Unspeakable emitions (M&M) f.f.(Szünetel....)

~A randi~

Másnap mikor felkeltem hallottam hogy anya és apa beszélgetnek, ezért kimentem a szobámból leültem a lepcsőre és onnan halgatóztam.
-Ez egy nagyszerű lehetőség a munkád kapcsán, nagyon örülök.
-Csak egy bökkenő van....el kell költözünk. Mivel Amerikából kaptam az ajánlatot.
-De...mi lesz Beverly-vel? Nagyon megviselné egy újabb költözés!
-Szépen elmondjuk neki....-mikor ezt meghallottam könnybe lábadt a szemem.
-Jóvan akkor szólok neki hátha fenn van már. -láttam hogy anya jön fel a lépcsőn, ezért én gyorsan felszaladt ám a szobámba visszamásztam az ágyamba és tetettem hogy alszok.

~Anya szemszöge~
Benyitottam Beverly szobájába de láttam hogy még alszik.
Mi lessz szegény lánnyal ha megtudja...-gondoltam..
Adtam egy puszit az arcára és kimentem.
-Még alszik. -sétáltam le lassan a lépcsőn.
-Akkor majd ha felébred elmondjuk neki, de akkor is műszály lesz neki elfogadnia...meg kell értenie ott majd jobb életünk lesz.
-Remélem jól fogja fogadni.
-Én is! Viszont nekem még vissza kell menjek pár cuccomért a munkahelyre , úgy estefelé itthon leszek szia!
-Rendben, siess haza!

~Beverly szemszöge~
Hallottam hogy anya kiment a szobámból, kinyitottam a szemem és sírni kezdtem....
Miért ilyen igazságtalan velem az élet!? Ezt hogy mondjam el Jessica-nak?
Várjunk csak....mennyi az idő?!
11:35...uram isten el fogok késni a találkozóról!
Gyorsan felöltöztem, megcsináltam a hajam, a sminkem és észrevétlenül kisurrantam a házból. Szerencsére senki nem vett észre. Megfogadtam magamnak nem sírok el magam Martinus előtt. De ez nem sikerült már az úton elsírtam magam.....Ezaz Beverly mért is ne...hagy hidjék azt te egy depis csaj vagy!
Mikor odaértem a parkba addigra már teljesen kisírtam a szemem.
Majd megláttam Martinust egy padon ülni...nem akartam hogy így lásson így vissza fordultam.
-Beverly te vagy az? -hallottam meg a hátam mögött. -Hová mész? -fordított maga felé, és meglátta a kisírt szemem. -Beverly te sírtál? Mi a baj? -ölelt magához.
-Semmi....-mondtam szipogva.
-Hát azt látom...na mond csak el szépen!
-Jolvan! A szüleim el akarnak magukkal vinni Amerikába! De én nem akarok velük menni, szeretem Troforst, és itt van a legjobb barátnőm is...őt sem akarom magára hagyni.
-Tudom mit érzel....a szüleim engem és a báttyámat magánsuliba irattak...és mindig költöznünk kellet a sok fellépések és turnék miatt. Most itt élek Troforsban....itt nőttem fel.
-Tényleg?
-Igen, és egyetlen egy barátom miután énekelni kezdtünk Marcussal, viszont arra tisztán emlékszem hogy még oviban volt egy kislány aki mindig foglalkozott velem, ő volt akkor a legjobb barátom...az egyetlen.
-Neken is volt egy fiú barátom még oviban...vele játszottam mindig...annyira aranyos volt. De utána magán suliba írattak a szülei és többé nem láttam...-szomorodtam el..
-Miért volt a neve?
-Már pontosan nem emlékszem...valami T...Ti....
-Tinus?
-Igen az! Várj te ezt honnan tudod? -akadtam ki.
-Én vagyok az Tinus...te pedig az a kislány akivel mindig játszottam...igaz? Istenem...ennyi év után! -fakadtunk mindketten sírva, és egymás vállára borultunk.
-Úr isten Tinus el sem hiszem! Annyira örülök!
-Én sem...de ha elköltözöl mi lesz, megint külön vállunk és most lehet örökre..
-Nem! Mégegyszer nem, tenni fogok róla!
-De ha még is...szeretném ha ezt a napot velem töltenéd.
-Örömmel! -mosolyogtam rá.
-Akkor gyere elviszlek a kedvenc helyemre!
-Oké!......

Itt is lenne a kövi rész, remélem tetszett! Ha igen vote + komment😊😉🤗 Puszi mindenkinek!💖