátamra kapva lemegyek a szüleimhez reggelizni, bár az étvágyam ezek után teljesen elhalt, és megszűnt létezni.
Anyáék a nappaliban ülnek. Apa újságot olvas, anya pedig melegszendvicset süt.
-Na Bry is letalált. -mosolygott anya miközben odarakott az asztalra, az én helyemre egy tányért, rajta az átsült, ropogós, nyúlós sajtos meleg (forró) szendviccsel.
-Igen, bár nehezemre esett. -varázsoltam kamumosolyt az arcomra és leültem az asztalhoz.
Nagyjából tíz perc alatt végeztem a reggelivel, kávéval együtt. Anya és apa arcára nyomtam egy-egy puszit - van aki ezt kisfiúsnak tekinti, viszont én, akinek alig vannak itthon a szülei próbálom megbecsülni mikor velem vannak... - majd a táskámmal együtt cipőfelvétel közben elhagytam a lakást.
A kerítés mellől felkaptam a biciklimet, majd elindultam vele a Lordstrofthoz.

_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_

Sziasztok! Remélem tetszett amit vote-val is jelöltök nekem elméletileg visszajelzés képpen. 🤔
Véleményeket és észrevételeket szívesen fogadom commentben. :)